Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-279

279. országos ülés 1903 május 26-án, kedden. 157 ként is szabályellenességek történtek, hogy az egész szavazás ugy, a mint van, megsemmisitendő és uj szavazás rendelendő el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Sajnálom, t. képviselőház, hogy ebben az ügyben ismételten nyilatkoznom kell, de erre késztet az épen most felszólalt t. képviselő ur, a ki az elnöknek a nemszavazásából azt a következtetést vonta le, hogy miután szerinte az elnöknek tetszésére van bizva valamely szavazásban részt venni, vagy attól tartózkodni, ennélfogva a képviselőnek is ugyanazon joga volna, mint az elnöknek, hogy valamely szavazásban részt vegyen, vagy sem. A t. képviselő ur tévedésben van, mert a házszabályok 254. §-a egyenesen kimondja, hogy az elnök csakis a szavazatok egyenlősége esetén szavaz. Az elnöknek tehát más esetben szavaznia nem Bzabad, csakis a szavazatok egyenlősége esetén. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalim.) A mi pedig azt illeti, hogy házszabályellenes volna utólagos konstatálása azoknak a képviselőknek, a kik jelen voltak ugyan, de kijelentették abbeli szándékukat, hogy nem akarnak szavazni, arra az a megjegyzésem, hogy a házszabályok a bizottságok megválasztásának módjára nézve egyáltalában intézkedést nem tartalmaznak, hanem intézkedést tartalmaznak az elnök, az alelnök, a jegyzők és a háznagy választásának módjára nézve. Ennélfogva csak a gyakorlat és az analógia szerint fejlődött ki az, hogy a bizottságok megválasztása is ugyanazon a módon történik. Itt tehát tulajdonképen oly konkrét házszabály, a melynek megsértéséről, vagy megtartásáról lehetne szólani, csak negatíve konstruálható. (Helyeslés a jobboldal'on.) Megengedem, hogy előbb talán nem egészen preczize fejeztem ki magamat. a midőn felkértem az illető képviselőket, hogy a jegyzőknél utólagosan jelentkezzenek; most azonban konstatálhatom, hogy a gyorsírók feljegyeztek minden egyes képviselőt, a ki azt mondta, hogy itt van, de nem akar szavazni. E szerint a naplóba a gyorsírói hMatalos feljegyzések alapján fog belejönni az, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az már más, akkor rendben van, ha igy történt.) a mit a t. kéjyviselő urak is kMannak. (Helyeslés.) Azt hiszem, bogy ebbe a t. képviselő urak is belenyugodhatnak. (Általános helyeslés.) Benedek János: T. ház! A házszabályokhoz kívánok szólani. (Halljak! Halljuk!) Ki kell jelentenem, hogy igaza van az elnök urnak abban a tekintetben, a mit arra vonatkozólag méltóztatott mondani, a mit én az elnök szavazati jogára nézve előadtam, mert tényleg az elnök csakis a szavazatok egyenlősége alkalmával szavazhat. Ennélfogva minden okoskodásom, a melyet e tekintetben kifejtettem, elesik. (Általános helyeslés.) Minthogy a t. elnök ur azt kijelentette, hogy hiteles gyorsírói feljegyzések alapján, nem pedig az utólagos jegyzői jelentkezés által konstatálható azon képviselők száma, a kik ugyan jelen voltak, de nem szavaztak, ez okból a szavazásnak újból való elrendelését szintén nem találom helyénlevőnek és a magam részéről tett indítványomtól visszalépek. (Altalános helyeslés.) Elnök : T. ház! Azt hiszem, hogy ezzel az inczidens el van intézve. Napirend szerint következik a miniszterelnök által benyújtott jelentés feletti vitának a folytatása. Dedovics György jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! Itt fekszik előttem a miniszterelnök urnak jelentése, (Halljuk! Halljuk!) mely négyévi kormányzatának legéretlenebb gyümölcse. (Mozgás jobbfelöl.) Ez a miniszterelnöki jelentés az én nézetem szerint nem egyéb, mint egy törvénytelen módon kierőszakolni kívánt uj indemnitás, mert ebben a miniszterelnöki jelentésben olyan felhatalmazásokat kér a kormány, a melyeket csak a felhatalmazási törvény adhat meg. Ezen állitásom valódiságát magából a miniszterelnöki jelentésből fogom igazolni. A miniszterelnök jelentésének egyik pontja azt a határozott kijelentést teszi, hogy »elrendeli a minisztérium, hogy az összes állami kiadások ugy, a mint azokat az 1902-ik évi állami költségvetésről szóló 1902: XII. törvényezikk és az azóta alkotott külön törvények és külön intézkedések megállapították, további intézkedésig teljesíttessenek. Elrendelte továbbá a minisztérium, hogy a fönnálló törvényekben és szabályokban gyökerező mindazon intézkedések, a melyek a most idézett törvényezikkben és az azóta alkotott külön törvényekben és törvényes intézkedésekben megállapított összes állami bevételek biztosítására szükségesek, megtétessenek.« Ez a jelentésnek egyik része, a mely igazolja azt, hogy a miniszterelnök ur ezen jelentés szerint egész határozott intézkedéseket tett, a melyekhez pedig a törvényenkMüli állapotban joga semmi esetre sem lehetett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen jelentés befejező része még határozottabban igazolja azt, hogy mikor ezt a bejelentést beterjesztette, tulajdonképen felhatalmazást kMánt a maga részére megszavaztatni, mert e jelentés szerint azt mondja: »Midőn e tisztelettel bejelentett intézkedések jóváhagyó tudomásulvételét kérem, tisztelettel jelzem, hogy tekintettel arra, hogy a most emiitett felhatalmazási javaslat csak 1902. május 1-je után fog törvényerőre emelkedni, a kormány a részletes tárgyalás alatt a javaslatba olyan határozat fölvételét fogja javasolni, mely szerint az állami kiadások 1903. május 1-étől megállapítottaknak, a közjövedelmek pedig 1903. május 1-étől megajánlottaknak legyenek tekintendők,« Ebben határozottan ki van fejezve az, hogy a miniszterelnök ur már most tudomásul kéri venni azokat az intézkedéseket, a melyeket még