Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. 135 menni és bele kell mennie a törvényen kívüli állapotba; de ilyen eseteket csak akkor vélek fenforoghatóknak, a mikor az országnak rendkívül fontos érdekei vannak koczkára téve. Az a kérdés tehát, hogy koczkára vannak-e téve a jelen esetben az országnak rendkívül fontos érdekei ? Én e tekintetben nem hallottam egyebet annál, hogy a többség akaratának érvényesülnie kell; mert különben romba dől az alkotmány. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Tovább megyek és elismerem, hogy még ez az elv is lehetne olyan fontos érdek, a mely miatt bele lehetne a törvényen kívüli állapotba menni; de csak egy feltétel alatt. Akkor t. i., hogyha maga az elv van megtámadva, hogy ha az obstrukczió direkte a többség akarata ellen irányulna, vagyis ha az ellenzék a fenforgó kérdéseket csak ürügynek használná a többség megbontására, szóval ha az ellenzék rosszhiszemüleg járna el. Ezt pedig a jelen esetben jóhiszemüleg feltételezni nem lehet, (Helyeslés. Ugy van! a szélsöhaloldalon.) T. ház! Ez okból a jelen törvényenkMüli állapotot igazoltnak tekinteni nem tudom, és épen azért, mert a többség akaratának érvényesülése elvileg nincsen megtámadva, nem tartanék attól, hogy veszedelmes preczedens alkottatnék meg az által, ha a katonai javaslatokkal szemben az országnak bizonyos vívmányok engedtetnének; nem tartanám ezt preczedensnek, hanem csakis azon helyes szabály követését látnám abban, a mely azt mondja, hogy a ki kér, adjon is valamit; a ki az ország erejét igénybe veszi, az igyekezzék ezt az erőt meg is erősíteni. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) A mi végül a miniszterelnök urnak a törvényenkMüli állapotra vonatkozó jelentését illeti, e tekintetben csak ismételhetem azt, a mit már előzetesen mondtam, t. i. hogy én ezt a kérdést helyesen megoldhatónak nem tartom; mert nénetem szerint ez a jelentés azt tartalmazza, hogy ezentúl a kormány a törvényenkMüli és ily értelemben törvényellenes cselekményeknek egész sorozatát fogja elkövetni. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Ily jelentéssel szemben jogilag egyetlenegy válasz volna képzelhető helyesen, t. i. a vád alá helyezés. Ez azonban a jelen esetben nézetem szerint azért nem alkalmazható, mert ennek csakis bevégzett tényekkel és cselekményekkel szemben volna helye, ilyenek pedig akkor, a midőn a jelentés beterjesztetett, még fenn nem forogtak. B. Kass Ivor: Be fognak következni! Vészi József: Molnár Jenő már a fejét is vette a miniszterelnök urnak! (Nagy zaj balfelöl.) Nosz Gyula: Ily körülmények között igen óhajtanám, hogy ez a jelentés visszavétessék, ha pedig az nem volna lehetséges, ugy én sem ismernék más megoldást annál, minthogy utasítsa el a ház ezt a jelentést. (Helyeslés hal felöl.) Hogy mire való ez a jelentés, azt valóban nem tudom megérteni, mert abban a pillanatban, a mint egy kormány átmegy a törvényes állapotból a tényleges állapotba, nézetem szerint nem az az első kérdés többé, hogy hogyan jár el a kormány, hanem az, hogy miféle eredményeket mutat fel. Hogyha a t. kormány lépéséből kára lesz az országnak, ugy hiába fog hMatkozni arra, hogy hiszen csak ugy járt el, a hogy a törvényes állapotban szokott eljárni, ha pedig sikerei lesznek a kormánynak, ha eredményeket fog felmutathatni, ugy nagyon valószínű, hogy a végén senki sem fogja kérdezni, hogy hogyan járt el a kormány. Nézetem szerint a kormány a törvényen kívüli állapotba oly helyzetben van, mint az a katon ki háború esetében parancsot kap és annak végrehajtásánál észreveszi, hogy az a parancs rossz. Mit tegyen? Ha végrehajtja a parancsot, esetleg veszélybe sodorja a saját csapatát, ha pedig végre nem hajtja, ugy igaz, hogy a legnagyobb kitüntetés is lehet jutalma, de várhat reá a legnagyobb büntetés is. Én már országunk érdekében is szívből kívánom a kormánynak, (Halljuk! Halljuk!) hogy a legnagyobb kitüntetéseket érdemelje ki, de jelentését visszautasítom, mert nézetem szerint e válságos helyzetben nem jelentésekre, hanem tettekre és a kérdések megoldására van szükség. (Elénk helyeslés a "bal- és szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Jóleső érzéssel hallgattam az imént felszólalt t. képviselőtársimnak beszédét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Jóleső érzéssel hallgattam azért, mert ékes tanúbizonysága annak, hogy vannak még emberek, a kikben a lelkiismeret tiszta szava felébred, feltámad, és vannak emberek, a kiknek bátorságuk is van arra, hogy a felébredt lelkiismeret szavának nyíltan é3 őszintén kifejezést is adjanak. Ez egy igen érdekes jelenség. Hiszen mióta ez a küzdelem folyik, tapasztalnunk kell és örvendetesen tapasztaljuk is azt, hogy a többség nagy keretében és nagy erdejében mégis akadnak egyesek, a kik kMálnak gondolkozásukban, kMálnak érzésükben és az igazság keresésének kötelességében, akadnak egyesek, s mert ezek az egyesek mellettem bizonyítanak ebben a nagy küzdelemben, a melyet mi most vívunk, én nem esem kétségbe, bízom a jövőben, bízom az eredményben és bízom a mi álláspontunk győzelmében. Kell. hogy bízzam, mert a legszoIvorúbb lenne az elcsüggedés, hogyha e jelenségeket kellően megbecsülni nem tudnók. Mert hiszen a nagy többségnek összetartó ereje semmi más, csakis a kormányelnök ur iránt való bizalom. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöhaloldalon.) Nem a fenforgó javaslatok érdemére, a mely itt megbiráltatik, hanem egyes-egyedül egy emberre néznek; a bizalom vezeti önöket és a bizalom előtt annyira hódolnak és hajlongnak, hogy el-