Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

12 271 országos ülés 1903 nyitva az egyes területekhez és városokhoz, roppant kedvezőtlen. De a mit a magyar állam megtehetett, annál sokkal többet megtett. (Elénlc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Amit^ a magyar állam 30 év óta a horvát kiegyezésben Horvátországra áldozott, azt úgyszólván tisztán Horvátország érdekében hozta meg; azt a millió és milliónyi áldozatot, a melyeket Fiume város kikötőjére költött, az mind Horvátország érdekében történt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Egy hang: A statisztika azt mutatja, hogy 4 millió koronába kerül évenkint. Ellenmondások középen.) Rögtön megértjük egymást, t. képviselőtársaim. A mit Fiúméra áldozott Magyarország, azt tisztán a horvát érdekek miatt áldozta, ebből a legtöbb hasznot Horvátország látta, mert az kétségtelen, hogy Fiume öblének Hinterlandja, hátsó területe Horvátország, a munkaerőt mégis csak Horvátországból szerezték be legnagyobbrészt, a sziavon erdőterületek értéke óriási mértékben emelkedett, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ugy, hogyha Horvátország gazdasági viszonyait nézzük, azt látjuk, hogy csakis a geográfiai helyzet, a szerencsétlen gazdasági viszonyok okai az ottani szegénységnek. Ezért a magyar államot okolni nem lebet és ha mi segíthetünk, soha áldozatok elől el nem zárkózott Magyarország. De a provizóriumokat mi épugy perhorreskáljuk, mint horvát képviselőtársaim. De akkor miért nem fognak ők össze velünk, hogy ebből az áldatlan politikai helyzetből kimeneküljünk, a mely évek óta mindig csak provizóriumokkal tart bennünket, miért nem fognak össze velünk, hogy megköthessük a végleges kiegyezést, és ne folyton csak formulákkal és pi'Ovizóriumokkal éljünk ? (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A midőn ezekben feleltem volna Tomasics t. képviselőtársam beszédére, egy megjegyzéssel akarom végezni. (Halljuk! Halljuk!) Ha Horvátország történelmét nézzük, azt látjuk, hogy a horvátokat mindenütt a zsarnokság szolgálatában találjuk. A zsarnokság szolgálatában voltak a reformáczió alatt; ők voltak Wallenstein legkegyetlenebb Landsknechtjei a 30 éves háború alatt és ők voltak ott mindenütt, a hol a múlt századokban is a zsarnokságot szolgálni kellett. A magyar nemzet, a melynek története a szabadság iránti vágy, és a függetlenség, és önállóság után való törekvés volt, magához emelte és szMéhez szoritotta azokat, a kik ahhoz voltak szokva, hogy a zarnokságnak egyszerű Landsknechtjei legyenek. Ha a horvátok meg akarják fogadni a történelem tanításait, ha haladni akarnak a fejlődésben, akkor csak egy hMatásuk van: összefogni a magyar nemzettel és azzal együtt haladni a szabadság, a haladás, a vagyonosodás és a művelődés terén, szembeszállani a zsarnoksággal, és megtagadni azt a multat, a mely csak Landsknechtségben nyilvánul, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon) május 15-én, pénteken A magyar nemzet 1868-ban Horvátországnak az alkotmányt megadta, és alkalmat njujtott arra, hogy önállóan fejlődjenek. Használják fel az alkalmat, igen t. képviselőtársaim, a kiknek hazafiságában én nem kételkedem, tartsák kötelességüknek a mostani agitáczióval szemben kifejteni egy agitácziót a magyar haza mellett, de ugy vezessék azt az agitácziót, hogy csak arra törekedjenek, hogy az önök kezében konczentrálódjék a hatalom, hanem adják meg annak a népnek a szabadságát, a melyet önök ma erőszakosan eltipornak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mai elkeseredésnek az is egyik nagy oka, hogy ma Horvátországban a népnek nincs választójoga. Hiszen az önök választásai alatt lehetetlen jelenetek folynak le. Horvátországban nincs szabad sajtó. Horvátországban érvényben vannak olyan osztrák törvények, a melyeket Ausztria maga már rég reformált, de önök, semhogy hozzásimuljanak a magyar reformokhoz, inkább megtartják azokat a régi osztrák törvényeket, melyek sem nem modernek, sem nem helyesek, és a melyek milliók érdekeit sértik. Karolják önök fel azt a horvát népet, azt a néhány százezerét és önök rövid idő alatt igenis megtehetik azt, közreműködhetnek azon, hogy egységes legyen a magyar nemzet, tisztelje Horvátország jogait és akkor önök a horvát kultúra fejlődése mellett előmozdítják azt, a minek senki sem akadálya: hogy e hazában az igazi humanizmus érvényesüljön. Ezeket akartam elmondani. (Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Következik a miniszterelnök határozati javaslata: a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának megállapítása czéljából országos bizottság kiküldése (írom. 378) iránt. Szólásra ki következik ? Trubinyi János jegyző: Hellebjontk Géza! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Öt jjercz szünetet kérünk! Halljuk! Halljuk!) Hellebronth Géza: T. ház! Előttünk fekszik a kormánynak egy javaslata, a mely javaslatban egy bizottság megalakítását, illetőleg az u. n. quóta-bizottság kiküldését kéri. Én azt hiszem, t. ház, minden képviselőnek, bármely párthoz tartozzék is, erkölcsi kötelessége akkor, midőn egy ilyen fontos bizottság kiküldéséhez szavazatát akár pro, akár kontra leadni akarja, először is tisztába jönni ezen bizottság egész mMoltával, kötelessége megvizsgálni annak származását, működését és czélját. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebből a kötelességből kifolyólag akarom én is a t, ház figyelmét igénybevenni, (Halljuk! Halljuk!) hogy én is, mielőtt szavazatomat leadnám, megvizsgálhassam e bizottság származását, működését és czélját. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Elsősorban vizsgálni fogom e bizottság származását. (Halljuk! Halljuk!) Sze-