Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

136 278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. felejtik a legnagyobb kötelességet, a mely a személyes bizalomtól eltekintve a haza iránt tartozó kötelesség teljesítését kívánja és követeli önöktől. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi, mondom, habár e jelenségek szórványosak is, és habár szoIvorúan kell tapasztalnunk azt, hogy a többség kizárólag hiúság kérdésévé tette az ő merev álláspontját, mondom mi még sem csüggedünk, mégis megyünk egyenesen a magunk utján, mégis igyekezünk elérni azt, hogy nem a mi igazunk, de a nemzet igaza végre valahára teljesedjék. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Épen azért meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy a miniszterelnök ur által előterjesztett jelentést, — a mely hMatalosan jelenti be a törvényenkMüli állapotot, és a mely e törvényenkMüli állapot daczára mintegy hallgatólag felhatalmazást akar kérni arra, hogy az élő törvények és az élő alkotmány ellenére ő tovább is kormányozhasson, — mondom, nekünk meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy ezt a jelentést nemcsak hogy tudomásul ne vegyük, de el kell érnünk, hogy a jelentés a ház asztalára se kerülhessen. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt a jelentést vissza kell vonni, mert nem szabad alkalmat adni arra. hogy a többség, a mely folytonosan csak a bizalom szemüvegén át nézi hazánk állapotát, már előzőleg is hozzájárulhasson, vagy felmentvényt adhasson alkotmány- és törvényellenes cselekedetekhez. (Igaz! Ugy van! a bal- és a, szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Vonja vissza ! Barabás Béla: A túlsó oldalon igen erősen hangoztatják a parlamentarizmus nagy elvét. Pedig a parlamentarizmus nagy elvét épen a t. kormányelnök nem tünteti fel ugy és nem becsüli meg ugy, a mint azt néki kellene. Bizonyság volt erre a quóta-küldöttség kiküldése ügyében napokon át tartott vita. Ezen az oldalon többen erős érvekkel és a törvénykönyvvel kezükben szóltak a tárgyhoz. Es az egész vita folyama alatt sem a többség egyetlen tagjának, sem a kormány tagjainak, sem a miniszterelnök urnak nem volt egyetlenegy szava sem. Várták, mig a vitát berekesztették. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Barabás Béla: Vártak. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen feleltem Kossuth Ferencznek és Eötvös Károlynak rögtön. Legalább a tényt ne tessék máskép előadni! Endrey Gyula: Az másik vita volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem volt másik vita, hanem quótavita volt! Hiszen Barabás elhiszi, ha mondom! Kubik Béla: Még vita sem volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan kérem! Kubik Béla: ügy vártuk, mint a Messiást! Széll Kálmán miniszterelnök: Letagadni méltóztatik a valóságot ! Ez aztán a csillagok letagadása! Feleltem rögtön Kossuthnak és Eötvösnek! Barabás Béla: Kossuth Ferencz, pártom elnöke általánosságban szólt a dologhoz. Széll Kálmán miniszterelnök: Általánosságban, ugyanebben a vitában! Kubik Béla : Előcsatározás volt! Széll Kálmán miniszterelnök: No már az ilyent meg sem hallgatom! (Mozgás.) Barabás Béla: Kimutatták azt, hogy a quóta megállapítása mindaddig, a mig a Felség döntötte el, határozottan törvénytelen, és mig e csatározás és vita folyt, addig sem a miniszterelnök urnak, sem a kormány tagjainak, sem senkinek nem volt szava, hanem vártak, mig a vitát berekesztik, és akkor a t. kormányelnök ur felállott és elmondotta nézetét a nélkül, hogy nekünk, az ellencsatározőknak alkalmunk lett volna e nézetet megczáfoíni és a mi álláspontunk helyességét és igazságát bebizonyítani. Széll Kálmán miniszterelnök: Az első beszédemre egy hétig feleltek! Kubik Béla: Kilencz napig tárgyaltuk az egész kérdést! Barabás Béla: Hiszen én is szándékoztam felszólalni akkor a quóta-bízottság kiküldésére vonatkozó javaslatnál, de vártam, hogy az igen t. miniszterelnök ur milyen érvekkel fogja azt bizonyítani. Aztán elő is hozta érveit, hogy a Felség által megállapított quóta törvényeinken alapszik. Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék elolvasni az első beszédemet! Gabányi Miklós: Frázisokkal szokott csak bizonyítani! Barabás Béla: Az igen t. miniszterelnök ur azután álláspontját előadta és ennek mcgfelelőleg indokolta is, hogy az törvényes alapokon nyugszik. Nekünk azonban ezen a helyen, utólagosan bár, de tiltakoznunk kell folytonosan az ellen, hogy a quótának ily alakban való megállapítása törvényesnek ismertessék el. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A Felség által való megállapítás egyenesen ás határozottan törvényeinkbe ütközik, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon), beleütközik az 1867 : XII. t.-cz. ide vonatkozó szakaszainak világos rendelkezésébe. A ki ezeket a szakaszokat elolvassa, a ki átérzi azoknak a szellemét, azt a szellemet, a mely alkotásakor lengette át a törvényhozást, annak teljes lehetetlenség azokból kimagyarázni azt, hogy a Felségnek döntése a törvényeken alapszik. Hanem természetes, az a mi végzetes szerencsétlenségünk, hogy elsősorban mindig azt érezzük, mi tetszik Ausztriának, mi tetszik a dinasztiának, mi tetszik a császárnak, és azután nézzük meg a mi törvényeinket. Ha ezekkel a törvénytelen akaratokkal és kMáoságokkal szemben a törvény betűje megáll, akkor jó, alkalmazzák rá; ha azonban a törvénynek kifejezése nem fedi ezeket az akaratokat, akkor egészen egy-