Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. 189 »Hajlandó-e a kormánjelnök ur a cseh közvéleményhez czimzett és a cseh királyság országos mezőgazdasági tanácsa cseh osztályának elnöke és alelnöke által aláirt felhívásra, mely a magyar lisztnek Csehországban való bojkottálását hirdeti, az orsztrák kormány figyelmét felhívni és odahatni, hogy az 1899 :XXX. törvényczikkben megállapított reczij>roczitás értelmében nemcsak az érdekelt magyar iparág sérelme orvosoltassék, hanem, hogy az idézett törvény a hatósági jeléggel bíró osztrák testületek részéről betűjének és szellemének megfelelően kellő tiszteletben tartassák? (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) 2, Szándékozik-e a kormány hathatós intézkedéseket tenni arra nézve, hogy a magyar lisztnek a vámkülföldön való elhelyezését előmozdítsa a végből, hogy az osztrák piaczra való ráutaltsága minél kisebb mértékre szoríttassák ?« {Elénk helyeslés a jobboldalon és a szélsöbahldalon.) B. Kaas Ivor: Ez az őrlési forgalomnak a visszaállítása! Tiszta merkantilantiagrárius interpelláczió! Neményi Ambrus: Ez rosszhiszemű inszinuáczió! Vegye azt a képviselő ur tudomásul! Elnök: Következnék Endrey Gyula képviselő ur interpellácziója, a ki azonban a felszólalás sorát átengedi Kecskeméthy Ferencz képviselő urnak, a ki a pénzügyminiszterhez intéz interpellácziót a sohMatalok feloszlatása tárgyában. (Zaj. Elnök csenget.) Kecskeméthy Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Olyan kérdésben kívánok szót emelni, illetőleg interpellálni, a melylyel hírlapi utón jó ideje foglalkoztak már. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Foglalkoztak vele a kereskedői világban, még pedig nem mondhatni, hogy itt valami nagyon kedvező vagy hízelgő véleményeket hallatnának. (Halljuk! Halljuk!/ Ez a kérdés érinti az államkincstárt, érinti a kereskedőket, érinti az adófizető közönséget és ennek legszegényebb osztályát, a melynek boldogítása jelszóvá lett napjainkban. De érinti ez a kérdés a szegényebb tisztviselőket is, a kiknek a boldogitásán a t. kormány napjainkban oly serényen buzgólkodik. A sohMatalok felosztásának és egy részvénytársaság monopóliumának homályos kérdése az, (Ugy van! balfelöl.) a melyre én is kissé több fényt óhajtanék derittetni. Endrey Gyula: Hol a pénzügyminiszter ? Kecskeméthy Ferencz: A sóhMatalokat, a mint tudjuk, az 1868 : XI. törvényczikk létesítette, megbízván a pénzügyminisztert a törvénynek végrehajtásával és azzal, hogy a hol ily sohMatalok felállítása szükségesnek mutatkozik, ott azokat állítsa fel. Határozottan és világosan kizárja a törvény, hogy a só hasznothajtó nyerészkedési üzlet tárgyává tétessék. Maga a törvény határozza meg a só árát is, kétségkívül nem csupán az állami jövedelemre, hanem a fogyasztóközönségre való tekintettel is. A létesített sohMatalok közül azóta egynehányat feloszlattak, más helyeken viszont ujak állíttattak fel. Most azonban a t. pénzügyminiszter ur tömegesen kezdi a sóhMatalokat beszüntetni. Ennek a hónapnak az elején beszüntette a győri, homonnai és bártfai állami sóhMatalokat, s ezen hónap végével be szándékozik szüntetni hír szerint a dárdai és a dunaföldvári sóhMatalokat, sőt hír szerint tervbe van véve még több más ily sóhMatal beszüntetése is, például a zsolnai, a tiszaujlaki és a többi. Ha jól tudom, itt Budapesten sincs egy esztendő óta betöltve a sótárnoki állás. Ezekből a nagyközönség azt következteti, hogy a pénzügyminiszter ur a sóhMatalokat a törvény ellenére beszüntetni szándékozik. A félhMatalos »Nemzet«-ben jelent ugyan meg egy közlemény, mely azt mondja, hogy a pénzügyminiszter ur a sóhMatalokat csak ott szándékozik beszüntetni, a hol a forgalom anynjira megcsökken, hogy a jövedelem a fentartási költséget sem fedezi, azonban ezzel szemben áll az a tény, hogy olyan helyeken is beszüntették a sóhMatalt, a hol a forgalom nem csökkent. Hogy azután egyes helyeken miért csökkent a forgalom, azt nem igen kérdezzük, pedig az igen fontos és tanulságos. A só forgalom csökkenésének igen sok helyen az az egyszerű és természetes magyarázata, hogy a pénzügyminiszter ur egyes czégeket kedvezményekkel ruházott fel, a minek következtében ezek a czógek az országban szerteszéjjel sóraktárakat állítottak fel, konkurrencziát csináltak az állami sóhMataloknak és ily módon előidézték az állami sóhMataloknál a forgalom csökkenését. Ugy látszik, hogy afféle mesterséges fogás volt ez a pénzügyminiszter úrtól, a mely arra volt jó, hogy hMatkozhassak azután a pénzügyminiszter ur a sóforgalom csökkenésére és arra, hogy ezeken a helyeken tulajdonképen nem is érdemes a sóhMatalokat fentartani, hanem azokat bátran be lehet szüntetni. B. Kaas Ivor: Üzlet! Üzlet! Kecskeméthy Ferencz: Ha a pénzügyminiszter ur azokat a sóhMatalokat, a melyeket maga a törvényhozás állított fel, be akarja szüntetni, ugy kérdem, miért nem jön ezzel a dologgal ide a törvényhozás elé, miért nem terjeszt e tárgyban javaslatot a törvényhozás elé, általában mire való ez a titkolózás ? Ez az egyik kérdés, a melyre elsősorban várok feleletet. A pénzügyminiszter ur, a mint mondottam, bizonyos czégeknek a só árusítására vonatkozó kedvezményt adott. Köztudomás szerint négy ilyen boldog czég volt, a melyek a kedvezményben részesültek. A kedvezmény abban állott, hogy ezen czégek a pénzügyminiszter úrtól, részint egyévi, részint pedig kilenczhónapi kamatnélküli hitelt kaptak. 4^2%-ot véve alapul az ilyen kamat nélküli kölcsön kilencz hónap alatt 1 mm. sónál 54 fillért. 18,400.000