Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

146 278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. vagyis a kisebbség akaratának a többség akaratával szemben igaza volt. Pap Zoltán: Darányi is elismerte a múltkori beszédében! Barabás Béla: Például a többségi akarat milyen szépen nyilvánult meg a nemzetiségi törvényben, a helységnevek magyar elnevezésére vonatkozó törvényben. Hát hol van ez végrehajtva ? A többségi akarat miként nyilatkozott meg ebben és ebben a többségi akaratban része volt még az ellenzék hozzájárulásának is; tessék megnézni, hogy a többségi akarat miként hever parlagon, az nem érvényesíttetik és nem hajtatot végre. Ott van a többségi akaratnak egyik visszavonul állami közigazgatásról alkotott két szakaszos törvényben. Milyen harcz volt akkor a többségi akarattal szemben, a kisebbségi akaratnak mennyi energiája lépett fel akkor a többségi akarattal szemben! Hát hárult-e akkor valami blamage vagy szégyen a többségre, hogy belátta a kisebbség igazát, a javaslat visszavonatott, csak épen elvi kijelentés tétetett ? Ugy-e nem? Most is csak a hiúság kérdése játszik a többségnél, pedig nem is a katonai javaslatok érdemére vonatkozólag van nekünk kisebbségi akaratunk, csak tisztán a sorrendre vonatkozólag. Vegyék elő azokat a katonai javaslatokat annak idején, mikor le lettek tárgyalva fontosabb kérdések. Mi akkor sem változtatjuk meg álláspontunkat, mi akkor is ellene szegülünk azoknak. A többségnek ezt a kis hiúságát fel nem áldozni nagy nemzeti érdekekért: ezt megérteni egyáltaltalában nem tudom. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Makacsság! Barabás Béla: Vegyük csak a dolgot ugy, a hogy van. Itt a képviselőház előtt mintegy a mérleg két serpenyőjébe oda van állítva a dolog. Az egyik serpenyő meg van nehezítve a költségvetés nagy munkájával, a beruházási javaslattal, a telepítési intézkedésekkel, a pénzügyi javaslatok igen kMáló részeMel, az igazságügyi dolgok nagyon szép törekvéseMel, a tisztviselők fizetésrendezésével és azután a kiegyezési nagy művekkel és nagy dolgozatokkal, a melyeket a nemzeti közvélemény mind megoldva szeretne látni és kívánja, hogy azok mielőbb törvényerőre emeltessenek. A másik serpenyőben nem egy törvény, csak egyszerű kívánalom van még, a katonai javaslatok, és a súly ide nehezedik. A nemzeti közvélemény is mind az előbb emiitett életbevágó, fontos javaslatok letárgyalását kívánja és sürgeti, igen, de a másik kicsiny sulyu serpenyőbe belenyúlt a bécsi császári kéz, annak ereje azután lenyomja azt a kicsiny súlyt és ezek az egykor értékes és nehéz javaslatok emelkednek, a többségi akarat potyog le onnan szépen sorba és ideszegődik a császári kéz által lesújtott, lehúzott mérleg felé, a katonai javaslatok felé. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Makacsul ragaszkodnak a katonai javaslatokhoz, a helyett, hogy elfogadták volna a mi őszinte, becsületes meggyőződésünk által előterjesztett indítványt, hogy tudniillik tárgyaljuk le azokat a fontos javaslatokat és azután vitatkozzunk a katonai javaslatok felett. Hiszen még a sorozást is meg lehetett volna ejteni, mert ez a párt azt az álláspontot foglalja el, hogy a mennyiben az igen t. kormány előterjesztést tesz a tavalyi arányban az ujonczmegajánlásra vonatkozólag, ennek nem állottuk volna útját, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) sorozhattak volna, a vitatkozást pedig a felett, vájjon szükséges-e a létszám felemelése, igen, vagy nem, hagyjuk el későbbre, mikor ráérünk és mikor a nemzetnek anyagi érdekei ezt megengedik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Akárhogy vesszük is, az ujonczok létszámának felemelésére vonatkozó törvényjavaslat nem érdemli meg azt a nagy áldozatot, a melyet a többség a nemzeti érdekeket felölelő javaslatokkal szemben hoz. El kell hárítani azokat a katonai javaslatokat az útból. Végezzük el előbb becsületes tanácskozással, őszinte odaadással, végezzük el előbb a nagy dolgokat, s azután hagyjuk azt függő jövő kérdésnek, a mely már csak azért sem sürgős, mert veszedelem nem fenyeget és ha külveszedelem fenyegetne is, a részünkre eső jutalék már ugy sem menthetné meg ez országot. De másrészről hiszen háború esetén katona mindenki. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kiképzés gyorsaságával ma már csatasorba lehet állítani az embereket. Miért tehát ez a makacskodás a békelétszámemeléssel, a mikor sokkal fontosabb életbevágó kérdések várnak elintézésre? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig, t. képviselőház, nagy áldozatokat hozott ez a nemzet a katonai kérdésekben és katonai ügyekben; ezek az áldozatok 1867 óta folytonosan fokozódtak, még csak megállapodást sem mutatnak, mindig emeltettek és nagyobbodtak, a nélkül, hogy a katonai szellem azután hozzásimult volna a nemzeti érzéshez, hozzásimult volna a magyar alkotmányhoz, a magyar törvényekhez. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, a nemzetnek teherviselési képessége nem emelkedett, a nemzetnek közérzületét figyelembe nem veszik és mégis forszírozzák ezeket a katonai javaslatokat, a melyek ellen nekünk küzdeni nemcsak hazafias, de férfias és becsületbeli kötelességünk is. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Sokan egész közönbösen és könynyelmüen azt kérdezik, hogy mi történik hát az ex-lex alatt? Mi történik? Katonát nem sorozhatnak, adót beszedni nem volna szabad, de azért minden megy a maga utján. Változás nincsen, nem veszünk észre semmi változást, mert a kormány rálépett a passzív ellentállás