Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-281

28í. országos ülés 1903 vevó'széknek tehát nem szabad arról sem tudnia, sem beszélnie, hogy mi a többség akarata, mi a kisebbség ellentállása. Az állami számvevőszék­nek csak ahhoz van köze, hogy van-e megsza­vazott költségvetés, a melyet az országgyűlés szavaz meg, mert ha a kisebbség itt nem ennyi emberből, hanem csak ] 0 emberből állana is, ezen 10 ember nélkül nem ér a többség szava és akarata semmit, hiszen a többség nem alkot­mányos intézmény, a többség csak expediens. Alkotmányos intézmény a képMiselőház, főrendi­ház, az országgyűlés, ehhez járul a korona aka­rata, ezen tényezők nélkül nincsen költségvetési törvény, költségvetési törvény nélkül pedig az az állami számvevőszéknek megszűnt a törvényes jogköre és hatásköre, mert az állami számvevő­szék csakis a törvényes jogkör és törvényes hatáskör alapján teljesítheti az ellenőrzés fel­adatát. (Tetszés a szélsőbal oldalon.) Én nem is annyira a t. miniszterelnök ur jelentéséhen, a melyet különben is expiál azzal, hogy a kinyo­matását sem kéri, és egyáltalán nem kér erre nézve intézkedést, mint inkább a számszék je­lentésében találom a legfőbb sérelmet. Hogy a számszék mennyire vétett a törvény ellen, ez kiderül abból, ha összehasonlítjuk a mi szám­székünk szerepét és hatáskörét más államok számszékének szerepével. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az angol számszék résztvesz az utalvá­nyozás jogában és nemcsak az ellenőrzést tel­jesiti, mint a mi legfőbb számszékünk. Már most, ba ilyen hatásköre volna a mi szám­székünknek is, ha a mi számszékünk is részt venne magában az utalványozás jogában és nemcsak az ellenőrzés hMatását teljesítené, a mi számszékünk épen ugy, mint az angol fő­számszék, meggátolhatná a költségvetésen nem alapuló utalványozásoknak teljesítését: ugy-e akkor rögtön kiderülne az, hogy a számszék­nek, ha ilyen hatásköre volna, — nem lévén költségvetési törvény — minden utalványozás­nak útját kellene állani, a mely nem törvényes felhatalmazáson, nem megszavazott költségvetésen alapul. De, daczára annak, hogy a mi számszékünk­nek ilyen hatásköre nincsen, daczára annak, hogy a mi számszékünk a törvény szerint csak az ellenőrzés szerepére van hMatva, ezt az el­lenőrzést is csak a meghatározott költségvetés alapján teljesítheti. A számszék magatartásából és jelentéséből nekünk, a kik ezen az oldalon ülünk, nemcsak azt a következtetést kell tehát levonnunk, hogy már a számszéket is utóiérte a többségi elvnek a túlhajtása, s hogy már a számszék is meghajol a furor majoritatis előtt, hanem ezen preczedens abpján követelnünk kell, fel kell vennünk az ellenzék programmjába an­nak sürgetését, hogy a mi számszéki intézmé­nyünk igazi alkotmányos garancziává váljék és felruháztassák ugyanazon hatáskörrel, a mely­lyel fel van ruházva az angol számszék, t, i., iájus 28-án, csütörtökön. 199 hogy résztvegyen az utalványozás jogában, (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert itne kiderült, hogy a mi számszéki törvé­nyünk nem gátolhatja meg igazán veszedelmes időben azt, hogy az utalványozási jog csakis megszavazott és alkotmányszerüen létrejött költ­ségvetési törvény alapján legyen gyakorolható. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én e jelentésben — mint mondottam — annak a régi felfogásnak a visszatérését látom, hogy az alkotmány és parlamentarizmus alapja, — a mint azt a miniszterelnök ur és a túlol­dal vezető alakjai kifejtették, — a többség ; a többségnek mindenre joga van, a kisebbségnek pedig csak egy joga van, az t. i., hogy magát a többség akaratának alávesse. Ennek a téve­désnek az a gyökere, hogy azt hiszik a t. túl­oldalon, mintha a többség instituczió volna, mint hogyha a többség alkotmányos intézmény volna; pedig nézzék végig törvényeinket, én se­holsem látom a nyomát annak, hogy a több­ség alkotmányos intézmény. (Tetszés a szélsöbal­oldalon.) Annak igenis látom nyomát, hogy a képviselőháznak van törvényes joga, de hogy a többség instituczió volna, hogy a többségnek joga bárhol konstituálva volna, azt alkotmányunk­ból nem látom. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Nem is mond­tam ezt soha! Vázsonyi Vilmos: A többség nem egyéb, mint eljárási forma, nem egyéb, mint expediens, a mely szükséges ahhoz, hogy funkcziónáljanak az alkotmány szervei. Azonban a többséget intézménynyé tenni, a többség elvét a parla­mentarizmus és az alkotmány alapjává tenni, valóban csak visszaesés abba a betegségbe, a melyből a t. miniszterelnök urnak helyes orvosi kezelése mellett egykor a t. többség kigyógyult, de a melybe a miniszterelnök ur is visszaesett, mert most ő hirdeti a leghangosabban, hogy jogosultsága van a furor majoritatisnak, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Csak azt mon­dom, hogy konstatáltassék a többség! Vázsonyi Vilmos: ... a miniszterelnök ur hirdeti, hogy a többségnek mindenre joga van, hogy a többséget nem szabad meggátolni, s hogy a többség hatalmának érvényesülnie kell. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mon­dom ! Csak azt, hogy konstatálni kell a több­séget ! Vázsonyi Vilmos: A többség joga eléggé meg van állapítva azáltal, hogy semmiből sem lehet törvény, a mihez a többség hozzá nem járul, és hogy törvény csakis a többség akara­tával és beleegyezésével létesülhet. Azonban ezen túl kiterjeszteni a többség jogát és azt mondani, hogy mindennek törvénynyó kell válni, a mit a többség akar, és így a többség akara­tának feltétlen fölényét, korlátlanságát statuálni: ez egyenlő volna a parlamenti abszolutizmus létesítésével. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom