Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

8 271. országos ülés 1903 május 15-én, pénteken. Pichler Győző: Engedje meg a t. ház, hogy ebben a kérdésben én magamat ettől a ponttól el ne tereltessem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a pontot megragadom, mert elkezdve innen a pad szélétől végig az egész képviselőházban minden képviselőtársam belátja azt, hogy ha odalenn zavargások vannak, a melyek két-három nap múlva elmúlhatnak ugyan, de a melyek miatt kétségtelen, hogy egy egész hadsereg moz­gósítva van, mert ott az élet- és vagyonbizton­ság van veszélyeztetve; ha látjuk másrészről, hogy itt feláll egy illetékes ember és azt mondja, hogy az ország határain belül jönnek és mennek pénzek: akkor annak a képviselőnek nyilatkoznia kell, hogy honnan jönnek és hova mennek azok a pénzek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) Kubik Béla: Ha tudja és nem nyilatkozik, akkor nem hazafi! (Zajos helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Josipovich Imre: Hiszen jelezte beszédében, hogy megmondja! Kubik Béla: Nyilatkoznia kell, mert ez igen erős gyanúsítás! (Zaj.) B. Kaas Ivor: A rubelekről van szó! (Moz­gás és zaj.) Pichler Győző: Josipovich Imre igen t. kép­viselőtársam közbeszólt az imént, hogy Tomasics képviselőtársam azért nyilatkozott igy, mert itt azt mondták, hogy Bécsből jő a pénz. Igaza van t. képviselőtársamnak; igenis, a mi provo­káló nyilatkozatunk folytán tette ő ezt a kije­lentést, hogy Bécsből nem jő a pénz, hanem az ország határain belül innen-onnan jönnek a pénzek, a melyek a zavargásokat szítják. Holló Lajos: Strossmayertől! Pichler Győző: De hát kétségtelen tény, hogy a bánusnak tudnia kell azt — ha már Tomasics képviselő ur igy nyilatkozik — hogy honnan származnak azok a pénzek, a magyar törvényhozásnak pedig épen a horvátkérdés ér­dekében okvetlenül szükséges azt tudnia, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ugy látszik, hogy az egész zavargás egyszerűen arra vezethető vissza, hogy néhány ember a zavaros­ban halászni akarva, kapitálisokat gyűjtött, és most fizeti és lázítja a népet. Nekünk tudnunk kell azt, hogy Magyarországon kik azok az ele­mek, kik azok az emberek, a kik pénzzel akar­nak Horvátországban lázadást csinálni, és ilyen nagy sikereket mutatnak fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Hát ez nem érdekli a minisz­terelnök urat? Hiszen egy pártban vannak! Ezt csak kellene tudnia! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Most hallgatnak? Önök talán csak tudják, hát miért nem mondják meg? (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Én nagyon kérem a t. há­zat, ne méltóztassék engemet erőszakoskodással vádolni, ha ennél a kérdésnél megállok, mert ennek a kérdésnek még más fázisai is vannak. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem ennek a párt­nak Ivorális tekintélye függ attól, hogy ez a kérdés megoldassák, és én, a ki figyelemmel ki­sértem a lapok nyilatkozatait, fel fogom tárni a ház előtt, hogy nekünk igazán Ivorális köteles­ségünk a legnagyobb szenvedélylyel kérni azt, hogy ebben a kérdésben egyéni tisztességük­kel azonnal nyilatkozzanak a horvát képviselők, hogy erről mit tudnak? (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Kubik Béla: Vagy tudják, vagy nem tudják. Ha nem tudják, akkor ne beszéljenek ilyeneket! Pichler Győző: Hogyha kérdem, ki áll a forrongás háta mögött és ki a lázongás értelmi szerzője, erre határozott feleletet adni nem lehet. 0 tudja, de nem adja meg a feleletet. A horvát bán hozzáteszi épugy, mint Tomasics Miklós képviselő ur, hogy nem igaz, hogy Bécs­ből szítják e hangulatot. Hát megint védik Bécset. Épen tegnapelőtti beszédemben bátor­kodtam ezzel szemben felhozni a bánnak azon nyilatkozatát, hogy a horvát zavargások szervi összeköttetésben vannak a függetlenségi párt obstrukcziójával, hogy akkor kezdődtek, mikor az obstrukczió megindult itt Budapesten és azzal együtt lesz vége. (Halljuk! Halljuk !) Akármi­kép fogjuk fel ezt a dolgot, ez az első pilla­natra nevetséges. Ezt tudja a közvélemény Ma­gyarországon, de a külföld nem. És hogyha a külföld előtt áll Tomasics Miklós képviselő­társunk beszéde és egy bánus nyilatkozata, mikor Tomasics Miklós képviselőtársunk azt mondja, hogy az a pénz az ország határain belül ide és oda megy, a bán pedig azt mondja, hogy szervi összefüggésben van az obstrukczióval, azzal kez­dődött és azzal végződött és azt mondja, hogy sem Bécsből nem küldték, sem idegen pénz nem volt, a bánus is egyenesen megvédi Bécset és a katonai köröket: akkor kétségtelen tény, hogy ilyen összetételre olybá tűnik fel a dolog, mint hogyha a függetlenségi pártnak bizonyos része odatörekednék, hogy zavargásokat szítson. Kubik Béla: Ez csak csúnya meggyanusi­tás! (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Pichler Győző: De ez csak előttünk tűnik fel igy és mi tudjuk biztosan, hogy ez nem igaz. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferencz: Szamárság! Ostobaság! Pichler Győző: Biztosan tudjuk mi, hogy az nem igaz, és ez egy őrült szuppoziczió, a melyet nem lehet elfogadni és a melyet én ma­gam csak azért tártam fel, nehogy a külföld, nem ismervén a politikai helyzetet, ilyesmit elhigy­jen. De ha senki, a kormánypárt sem adja eze­ket a pénzeket, ha ezek a pénzek mégis men­nek és jönnek, akkor okvetlenül kell lenni eb­ben az országban egy másik pártnak, a mely szervezi a horvát tüntetéseket. Kubik Béla: Talán a kormány csinálja ! (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Hát ké­rem, valakinek csak kell csinálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom