Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

03 május 25-én, hétfőn. 145 278. országos ülés 19t egyedül a többség akarata van; ez akar élni, ez akar uralkodni, természetesen jog, törvény és igazság nélkül, mert a többségnek az akarata már eo ipso ellenmondás a joggal is, a törvénynyel is, az igazsággal is. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) A többség akarata a szavazás előtt csak praesumptio juris, egy jogi vélelem, a minek ellenkezőjét be lehet bizonyítani. Mi igyekeztünk ezt bebizonyitani a közvéleménynek igazi gondolkodásával és megnyilatkozásával. Hogy a többség akarata nem harmonizál a nemzeti akarattal, az kétségtelenül be lett igazolva. A katonai javaslatok a többség akaratát nem képezhetik és ha képezik, az nem a nemzet akarata. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt kérdem én, létezik-e oly többségi akarat, hol a többséget alkotó nagy csoport egyeseinek nem képezi akaratát az, a mi a többség akaratának van feltüntetve? Hiszen az egyeseknek, kik a többséget alkotják, egyiknek sem akarata az, a mit a többség akaratának feltüntetnek. Endrey Gyula: Csak Tisza Pistáé. Barabás Béla: Talán egy-kettő van, kinek ez akaratát képezi, de a többséget alkotó egyedeknek nem akarata ez. Fel is (eszem egészen nyíltan a kérdést az adott esetben a katonai javaslatokra vonatkozólag, vájjon hány akarja önök közül a vér- és pénzáldozat felemelését? Hány akarja, hogy a német vezényszó továbbra is fentartassék ? Hány akarja, hogy a feketesárga zászló uralkodjék a magyar hadseregben ? Hány akarja, hogy a kétfejű sas díszelegjen ott? Hány hallgatja önök közül szívesen a Gotterhaltót ? Ha az egyeseket, a magyar embereket kérdezzük meg, mindegyik egyszerűen elfordítja az arczát és azt mondja: nem az én akaratom. Ha az egyeseknek nem akarata, hogy lehet a többség akaratának felállítani ilyen mindenható parlamentáris erőt, a mely előtt a kisebbségnek feltétlenül meg kell hajolnia. Hiszen a többségi akarat nem feltétlen akarat a kisebbséggel szemben; sőt továbbmegyek : hogy a kisebbségnek akarata érvényesülhessen, erről még a házszabályok is gondoskodnak. A kisebbségnek akaratát még biztosítják is törvényes intézkedések a többségnek akaratával szemben. Hiszen vegyük csak a formalitásokat, vegyünk pl. egy névszerinti szavazást. Hát nem a házszabályok biztosítják azt, hogy busz képviselő, tehát feltétlenül kisebbség, a nagytöbbség akaratával szemben kér névszerinti szavazást? A többség akarata tehát nem feltétlen. Sőt egyes képviselőnek akarata is hatalom a többség akaratával szemben, A házszabályok az egyes képviselőnek is adnak a többségi akarattal szemben ilyen jogot, ugy, hogy az egyes képviselőnek akarata is mérlegbe esik és súlyt képez a többség akaratával szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát, t. képviselőház, mikor törvényes intézkedések biztosítják a kisebbség akaratának KÉPTH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET. érvényesülését a többség akaratával szemben, mennyMel inkább megállhat a kisebbség akaratának érvényesítése, mikor a többség akarata csak tisztán üres formaság, de nem a lényeg, és mikor a kisebbségnek akaratát az egész nemzet osztatlan rokonszenve és bizalma kiséri? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De a többség egyeseinek rokonszenvét sem hagyom ki. Mert a többség egyesei is magánkörökben, beszélgetésekben, lelki meggyőződésükben nem tudják eltagadni azt, hogy a katonai javaslatokra nézve kifejtett álláspontunk, a kisebbségnek álláspontja helyes, a mely először nem akarja megszavazni ezeket a katonai javaslatokat azért, mert indokolatlan vér és pénzáldozatok felemelésével járnak, s nem akarja megszavazni másodszor azért, mert nemzeti követelményeink a hadseregben nem tudnak érvényesülni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mikor így áll a kisebbség akarata a nagy többség formális akaratával szemben, akkor ennek az ereje és igazsága nálunk és annak a nemzeti közvéleménynek kezében és érzületében van, a melyet most itt a parlamenti tanácskozások alatt mi képviselünk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen, ha a többségnek akarata mindenható volna, kiterjeszkednék más dolgokra is. Hisz a többség akarata odáig is fajulhatna, hogy megszabná, hogy az ellenzékről kinek szabad beszélni, a többség egyszerűen elzárná a vitát; de mindezt törvényes intézkedések nem engedik meg. Hiszen ha a többség lett feltétlen úrrá a parlamenti életben, akkor mire való a parlamenti tanácskozás ? Akkor adjon be egyszerűen a kormány egy törvényjavaslatot, azután álljunk fel és szavazzunk: a többség akarata igy is megnyilatkozik. Vagy legfeljebb tegyük meg azt az engedményt, hogy mikor nagyobb törvényjavaslatról van szó, a melyeket meg kell hányni-vetni, tanulmányozni, adjon a kormány egy határidőt, mondja a kormány: T, képviselőház ! Itt van a kiegyezési javaslat, a mely nagyon bonyolódott, foglalkozzatok vele négy hétig, négy hét múlva azután jertek ide, akkor már mindegyik meggyőződött arról, hogy előny-e vagy nem az országnak, azután felállunk és szavazunk; a többség akarata megnyilatkozhatik egyszerűen igy, ha annak a többségi akaratnak feltétlenül uralkodni kell a parlamenti életben. Hiszen nézzük, hogy a többségi akarat a múltban is miként nyilatkozott meg? Törvényt hozott létre igaz, a képviselőház, de a többségi akarat nyilatkozott meg a képviselőház akaratában, olyan törvényt hozott, a mely későbben teljesen rossznak, teljesen értéktelennek, haszontalannak bizonyult és azt változtatni kellett. Midőn az ellenzéknek szóharcza folyt, a tanácskozások rendjón az érvek állottak szemben, a többség sohasem hallgatott arra, és kisült aztán évek multán, hogy az ellenzéki álláspontnak, . 19