Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

171 országos ülés 1903 május 15-én, pénteken. 11 hogy a nemzetiségi kisebbségek vérszemet kapnak a haza többségével szemben, mert nem respektálja a parlamenti többséget a parlamenti kisebbség. (Zaj a szélsöbaloldahn.) T. képviselőtársam azt mondta, hogy a hMatalos nyelv Horvátországban a horvát és a lázadás és forrongás első indokául azt hozta fel. hogy a magyar államvasutakon nincsen más, mint magyar felirat. Én nem megyek ennek disztinkczióiba bele, de az kétségtelen, hogy a magyar államvasutak egyszerű üzemet képeznek és még a bíróságok előtt sem tekintik annak alkalmazottait államhMatalnokoknak, hanem egyenesen magánhMatalnokoknak. De, eltekintve ettől, a horvátok nem azért tüntettek, hogy kérjük, hogy tegyék fel a horvát feliratot, hanem azért tüntettek, hogy vegyétek le a magyar feliratot! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) T. képviselőtársaim nem tesznek különbséget abban, hogy ha egy ezer tagból álló lázongó tömeg azzal jön valahova, hogy ide tegyétek fel a horvát nyelvű feliratot is, és a közt, hogy azt mondja: vegyétek le ezt a gaz magyar nemzeti lobogót! (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De hát itt nem az volt a ozélzat, hogy érvényesítsék a horvát nyelv jogát, hanem az, hogy a magyar nyelv jogát eltiporják. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ez nagy különbség. Mi nem hallottunk egyetlenegy hangot, egyetlenegy követelést sem, a mely azt mondta volna, tegyetek oda horvát feliratokat, csak azt hallottuk, hogy le a magyarokkal, le a magyar czimerrel. (Nagy zaj a szélsöbaloldahn.) Rákosi Viktor: Minden vasúti kocsiban ott vannak a horvát feliratok! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béia: Ez senkinek se tűnik fel! Elnök (csenget): Csendet kérek Kubik képviselő ur! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folyton közbeszólani. (Zaj.) Pichler Győző: Ezt a kérdést distingválni is kell. Itt feliratról és czimerről van szó. Hát feltéve, de tagadva, hogy a horvátok követelhetik esetleg, hogy legyen ott a horvát felirat, de nem követelhetik, hogy le a magyar felirattal. Hogy merik ők kifogásolni a magyar állam üzemében álló államvasutak épületén levő magyar czimert és hogy merik azt követelni, hogy a magyar czimer onnan eltávolíttassák ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is lett levéve; ott maradt! Heíiebronth Géza: Az útlevélben' gyengeség megboszulja magát! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn. Zaj.) Rákosi Viktor: Igen, az utlevélbeli gyengeség itt boszulja meg magát. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Azt már régebben követelték ! A vasút nem autonóm ügy, az pedig autonóm. Pichler Győző: Igenis distingválni kell, hogy itt feliratról és czimerről van szó, és ha Tomasics igen t. képviselőtársam itten védi a lázongókat az ellen, hogy ők fel voltak bujtogatva, mert ott joga lett volna a horvát nyelvnek is ékeskedni a vasutépületen, de nem lehet őket megvédem az ellen, hogy mi czimen és mily jog alapján akarták ők a magyar czimert onnan eltávolítani, mi czimen távolították el és tiporták el a magyar czimert. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék azt a czimert ott békében hagyni, tessék követelni a horvát feliratot is a magyar államvasutakon, akkor majd csevegünk és beszélünk erről a kérdésről, de a magyar feliratot letiporni, a czimert, mely teljesen jogosan, sőt kötelességszerűen van ott, eltávolítani akarni, ezt megtenni nem szabad, ezt elnézni semmiképen nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) Kubik Béla: Ki adta a pénzt? (Zaj.) Rákosi Viktor: Strossmayer adja ? (Folytonos zaj.) Pichler Győző: T. ház! Most egy második indokkal akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) Tomasics t. képviselőtársam azt mondta, hogy a kiegyezés meg van sértve. Megjegyzem, hogy ez a kérdés inkább a miniszterelnök urat érdekli és én itt önkéntelenül nem a támadó szerepét kell, hogy játszszam, hanem a védő szerepét, azon támadásokkal szemben, a melyekben őt Tomasics t. képviselőtársam részesítette. Kubik Béla: Pedig gratulált neki! (Folytonos zaj a szélsöbaloldahn.) Elnök (csenget): Csendet kérek, Kubik képviselő ur! (Halljuk! Halljuk!) Pichler Győző: Hát hogy a miniszterelnök ur gratulált igen t. képviselőtársamnak, azt én nem csodálom. Az én igen t. képviselőtársam azon nagyon kevesek közé tartozik ebben a házban, — már t. i. Tomasics t. képviselőtársam — a ki kijelentette, hogy még négy év óta nem volt alkalma valami államférfiúi kvalitást találni a miniszterelnök úrban. (Derültség a szélsöbaloldahn.) Körülbelül nagyon csekély számban osztoznak vele egy véleményen, hát ehhez gratulálhat az igen t. miniszterelnök ur. Azt mondja Tomasics t. képviselőtársam., hogy a kiegyezés meg van sértve azzal, hogy a magyar-horvát pénzügyi egyezség megújítva nincsen, hanem csak provizóriumokkal kosszabbittatott meg a régi alapon, holott a horvátoknak pénzügyi követeléseik vannak. Kubik Béla: De^nem követelik soha! Pichler Győző: És itt, t. ház, egypár perczig foglalkozni kívánok Horvátország gazdasági helyzetével. Bocsánatot kérek, ha e miatt a ház becses figyelmét annyira igénybe veszem. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen tény, hogy Horvátország nagyon, de nagyon szegény ország, és kétségtelen tény az is, hogy az ország geográfiai helyzete, a nőiességnek aránya, a népesség felosztása, viszo-