Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

188 280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. A kérdés némi megvilágítása okából utalok arra, hogy az a cseh országos testület, a melyet emiitettem, a magyar liszt ellen voltaképen mindig agitált. Sőt mondhatnám, agitáczióját soha teljesen be nem szüntette. Hogy ez az agitácziő most különös erővel tört ki, annak alkalmi oka az, hogy az őrlési forgalom megszüntetése következtében megnehezittetvén a magyar malmok részére a finom lisztnek a vámkülföldön való elhelyezése, a magyar malmok Ausztriában a finomabb lisztet olcsóbb árak mellett is kénytelenek voltak elhelyezni. Hogy a magyar malmok ezen eljárása a cseh malmokra nézve nem kellemes, az végre is érthető, de hogy a cseh fogyasztóknak ez ellen semmi panaszuk nem lehet, az szintén magától értetődik. A magyar malmok ezzel különben nem tettek egyebet, mint hogy követték azt a proczedurát, a melyet a mi területünkön állandóan szemlélhetünk olyan alkalmakkor, a mikor valamely osztrák iparág a vámkülföldről bármi okból kiszorul; akkor ez az iparág okvetlenül Magyarországra veti magát, olcsóbb, kMételes árak mellett keresi fel a magyar piaczot és legnagyobb kíméletlenséggel tapossa el a magyar iparnak amúgy is gyér vetéseit. (Ugy van! Ugy van!) Megteszi ezt ma az osztrák üvegipar, holnap az osztrák bőripar, vagy az osztrák papíripar, mi azonban ezzel szemben soha felszólalással nem éltünk, még kevésbbó jutott bárkinek is eszébe az, hogy ezzel szemben a bojkottálás fegyveréhez nyúljunk. A csehek azonban első alkalommal, mikor valamely magyar iparágnak versenyét némileg megérzik, a bojkotthoz nyúlnak. De nemcsak ezt teszik, hanem a brüsszeli egyezményért, a melyet nem mi provokáltunk, Magyarországot teszik felelőssé ; a német kereskedelmi politikáért, a melynek szintén nem mi vagyunk a szerzői, ugyancsak tőlünk kérnek fájdalomdijat. Ugy tesznek, mintha ezek az intézkedések Magyarországot nem is sújtanák, mintha nem is sújtanák Magyarország mezőgazdaságát legalább is oly mértékben, mint az osztrák mezőgazdaságot, a mely minden mozgalomnak élén halad, a mely Magyarország ellen irányul. (Tetszés.) Ha csak társadalmi agitáczióról volna szó, akkor az ügyet nem is kellene talán idehozni a képviselőház elé, mert elég volna társadalmi akczióra lársadalmi akczióval felelni. MMel pedig, t. ház, négy-öt iparczikknek kMételével Magyarország — fájdalom, — nem annyira mint termelő, hanem inkább mint fogyasztó bir nagy jelentőséggel: ennélfogva abban a — nem tudom, hogy mondjam, — szerencsés, vagy szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy, ha retorziókra kerülne a sor — a melyeket én egyáltalában sem ajánlani, sem propagálni nem óhajtok — akkor a túlsúly okvetlenül a mi részünkön volna. Hiszen elég volna pl., ha a magyar társadalom szemben azzal, hogy a magyar lisztet bojkottálják, valami hasonló módon lépjen fel pl. a cseh sörrel szemben. Ezt annál könnyebben tehetnők, mert a mig a cseh fogyasztó most a magyar liszt mellett igen jól jár, a mennyiben jobb minőséget olcsón kap, addig a cseh sör kiküszöbölésével a magyar fogyasztó egyáltalában nem veszítene semmit, tekintettel arra, hogy a cseh sör sem nem jobb, sem nem olcsóbb a magyar sörnél. De nem volna-e valóságos iróniája a szövetséges viszonynak, ha akkor, a mikor a két állam kormánya a kiegyezés ügyében megegyezett, akkor, a mikor a két állam törvényhozása a kiegyezési javaslatokat tárgyalni készül, ha ebben a pillanatban a két államnak közönsége, fogyasztóinak és termelőinek egyes csoportjai, ilyen véd- és daczszövetségeket kötnének egymással szemben és kedélyes háborúskodást folytatnának? De ha háborút nem is kívánunk, mindenesetre óvatosságra inti ez az eset az országot, és arra, hogy a magyar iparpolitika előkészületeit megtegye. Mert kétségtelen tény az, hogy Ausztriában most minden ei'ővel azon vannak, hogy az osztrák malomipart fejleszszék, hogy érdekközösségét az osztrák mezőgazdasággal erősítsék, olyannyira, hogy néhány év múlva a magyar lisztbehozatalt Ausztriába a legminimálisabbra redukálják, és hogy az osztrák fogyasztóközönség lehetőleg elszokjék a magyar liszttől. Nem keresem — mert a mostani alkalom talán nem is volna erre a czélra helyesen megválasztva — hogy ez az osztrák példa a magyar iparpolitika szempontjából mire tanít; csak arra kívánok utalni — mert ez szembeötlő tanúsága ezeknek a viszonyoknak — hogy ugy a magyar mezőgazdaság, mint a magyar ipar érdekében, de különösen jövendő kereskedelem-politikai elhatározásaink szabadságának érdekében arra kell törekednünk, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük elő a magyar lisztnek a vámkülföldre való kMitelét már abból a czólból is, hogy reáutaltságunk az osztrák területre minél kisebb legyen. Mert jöhetnek olyan idők, a mikor ennek a piacznak a megtartásáért és a magyar malomipar érdekében esetleg aránytalan nagy áldozatokat követelnének tőlünk. Ezen veszélyekkel szemben valóban igen csekély áldozatok azok, a melyekre szükségünk lehet, hogy az őrlési forgalom tilalma mellett is arról gondoskodjunk, hogy a magyar lisztnek a vámkülföldön való nagyobbmérvü elhelyezését előmozdítsuk és a magyar malomiparnak függőségét az osztrák piacztól lehető legkisebb mértékre redukáljuk. Ezt a kérdést, t. ház, a mely különben egész kereskedelem-politikai berendezkedésünkkel összefügg, most mellékesen tárgyalni annál kevésbbé akarom, mert a kiegyezési javaslatok tárgyalása alkalmával ezt a kérdést minden részletében és fontosságához mérten megvitathatjuk. Az előadottakat összegezve, t. ház, bátor vagyok már most a kormányelnök úrhoz a következő két kérdést intézni (olvassa):