Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

276. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. 147 álláspontjára, engedi a dolgok folyását menni. Pedig meg kell, hogy szűnjék ez okvetetlenül, mert ezen passzív rezisztencziának a megszüntetése csakis önöktől függ, tőlünk semmi esetre. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De azért, hogy a dolgok folynak tovább észrevétlenül és tétlenül nézve a kormány által, ez, t. képviselőház, nekünk csak egy szoIvorú tanúságot tesz, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert egy tapasztalattal több van nekünk arra vonatkozólag, hogy az a szegény nemzet, a mely alkotmányunk és törvényeink egyedüli biztositékát a királyi esküben látta, felébredt arra, hogy a királyi eskü teljesen értéktelen, üres. (Igaz! Jjgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezéseket ne használjon. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak igazat mondott!) Kubik Béla: Ezek történelmi tények! Ezt igenis tárgyalni fogjuk tovább! (Zaj, Elnök csenget.) Barabás Béla: De azt kérdezem én a t. többségtől, hogy van-e önöknek akaratuk? Azt hiszem, konstatálni lehet, hogy a nemzettel szemben van, mert önök azt akarják, hogy az osztrák-magyar hadsereg továbbra is kizárólag osztrák-magyar hadsereg legyen. Mi meg azt akarjuk, t. képviselőház, hogy az osztrák-magyar hadseregnek magyar hadsereg része kizárólag magyar legyen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi nem is megyünk el a független és önálló magyar hadseregnek a kívánásához most, majd elhagyjuk jobb időkre. Mi ráhelyezkedtünk az önök álláspontjára, az 1867-iki álláspontra, s azért azt mondjuk : minthogy a törvény kifejezetten a közös hadseregben magyar hadsereget is emlit, hogy a közös hadseregnek az a része, a mely a magyar hadsereget kéjoezi, tisztán magyar legyen. Önök azt akarják, t. képviselőház, — már t. i. a többség — hogy annak a magyar hadseregnek, a mely kiegészitő részét képezi a közös hadseregnek, a nyelve továbbra is néniét, legyen. Mi azt akarjuk, hogy magyar legyen. Önök azt akarják, t. képviselőház, hogy a magyar hadsereg továbbra is a sárga-fekete zászlót lobogtassa, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) a kétfejű sas czimerét használja, a Gotterhaltét fújja. Mi azonban azt akarjuk, hogy nekünk van egy szent koronánk, jelvényünk és nemzeti színünk, és az legyen a magyar hadsereg jelvénye, czimere és színe, és azt akarjuk, hogy ünnepélyes alkalmakkor, valahányszor a magyar király nálunk megjelen, őt ne a Grotterhalte, hanem a magyar nemzeti himnusz fohászhangjai fogadják. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Ők is akarnák, csak nem szabad akarni! Barabás Béla: Az ilyen többségi akaratot hazafias kisebbségnek becsülnie nem szabad. Pokolba az ilyen többségi akarattal, ha nem harmonizál a nemzeti akarattal. Az olyan többségi akaratot sem én, sem az a párt, a melyhez tartozom, sem a nemzeti közvélemény nem respektálhatja, nem respektálhatja azt a többségi akaratot, mely nem ismeri az Isten és a természet által nekünk adott örök jogokat, és nem látja be azt, hogy a magyar nemzetnek minden intézménye, minden alkotása, lényegében, erejében, erkölcsében csakis magyar lehet. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Ilyen akaratot nem is szabad megnyilatkozni engedni! Barabás Béla: Ne igyekezzenek tehát kibújni azon felelőség alól, a melyet most többség akaratként a nemzeti akaratra akarnak ráerőszakolni. Ha pedig a felelőséget reánk akarják hárítani, akkor adják kezünkbe azokat a hatalmakat is, a melyekkel ezt a felelőséget viselni képesek volnánk. Tessék eltávozni onnan, tessék átadni azt a kormányhatalmat más kézbe, akárkinek, a ki a nemzeti jogokat érvényesíteni akarja. Az majd viseli a felelőséget, de az ellenzék nem viselheti; a törvények felelős minisztériumot ismernek, de felelős ellenzéket nem és felelős többséget sem. Önök, a többség, támogatják azt a kormányt, a mely felelős, önök tehát nem Ítélhetik el azt az ellenzéket, mely nem felelős senkinek, csak a saját lelkiismeretének és meggyőződésének. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Aztán meddig maradhat igy ez az állapot ? Sokáig nem. Hiszen nekünk, a kik eddig a katonai javaslatok ellen küzdöttünk, minden erőnkkel az volna most a hMatásunk, hogy a kormánnyal szemben a legerőteljesebb és legkíméletlenebb fegyverekkel éljünk, mert nem volna szabad megtűrnünk azt a kormányt, a mely törvényen kívül, oly állapotban kormányoz, a melyet ő teremtett meg. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Vagy azt hiszik, hogy majd következik a nyár és majd kifáradunk? Csalódni fognak! Mi már nagyon sokszor megmondottuk, de az volt a baj, hogy a többségi akarat nem akarta elhinni azt, hogy mi erőteljesen ellenállunk, s hogy bennünket nem fognak kifárasztani! Ha mi kevesen vagyunk is, majd beosztjuk magunkat szépen hetenkint. A többi rész majd pihen, de itt lesz mindig 25—30 ember, az viszi egész héten át a vitát, és majd meglátjuk, ki fárad ki, mi-e, vagy önök? Mert nekünk a mi álláspontunkból engednünk nem szabad. Ha engednénk, az egyenlő volna az összes nemzeti jogokról való lemondással, (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) egyenlő volna a visszavonulással . . , Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség feladata alávetni magát! Endrey Gyula: A nemzet nem veti magát alá egy fiktív többségnek! Kubik Béla: A bécsi kéznek nem engedni, ez a feladatunk! 19*