Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-271
271. országos ülés 1903 májas 15-én, pénteken. 7 mert lehetetlennek tartottam, hogy oly maroknyi nép ne érezze a helyzetét. Hisz oly kevesen vannak, körülvéve ellenségekkel, csak ugy, mint nálunk a magyarság némely nemzetiségi vidéken. Mert a szerbekre nézve t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy a nagy-szerb birodalom ideája micsoda visszhangra talált a Balkán különböző fejedelemségeiben és méltóztatnak tudni a szerbek álláspontját. Bármiként győz is a SanGirolamo-intézet dolgában és egyéb ilyen apróbb ügyekben látszólag a horvátok eszméje, nem mindig egyenlően gondolkozott erről a Vatikán. T. ház! A horvát nemzet megkapta a magyar nemzettől — jól van, belemegyek alku utján, becsületes megállapodás utján — azt a páratlan alkotmányt, a melyhez fogható egész Európában nincs.(Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Annyi nagylelkűség van ez alkotmányban, annyi nagyrabecsülése a meghamisított történelmi tradiczióknak! Mert azoknak a történelmi tradiczióknak, a melyekre a horvátok hMatkoznak, legnagyobb része ma már fenn nem áll; és néhány rövid mondatban bátorkodom épen az elnök ur kegyessége folytán erre is reflektálni. Deák Ferencz ennyi nagylelkűséggel azon hitben kötötte meg e kiegyezést, hogy a horvátok, a kik ily elbánásban részesültek, lelkük egész melegével, szMük minden érzelmével fognak az anyahazához ragaszkodni, a mely boldogulásukat és önállóságukat igy biztosítja. És mi történt? Az ellenkezője történt. Önök állithatják azt, hogy ez a forradalom mulandó, de azt nem állithatják, hogy rajongó szeretettel vagy rokonszenvvel is viseltetnek Magyarország iránt. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Csak egy példára hMatkozom. A magyar-horvát közös hMatalokban ugyebár a horvát nyelvet kapták meg, s ugyancsak a honvédségnél is, ugyebár megkapták a horvát nyelvet? Ennek ellenére önök mégis ellentállnak annak, hogy az osztrákmagyar közösügyekben mi a magyar nyelvet kapjuk meg. Mi a magyar-horvát közösügyekben megadtuk önöknek az önök területén a horvát nyelvet és ha önök a magyar hazának igazán hü fiai volnának, akkor nemhogy elleneznék a magyar nyelv érvényesülését az osztrák-magyar közösügyekben, hanem iparkodnának arra, hogy az anyahazának a nyelve érvényesüljön az osztrák-magyar közösügyekben; annak az anyahazának a nyelve, a mely magyar-horvát közös ügyekben a horvát nyelvet engedte meg. Josipovich Imre: Hozzánk intézi ezt, a horvát képviselőkhöz? Gabányi Miklós: Hát nem is Vészihez! Kubik Béla: A horvát képviselőkhöz. Avagy ők csak a bánt képviselik, nem a horvát nemzetet? (Zaj a szélsőhalóidálon. Elnök csenget.) Pichler Győző: Ha önök is a magyar nyelv érvényesülése mellett foglalnának állást az osztrák-magyar közösügyekben, ezzel csak saját hazájukat emelnék, annak tekintélyét támogatnák. De önök ezt nem teszik, önök minden tekintetben inkább a németekkel szimpatizálnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Méltóztassanak az iskolakönyveket megnézni, s látni fogják, hogy az mind ausztriai termék. A német nyelvet tanítják minden horvát iskolában, a magyar nyelv azonban infámis, megvetett, azt tanítani nem szabad. Endrey Gyula: Sőt a magyar szótól is megvadulnak ! Pichler Győző: Nagyon sajnálom, hogy ezen kérdés feszegetésénél nincsen szerencsém Tomasics Miklós t. képviselőtársamhoz azon egyszerű okból, mert bármiképen is álljon a dolog, bármily lojálisán akarjunk is eljárni horvát képviselőtársainkkal szemben, tegnap oly nyilatkozatot tett, a melynek megmagyarázása kötelessége. Kötelessége azért, mert az ő nyilatkozata kongruens a bánnak nyilatkozatával, és ha ezen nyilatkozat megmagyarázásával adós marad, ugy azt hiszem, hogy a függetlenségi párt mindent el fog követni abból a czélból, hogy a képviselő ur ebben a tekintetben nyilatkozzék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen t. képviselőtársam a következőket mondta (olvassa) : »Epen ugy, mint Széll Kálmán önöknek itt nem tetszik, ugy a bán Horvátországban azoknak nem tetszik és ezek összejátszva csinálták ezeket a zavargásokat. A magyar birodalom keretén belül jönnek és mennek a pénzek és ezen zavargásoknak az okozói. Ki is fog sülni, mert az is mindenesetre ki fog sülni, hogy semminemű idegen, vagy bécsi, vagy katonai kéz nincsen benne.« Ha az igen t. képviselő ur egyszerűen azt mondta volna, hogy Magyarország határain belül jönnek mennek a pénzek, ez ellen védekezhetnék és azt mondhatná, hogy nem tudja, honnan jönnek, honnan mennek. De a képviselő ur beszédének további mondataiból tisztán áll mindenki előtt, a ki csak ért magyarul, horvátul, németül vagy szerbül, hogy Tomasics képviselőtársam is tudja, honnan jönnek és hova mennek azok a pénzek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen azt mondja, hogy ki is fog sülni, mert ő tudja, hogy okvetlenül napfényre fog az kerülni. »Mert az is ki fog sülni« — ezek az ő szavai, és itt van az, a mi miatt magyaráznia kell magát — >hogy semminemű idegen, bécsi avagy katonai kéz nincs benne.« O szükségesnek látta azt, hogy Bécset, azt a szeretetteljesen dédelgetett Bécset és a katonai uralmat megvédje a gyanúsítással szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kijelentette negatíve, hogy ezeket nem Bécs csinálja; ezt ő tudja, de hogy ki csinálja, azt nem tudja. (Mozgás és zaj a szásöbáloldálon.) Josipovich Imre: Jelezte beszédében, hogy majd megmondja, honnan támogatják a zavargást! Itt azt mondták, hogy Bécsből támogatják, és ezért hozta ő fel ezt a pénzkérdést. Kubik Béla: Igenis megígérte, hogy megmondja, de elfelejtette! (Mozgás és zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.)
