Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

276. országos ülés 1903 május T2-én, pénteken. 103 szik és meghunyászkodom minden kérdésben. Mikor én közbeszóltam neki, hogy bizonyítson, három dolgot hozott fel, a mi igen szerencsétlen volt, mert visszafelé elsülő bizonyíték természetével bírt. Felhozta, hogy ime, Dalmácziának adunk — talán nyelvbotlás volt — két millió mm. kukoriczára való vámmentes behozatalt. Hiszen csak 80.000 és 20.000 métermázsáról van szó. De nem is adjuk ezt sem, csak fentartjuk az eddigi állapotot, a mely eddig is volt, tehát semmit sem konczedáltunk és most ugy tartjuk fenn, hogy ne ugy legyen, mint eddig volt, a mikor csupán Dalmácziának volt meg ez a kedvezménye, hanem részesüljön benne a magyar határőrvidék szegény népe is, a mely e nélkül nem tud megélni. Ebben tehát egészen ellenkezően áll a dolog. (Ugy van! Uyg van! jobbról.) Azután épen most hozza fel a képviselő ur, hogy a fogyasztási adóknál micsoda engedményeket tettünk: épen most, a mikor az átutalási eljárás képezi azt az egyik nehéz kérdést, amely miatt Ausztriában vannak olyanok, — nem a kormány, nem a Reichsrath többsége, — de vannak olyanok, a kik nem akarják elfogadni a kiegyezést; most, a mikor az átutalási eljárással — mely igenis ezzel a kiegyezéssel fog életbe lépni, vagy pedig a kiegyezés nem jön létre, — Magyarországnak az a nagy sérelme orvosolva lesz, a melyet eddig szenvedett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Harmadiknak felhozta a valutát. Nos hát, ha eddig fel lehetett hozni, hogy Ausztriában a valutarendezést akadályozzák, — bár a törvény értelmében az idő még nem érkezett el és én konstatálom, hogy kormány vagy hMatott tényezők részéről ellene akadály nem forgott fenn, ha eddig lehetett azt felhozni, hogy a valutakérdés mozdulatlanul maradt, lehet-e ezt ennél az egyezségnél, a mikor a valutakérdés a magunk nézete szerint egészen helyesen, alaposan és az ország pénzügyi, gazdasági és hitelszervezeti érdekeinek teljes megóvásával legközelebb megoldásra jut, mert elvileg meg van oldva, semmi akadály többé nem merülhet fel, mert a törvény által el vannak az akadályok hárítva. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mikor a valutakérdés először jutott abba a helyzetbe, hogy elvileg tisztáztattak köztünk a nézetek és semmiféle akadály — vis major esetét kMéve—• annak végrehajtásában nem állhat be a történt előterjesztés folytán: akkora szemünkre vetni azt, hogy ebben a kérdésben is engedtünk, engedelmet kérek, ez az igazságnak teljes félreismerése és egyenesen arczulütése. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hiszen, ha ezeknél a kiegyezési tárgyalásoknál csakugyan az vezetett volna engem, hogy mindig Bécset nézem és meghunyászkodom, azt hiszi a képviselő ur, hogy azok a keserves és nagyon nehéz tárgyalások másfél esztendeig tartottak volna és azt hiszi, hogy nem adtam volna be a derekamat, ha ez a nézet és érzés élt volna bennem? De nem adtam be a derekamat, a magyar kormány nem adta be a derekát, hanem igyekezett a kormány az ország gazdasági érdekeit az egész vonalon megóvni és ez sikerült is neki. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbal- és a baloldalon.) Azt mondja báró Kaas Ivor képviselő ur, idézve az én szavaimat, hogy én azt mondtam : bennünket egy világ választ el, a gondolatoknak és érzelmeknek egész világa. Ebben igaza van. Ezt ismétlem most is és konstatálom és ugy látom, hogy köztünk az áthidalásnak nincs meg a reménye vagy a lehetősége. És a t. képviselő ur azt mondja: Es ez mind csak azért, mert mi az antediluviális szabadelvüséghez ragaszkodunk. Nohát én nem ahhoz ragaszkodom. Én azt a szabadelvüséget vallom magaménak, a melyről már sokszor nyilatkoztam, — most nem nyilatkozom — a mely örök igazságokon nyugszik, a mely nem évül el. a mely sem nem antediluviális, sem nem modern, hanem örök, mert az embernek, a társadalomnak, a jognak és az államnak lényegéből van merítve (Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) és örök igazság épen ezért; (Zajos tetszés és helyeslés a jobboldalon.) az önöké pedig nincs ebből merítve, mert az önöké, a mint Kaas Ivor képviselő ur kifejezetten meg is mondotta, csak keresztény államot akar. Hát engedelmet kérek . . . B. Kaas Ivor : Nem mondtam, hogy csak' Széll Kálmán miniszterelnök: . . . én keresztény ember vagyok és a kereszténységnek minden tanát benső, egész meggyőződésemmel vallom ; ele azt tartom, hogy az államnak nem szabad semmiféle felekezetinek lenni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) sem kereszténynek, sem antikereszténynek: az államnak annak kell lenni, a mi az állam fogalmának és feladatának lényegéből folyik, az pedig a felekezeti jelleget nem tűri, mert az csak az egyenlőségnek, még pedig a minden vonalon való egyenlőségnek alapján állhat fenn. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a néppárton.) B. Kaas Ivor: Szabadkőműves-társaság! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő ur, a második dolog, a miért nem ért velem egyet, az, hogy én párthatalmi politikát követek. Nohát, t. képviselőház, a ki figyelemmel kiséri négyéves kormányzatomat és látja, hogy én a kormányzatnak minden tényébe, a közigazgatásnak minden izébe soha j^árthatalmi momentumot bele nem vegyitettem, hanem igyekeztem elfogulatlanul eljárni, sohasem kérdeztem, sohasem tudtam, kinek az ügye, párté-e vagy nem, tartozik-e párthoz, vagy melyik párthoz tartozik az, a ki hozzám folyamodik, az, engedelmet kérek, ezt igazságosan nem mondhatja. (Ugy van! Ugy van! a