Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-278
575. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. 143 tává teszi ezen bajok szanálását és a képviselőház tanácskozásainak rendbehozatalát. De halljuk Bihar vármegye feliratát, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Én kommentár nélkül fogom felolvasni, méltóztassanak kMenni belőle, hogy nem a legtisztább, a legőszintébb hang-e ez, a melyet önöknek is meg kell hallgatniuk, mi is meghallgatunk (olvassa): »Mélyen t. képviselőház ! Hazánk mai alkotmánya a népképviseleti rendszer alapelvein épült fel, s kétségen kMül ez tekintendő hosszas és dicső alkotmányjogi küzdelmeink egyik legértékesebb, mindenkor féltékenyen őrzött nagyhorderejű becses vívmánya gyanánt.« (Egy hang a jobboldalon: Ugy van!) Érre én is azt mondom, hogy ugy van. (Olvassa) : »A népképviselet akarata törvényszerűen az országgyűlés képviselőházának határozatában nyilvánul meg. Ezen akarat megnyilvánulásának útjába akadályt gördíteni mindenkor az alkotmány egyik sarkalatos elvének megsértése gyanánt tekintetett* — útjába akadályt gördíteni; a mi ellenállásunk nem akadály, hanem a kormány görditi az akadályt . . . Vészi József: Az ellenzék az állandósult akadály! Barabás Béla: . . . »és ez indította az 1848-diki korszak alkotóit arra, hogy ennek bekövetkezése ellen, még a királyi felségjogokkal szemben is, biztosítékot szerezzen a nemzetnek, kimondván egyik alaptörvényében, hogy az országgyűlés, ennek feloszlatása esetén is, három hó alatt újból összehívandó. Hazafias aggodalommal eltelve látja ezért Bihar vármegye közönsége, hogy habár a magyar országgyűlés együtt ül, ezen alkotmányjogi elv meg van sértve, a népképviselet akarata nem nyilatkozhatik meg, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsobalóldalon.) a képviselőház nem hozhat határozatokat.* Miért nem hozhat? Mert a katonai javaslatok útjában állanak, akadályt képeznek. (Ugy van! a szélsobalóldalon. Olvassa): »Kötelességónek ismeri ugyanazért a sajnos jelenségekkel szemben tiltakozó, elitélő szavát felemelni ; s teszi ezt annyMal is inkább, mert bizalommal viseltetvén a kormány iránt« . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Nohát!) Hisz azt mondtam én is, hogy bizalommal van, Melyik nem viseltetik bizalommal ? Kubik Béla: A jegyzők, a bírák, a hMatalnokok, a megyei tisztviselők, meg az udvari tanácsosok! Hiäz az tiszta dolog! Benedek János: Pláne Biharban! Barabás Béla: . . . »azon tudatban van, hogy a parlament munkásságának helyreállítása esetén, ennek tevékenysége esetén, ennek tevékenysége oly törvényhozási intézkedéseknél vétetik igénybe, melyek hazánknak minden irányban erősbülést és fejlődést biztosítanak. Ugyanazért, midőn a képviselőházban előállott mai helyzetnek már ma is érezhető súlyos hátrányait teljesen felfogja, s ennek további folytatását nemzeti és állami életünkre kiszámíthatatlan károsodásunak itéli, (Ugy van! Ugy van! a jobb és a szélsobalóldalon.) nem akarva osztozni azon felelőségben, mely mind azokat terheli, kik nem sietnek a mai helyzet orvoslásához hozzájárul ni« . . . (Tetszés a jobboldalon.) Kubik Béla: Hát sietnek? Lovászy Márton : A passzív rezisztenczia elitélése ! Barabás Béla: Hát önöknek nem kötelességük az orvoslást végezni? Kubik Béla : A passzív rezisztenczia nem a sietés! Barabás Béla (olvassa): . . . »a vármegye közönsége az indítvány elfogadásával kéri a mélyen t. képviselőházat, miszerint a szóban levő veszedelmes jelenségeknek leküzdése mellett a parlament rendszeres munkásságát biztosítani, s ez által a nemzeti akarat megnyilatkozását lehetővé tenni méltóztassék.« Ez az egész képviselőháznak szól. Van-e ebben egy elitélő szó az ellenzék magatartásáról? Ugy-e nincs, hanem Bihar vármegye közönsége, ugy mint mások, igazságos álláspontra helyezkedik, nem keresi ki az oka, hanem azt mondja: orvosoljatok. Ki orvosolhat? A kinek az orvosság a kezében van. Az önök kezében van.. Vészi József: Mi nem obstruálunk! Barabás Béla: Önök a kormány, önöknek kell orvosolniuk, önöknek kell az akadályt elhárítaniuk, mi nem háríthatjuk el, mert nincs módunkban, mi nem vonhatjuk vissza a katonai javaslatokat. íme, csak be akartam bizonyítani, hogy az a nagy hangon hirdetett közvélemény, a melyről azt mondják önök, hogy az obstrukeziót itéli el és az ellenzéket teszi felelőssé, az egész képviselőháznak szól; mint gyermekek az apákat, ugy kérik: engedjetek, gondoskodjatok, orvoioljatok, akárki, nein bánom. Akár önök, akár mi, de a felelőséget mindenesetre mind a kettőre ráhárítja abban a tekintetben, hogy az orvosláshoz hozzáfogjanak. Az önök kezében vannak az orvosszerek, az önök kezében van az erő, az önök kezében van a hatalom, önök adjanak tehát a nemzetnek megnyugvást, hogy orvosolhatók lesznek ezek a bajok. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Nem tudom felfogni, mire valók ezek a bizalmi nyilatkozatok. Mandel Pál: Minek a deputácziók? Barabás Béla: Annak nagyon is van értelme. Kubik Béla: Küldjenek fel a katonai javaslatok mellett deputácziót, (Zaj.) . . . Vészi József: Lássunk törvényhatósági feliratot az obstrukezió mellett! (Zaj.) Kubik Béla: Majd ha a főispánokat mi nevezzük ki! (Zaj a ház minden oldaléin. Elnök csenget.) Én még nem láttam márczius 15-ikét, a mikor a hMatalos Magyarország ott lett volna! (Zaj a szélsőbaloldalon.)
