Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

f?1. országos ülés 1903 május 15-én, pénteken. 15 egyetértés megerősítésére, hanem inkább annak kiélesitésére törekedtek nemzetellenes aulikus politikájukkal, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azért nincs meg ma sem a szükséges egyetértés a korona és az ország között, a melynek pedig meg kellene lennie, (ügy van! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) De ugyanezen beszédében azt mondja továbbá gróf Tisza István ur: »Végre, annyi megpróbáltatás után a király és a nemzet megértette egymást. Ne válaszszunk tehát támadásaink czélpontjául oly pontot, a mely kMülesik a pártkórdésen, nehogy azt mondja a király, hogy igy köszöni meg a magyar nemzet.« Azt nem tette hozzá, hogy mit. Hát, t. ház, ha köszönésről lehet szó, azt hiszem, nem méltóztatnak kétségbe vonni azt, hogy, ha van valami köszönni valója a magyar nemzetnek a dinasztiától, azt hiszem, hogy sokkal több köszönni valója van a dinasztiának azért, a mit a magyar nemzet érte tett. (ügy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert ez a magyar nemzet mindenkor kész volt életét és vérét áldozni ennek a dinasztiának a megmentésére. Elmondták már előttem a t. képviselőtársaim közül többen, hogy Európának igen sok terét, igen sok mezejét öntözte már a magyar vér a dinasztia érdekében. És mit kaptunk érte köszönetül? Kaptunk érte az eperjesi vértörvényszéket és az aradi Grolghotát, (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy »nekünk nem szabad a nemzet létérdekei szempontjából tagadni a nemzet aspiráczióinak és a dinasztia hatalmi törekvéseinek azonosságát.« Engedelmet kérek, t. ház, 350 esztendejénél több, hogy a dinasztiának hatalmi érdekei folyton érvényesülést nyertek és kielégíttetnek. A magyar nemzet érdekeinek kielégítésére pedig eddigelé sohasem volt mód, idő, alkalom. Ha 350 eszendőn át ez a nemzet mindig teljesítette a dinasztia óhajtását és hatalmi törekvéseinek mindig érvényesülést szerzett, akkor illő és méltányos volna, hogy 350 esztendő múlva egyszer már ennek a nemzetnek jogai is érvényesülést nyerjenek, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De, hogy mily káros ez az országra nézve és mily súlyos helyzetet hozott a közösügyek megteremtése, azt mutatja a mostani törvénytelen állapot is. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs az országban egy józaneszü ember, a ki ne tudná, hogy ennek a szerencsétlen állapotnak nincsen egyéb más oka, mint az egyik közösügy kielégitése a katonai javaslatok révén, a melyeket a kormány jónak látott beterjeszteni és a melyekhez jónak látta szMósággal, mondhatnám makacssággal ragaszkodni. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem keresem az indokokat, hogy miért; lehet hogy azért, a mint mondotta többször az igen t. miniszterelnök ur, — igaz, hogy nem indokolta meg, < csak mondotta, — hogy ő az országra nézve szükségesnek tartja, de lehetséges, hogy azért is ragaszkodnak hozzá oly nagy szívóssággal, mert talán valami láthatatlan kéz felülről ezt igy dirigálja, (ügy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Persze! Tiszta dolog! Hellebronth Géza: De hogy a törvénytelen állapot milyen veszélyes következményekkel jár, milyen veszélyes, szoIvorú helyzetet teremt s mit eredményez, erre nézve hMatkozom az igen t. földmMelésügyi miniszter úrra, a kinél szebben ékesebben és jobban azokat a károkat és romlásokat mi innen ezekből a padok\> ól nem tudtuk volna lefesteni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt tette az igen t. földmMelésügyi miniszter ur április 29-én tartott — mondhatom — nagyszabású beszédében, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Beőthy Ákos: Áprilist járatott velünk (Zaj. Elnök csenget.) Hellebronth Géza: Hát én nem keresem az indokokat, hogy a t. miniszter ur miért vállalkozott erre a szerepre, mert leh^t, hogy beszédének elmondását a legnagyobb hazafiúi aggodalom sugallta, a melyet én róla fel is tételezek, de sugallhatta az igen t. kormányelnök ur iránt érzett mélységes kollegiális szeretet is. Midőn t. i. látta, hogy a hajó sülyed, akkor a nem egészen ügyes kormányosnak a segélyére sietett és igyekezett megmenteni őt. De én csak az eredményét vizsgálom a t. miniszter ur beszédének, és ha ezt vizsgálom, hát akkor konsbatálnom kell, hogy az igen t. miniszter urat igen nagy csalódás érte, mert a puska tulajdonképen visszafelé sült el. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) És épen az ellenkező eredményre vezetett, mint a mit ő azzal elérni akart, (ügy van! a szélsőbaloldalmi.) Az igen t. miniszter ur beszéde egy nagyszabású beszéd volt, de felénk fordulva igen sok vádat is tartalmazott. (Halljuk! Halljuk.' balfelöl.) Engedelmet kérek, t. ház, de ezen vádakra vonatkozólag kénytelen vagyok ezen padokról és ezen álláspontból néhány szót szólani, a mi kissé hosszasabban is fog tartani, ezért igen kérem a ház t. elnökét, legyen kegyes öt perez szünetet adni. Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Eínök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. (Zaj a szélsöbaloldaJon.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hellebronth Géza: T. ház! A szünet előtt, beszédem első részének végén, bátor voltam reflektálni azon beszédre, melyet az igen t. földmMelésügyi miniszter ur április hó 29-én mindnyájunk gyönyörűségére itt elmondani szíves volt. És jeleztem azt is, hogy én nem keresem, micsoda indokból történt az a nagy mentő