Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. 137 szerűen és könnyelműen a törvény szavainak elfacsarásához fog a magyar kormány, és ezt az elfacsarást az igen t. többség készséggel és bizalommal támogatja. (Igazi Ugy van! a szásobaloldalon.) Mikor mi most a miniszterelnök ur jelentését tárgyaljuk, nekem igenis vissza kell térnem arra, mert nem hagyhatom eldőlni a mi álláspontunknak azt az erősségét, hogy mindannyiszor a Felség itt törvény ellenére járt el, mikor a quótát megállapította azon előzetes feltételek és tárgyalások nélkül, melyeket a törvény kifejezetten és határozottan előir. (Igaz! Ugy van! a széls'ibaloldalon.) A quótára vonatkozólag ugyanis a törvény világosan és határozottan két esetben intézkedik: azon esetben, mikor a két ország közt megállapodás jön létre, és mikor ilyen megállapodás nem jön létre. Mindkét esetben, akár jön létre megállapodás, akár nem, a Felség beleszól és az ő szava dönt. Az első esetben, ha a megállapodás a két önálló állam közt létrejön, a Felség ezt a megállapodást szentesíti; a második esetben, ha ilyen megállapodás létre nem jön, akkor ő Felségének hMatása a döntés. De mindkét esetben a Felségnek a beleszólását megelőzik a tárgyalások, melyeknek először a quőtaküldöttségekben, másodszor a két országnak az országgyűlésén le kell folyniok. Ezen küldöttség működésére vonatkozó törvényezikk, a mely az 1867 : XII. t.-czikknek 21. §-a, azt mondja, hogyha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, — itt megegyezésről beszél — mindegyik félnek véleménye mindakét országgyűlés elé terjesztendő; ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni — itt azt mondja : kiegyezni, nem megegyezni — a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni. Ez azt teszi, hogy a Felség döntését okvetlenül egy parlamenti ])'oezessznsnak kell megelőznie, vagyis Magyarország és Ausztria országgyűlésének szóba kell állnia, tárgyalnia kell, mert csak ha tárgyal, akkor tud vagy nem tud ezekre vonatkozólag megegyezni. (Igát! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) A törvény azt a kifejezést használja, hogy konstatálni kell, hogy a két országgyűlés nem tudott megegyezni, az pedig másból nem konstatálható, mint azokból a tárgyalásokból, melyek a két országgyűlésen lefolynak. Ha ilyen tárgyalások nem voltak. akkor nem is volt alkalom arra, hogy a két országgyűlés meg tudjon egyezni, mert csak a tárgyalások adataiból lehet konstatálni azt, hogy a két országgyűlés megegyezni nem tudott. (Helyeslés a szélsöbiloldalon.) Hogy pedig meg tudjon egyezni valaki, vagy hogy konstatálható legyen, hogy nem tudott megegyezni, elsősorban akarni kell a megegyezést; az akarat pedig a két országgyűlés tárgyalásaiból tudható meg, máskép nem lehet konstatálni, vájjon a két országgyűlés meg tudott-e egyezni, igen vagy nem. KÉrvir. NAPLÓ. 1901 —1906. xvi. KÖTET. Ez nem olyan közönséges dolog, hogy e felett könnyelműen napirendre térjünk, mert itt a törvény tiszteletéről van szó, arról a törvénytiszteletről, melyet mindenkinek gyakorolnia kell: a királynak, országgyűlésnek, a többségnek és a kisebbségnek egyaránt. (Helyeslem a szélsőbalöldalon.) Ha a törvénynek világos rendelkezése azt mondja, hogy tárgyalni kell, és ha a két országgyűlés meg tud egyezni, mennyMel inkább szükség van az országgyűlés tárgyalására akkor, hogyha az tűnik majd ki a végén, hogy a két országgyűlés nem tud megegyezni. Mert hiszen csak a tárgyalások folyamán merülnek fel az adatok, élesednek ki a viszonyok, csak a tárgyalások folyamán látjuk egyik államnak erősségét vagy másiknak fegyvereit, a melyek egyik vagy másik javára kell, hogy eldöntsék a kérdést, és a melyek anyagul szolgálnak arra, hogy a Felség döntse el a quóta arányát. Itt van az idézett t.-czikk 20-ik §-a, a mely arra az esetre szól, midőn a két küldöttség és országgyűlés egymással kiegyezik. Ez azt mondja, hogy a küldöttség javaslatait mindegyik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó; mindegyik országgyűlés illető minisztériuma utján közlendi határozatát a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon — t. i. tárgyalás folytán — eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni. Ha tehát tárgyalni kell azt, a mi fölött, megegyeznek és a mi, ha felmegy a Felséghez adatok nélkül megy, mert csupán a kész megállapodás terjesztetik szentesítés alá; mennyMel inkább kell tárgyalni a két állam országgyűlésének akkor, mikor ilyen megegyezésre nincs kilátás, mikor ilyen megállapodás lehetetlen, mert a két államnak akarata nem tud összeforrni, nem tudja egymást fedezni és kiegyenlíteni? Hiszen a törvény 21. §-ában egész világosan megmondja, hogy az országgyűlés elébe kell terjeszteni mind a két quótaküldöttségnek javaslatát, ha nincs is kilátás arra, hogy a megegyezés létrejöjjön. Miért kell az országgyűlés elé terjeszteni ? Hogy az ott heverjen ? Hogy semmi néven nevezendő nyom ne legyen arra vonatkozólag, hogy az országgyűlések miként tárgyaltak? Ha tárgyalni kell akkor, mikor a megegyezés létrejön, okvetlenül kell tárgyalni akkor is, mikor ilyen megegyezés létrejövctelére kilátás nincs. {Ugy van! a szélsőbalöldalon.) Én ennél a felfogásnál erősen meg akarok állani és a továbbiakban is indokolni akarom azt, hogy nem az igen t. miniszterelnök ur álláspontjának, hanem a mi álláspontunknak, a mi törvénymagyarázatunknak, a melyet a szószerinti szövegből vonunk le, van ereje, van igazsága. Itt van mindjárt az általam idézett törvény 23. §-a, a melynek egyik része azt mondja (olvassa): »hogy ő Felsége többi országaMal érintkezni akar, mint alkotmányos népekís