Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-280

280. országos ülés 1903 május 27-én, szerdán. 177 használjon. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Nem becsületsértés!) Gabányi Miklós: Én csak ÍDnen olvastam a czimet! Különben a czikk igy szól (olvassa): »Ha valaki ezután megírni fogja a ma­gyar köztörvényhatóság monográfiáját és vizs­gálat tárgyává teszi azt, hogy milyen álláspon­tot foglaltak el és minő gondolkozást mutattak a törvényhatóságok a nemzetnek mostani küz­delmében : ugy egy sajátságos, szinte érthetet­len történelmi jelenséget fog észlelni és meg­örökiteni, Nevezetesen, megtörtónt Magyaror­szágon most az a furcsa eset, hogy a midőn a nemzet hatalmas harczot folytat a bécsi hata­lom ellen, a midőn az egész nemzeti közvéle­mény megmozdult és hangos szóval tiltakozik a nemzet ellen tervezett merény ellen, akkor elő­áll néhány vármegyei törvényhatóság és szembe­szállva a nemzeti felfogással és törekvésekkel, elitéli a nagyszerű nemzeti küzdelmet. Sőt to­vább mennek ezek a gyász-magyar vármegyék, mert hódolattal járulnak a hatalom elé; bizal­mat nyilvánítanak a kormánynak, mely inkább a törvényenkMüli állapotot idézte fel, sem­hogy teljesítette volna a nemzeti óhajokat,- vagy otthagyta volna helyét, melyen idegen érdekek istápolójává szegődött.* Tehát bizalmat szavaznak a kormánynak, a mely az országot törvénytelen állapotba hozta. Már most mi, ha szMünk és lelkünk van, hogy szavazzuk meg a miniszterelnök urnak azt a jelentését, hogy kormányozhasson a törvény­telen állapotban akár az ítéletnapig? (Tetszés a szélsöbalóldalon.) »Bizony szégyen a magyar törvényhatósá­gokra, hogy akadtak közöttük olyanok, melyek nem riadtak vissza a megalázó szereptől, hogy hízelegjenek a kormánynak akkor, mikor ez a nemzeti érdekek ellen működik. Hiszen jól tudjuk, hogyan készülnek ezek a bizalmi nyilatkozatok, melyeket egynéhány ember gyárt és tüntet fel olyanoknak, mintha a törvényhatósági bizott­sági tagok többségének nézetét fejeznék ki. A fő­ispáni műhelyben koholják a hízelkedő és aláz­kodó nyilatkozatot, a főispáni szobák rejtekéből viszi ki néhány, mindenre kész, szolgai« — no, ezt már kihagyom (Élénk derültség.) — »lelkü egyén a törvényhatóság közéletébe, a megye­gyűlésen a hMatalnoki kar kénytelen az indít­ványt támogatni, megszavazni és azután ugy tüntetik fel a dolgot, mintha a törvényhatóság szabad meggyőződése nyilakozott volna meg. És, bár mindenki tudja, hogy a törvényhatóság szMének, érzésének és meggyőződésének semmi köze nincsen a keresztüleró'szakolt bizalom-nyiíváni­táshoz, nagyon szoIvorú dolog az, hogy egyes vármegyék ilyen járszalagra jutottak. »Es, ha már akadtak vármegyék, a melyek az úgynevezett bizalmat a kormánynak kife­jezni siettek, vájjon elmaradhatott-e a sorból Temes vármegye? KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XVI. KÖTET. Molnár Jenő: Fejérvárynak megyéje! Dehogy maradt volna! Gabányi Miklós: »Az öreg Vorgics Imre, a kit a szabad és független gondolkozású Gorove László buktatott ki kerületéből, volt ezúttal a bizalmi indítvány atyamesterei (Egy hang a szélsöbalóldalon: Ez érdekes dolog!) Én sem ol­vastam még eddig! (Derültség.) »A megcsontosodott vén mameluk, mióta megszűnt törvényhozó lenni, abban tetszeleg magá­nak, hogy ő Temes megyének bölcse, valamint Deák Ferencz egykoron a haza bölcsének ne­veztetett vala. Míg két temesmegyei képviselő, Gorove és Lendl, otthagyják a kormánypártot, melynek kebelében, mint jó hazafiak, tovább meg nem maradhattak« . . . Gr. Bethlen Balázs: A mai újságot kérjük! Gabányi Miklós: Van itt az is! . . »az alatt Temesmegye törvényhatósági bizottságában Vor­gics Imre üzi kisded játékait és menti meg a hazát. Csak természetes, hogy Temes megye fő­ispánja, Molnár Viktor, siet az indítvány kap­csán »kijelentéseket« tenni és mélységes állam­férfiúi bölcseséggel és alapos történeti tudással deríti ki, hogy hazánk állapota most azonos Lengyelország azon helyzetével, midőn elbukott a lengyelek hazája« , . . Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben ké­rek szót! Gabányi Miklós: . . . »mert a minoritás akart uralkodni a majoritás felett. »Hogy a Vorgics indítványa 110 szavazatot kapott és ellene csakis tizennyolczan szavaztak, ezen nem fog csodálkozni senki, a ki Temes megye viszonyait ismeri. De az iiyen ember vi­szont azt is tudni fogja, hogy az indítvány el­fogadása távolról sem jelenti azt, mintha Temes megye közönsége bizalommal viseltetnék a kormány iránt. De hát lehet-e elképzelni ma­gyar embert, ki hazáját szereti, hogy bizalommal legyen a kormány iránt, midőn ez ok nélkül, parádéra, komédiára, a militarizmus kedvéért, idegen hatalom parancsára uj vér- és pénzáldo­zatokat követel a nemzettől? Hát lehetséges-e az, hogy fel ne háborodjék mindenki, midőn látja, hogy egy kormány görcsösen ragaszkodik hatalmához önzésből és azért, mert a bécsi ha­talomnak reá szüksége van ? Az egész magyar nép hallatta szavát, méltóan megnyilvánult az egész közvélemény, melynek fenséges szózatát megzavarni nem fogja néhány vármegyének szá­nalmas siránkozása. »Mily felemelő látványt képez a gyász« . . . — ezt kihagyom, (Derültség.) »ezen vármegyék mellett a szomszédos Csanád vármegyének lel­kes és hazafias határozata, melylyel felír a kép­viselőházhoz az önálló magyar hadsereg felállí­tása érdekében. Ugyanazon najxm, melyen Te­mes megye Vorgics indítványát fogadta el, ment keresztül Csanád vármegye közgyűlésében Justh Gyulának javaslata, szemben a központi választ­mány indítványával. íme, két törvényhatóság 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom