Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-281

200 281. országos ülés 1903 május 28-án, csütörtökön. Nem áll tehát az, hogy a többségnek mindenre joga van. Nincs mindenre joga. Nem akarok alludálni ezzel a példával, mert hiszen csak elméletileg szólok most a többség jogáról. Vájjon annak az ir parlamentnek, 1800. május havában, — épen abban a hónajiban, a melyben most vagyunk, — volt-e joga arra, hogy kimondja, hogy megszűnt Írország függetlensége? Volt-e joga arra, hogy kimondja, hogy ezentúl az ir képviselők nem Dublinban fognak tanácskozni az önálló ir parlamentben, hanem képviselőket ezentúl a londoni Gentral-Parlamentbe fognak küldeni? A többség formális jogánál fogva kétségtelen, hogy annak az ir többségnek joga volt kimondani azt, — természetesen csak a formalizmust véve tekintetbe, — hogy megszűnt Irland függetlensége és Irland beolvad Angolországba. De azt kérdem, magasabbrendü emberi és erkölcsi törvények alapján joga volt-e annak az irlandi megvásárolt többségnek, a mely a sterlingek hatása alatt mondotta ki e hazaárulást, joga volt-e eladni hazája függetlenségét? (Igoz! Ugy van! a széisöbalóídalon.) joga volt-e kimondani, hogy megszűnik az ir parlamentnek függetlensége és ezentúl Irland csak része lesz Angliának és az angol parlamentbe küldi képviselőit? (Igaz! Ugy van! a széisöbalóídalon.) íme, t. képviselőház, ez a példa mutatja azt, hogy a többség jogának vannak, , . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem a többségről, mint intézményről, hanem csak a mindenkori többségről van szó, a melyet konstatálni kell és megakadályozni nem szabad! (Ugy van! jobbfelél.) Vázsonyi Vilmos: . . . sőt kell is, hogy legyenek korlátjai az alkotmány alapján. A többség jogának korlátja az, hogy nem véthet az alkotmány szelleme ellen, nem törölhet el szerzett jogokat és nem állhatja útját a nemzet fejlődésének. (Ugy van! a széisöbalóídalon.) Nevezze bár magát egy többség százszorosan többségnek, ha az alkotmány szelleme ellen cselekszik, ha szerzett jogokat akar érinteni . , . Szőts Pál: Hát 1848-ban? Vázsonyi Vilmos: Majd rátérek negyvennyolczra is, de kérem a t. képviselő urat, hogy azután legyen szMes mindenben a negyvennyolczas álláspontra helyezkedni! (Derültség és tetszés a szásöbaloldalon.) Azt kérdezem én, ha eszébe jutna — és most már nem Maiidról beszélek, hanem Magyarországról (Halljuk! Halljuk!) — ha eszébe jutna egy többségnek, hogy visszaállítsa a rendi Magyarországot, ha eszébe jutna egy többségnek, — hiszen formális joga van rá — (Ugy van! a széisöbalóídalon.) hogy helyreállítsa a papi tizedet, helyreállítsa a jobbágyi terheket, hogy helyreállítsa a középkort annak minden következményével, (Uqy van! a szélsőbaloldalon.) a mire a t. többségnek formális joga van — azt kérdezem akkor a t. túloldal azon tagjaitól, a kik velem együtt ahhoz a réteghez tartoznak — és itt beszélek 1848-ról — a melynek negyvennyolcz szelleme adott egyenlő jogot ebben az országban, hogy vájjon, ha akadna egy ilyen többség, a mely helyre akarná állítani a középkort, a mely helyre akarná állítani a rendi Magyarországot, a mely reakczionárius irányban akarná visszafejleszteni a mi állami rendünket, vájjon akkor nem tartanának-e velem abban, hogy az a kisebbség, a mely ennek ellenállana, ellen állana azon az alapon, hogy a többségnek nincs joga szerzett jogokat elrabolni, a nemzet fejlődésének útját állani, a nemzetet visszafejleszteni, hogy szent, igazságos és becsületes kötelességet teljesítene ellenállásával a reakczionárius többség ellen? (Ugy van! a széisöbalóídalon.) Miért van az, t. ház, hogy nálunk a többséget insíitucziőnak tekintik . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Dehogy tekintik annak! Vázsonyi Vilmos: ... és a többségről mindig ugy szólanak, mint szent és sérthetetlen elvről, a mely az egész parlamentarizmusnak és az alkotmánynak alapját képezi. A többség azért tekinti magát nálunk institucziónak, azért tekinti az alkotmány felforgatásának, ha a többség akaratát a kisebbség bármiben meg akarja gátolni, holott ebben nincsen az alkotmány megtámadva, mert az alkotmány csak akkor volna megtámadva, ha a képviselőház joga támadtatnék meg, de nem ha a többség akaratának feltétlen érvényesülése ellen emelünk gátat, (Igaz! Ugy van! a széisöbalóídalon.) — ez a lényeges és ezt kell disztingválni, — mondom, azért tekinti magát a többség nálunk intézménynek, mert 1867 óta mindig egy és ugyanazon többség az, mely nálunk a hatalmat kezében tartja, (Helyeslés a bal- és a széisöbalóídalon) Kubik Béla: Mely a húsos fazék körül lebzsel! Gabányi Miklós: Ez a jámbor többség! Vázsonyi Vilmos: Ez a többség, t, ház, 1867 óta a közbeeső reziBztencziák, vagy a mint a t. túloldal szokta mondani, obstrukcziók kMételével mindenben korlátlanul érvényesítette nem annyira a maga, mint inkább mások akaratát. (Elénk helyeslés a széisöbalóídalon.) Endrey Gyula: Bécs parancsait! Kubik Béla: Mindig csak meghunyászkodott! Vázsonyi Vilmos: Ez a többség, t. ház, sokféle elemekkel bővült, de lényegében mindig ugyanaz maradt. S ha bárhonnan vándorolnának át oda, mert hiszen Magyaroszág parlamenti fejlődésében intézménynyé vált a kMándorlás az ellenzékről a jobboldalra, (Élénk helyeslés a széisöbalóídalon.) bármily mérveket öltene a kMándorlás az ellenzéki oldalról erre a másik oldalra, ezek a kMándorlók épugy, miként a