Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

102 276. országos ülés 1903 május 22-én, pénteken. eljárás módosításából előállt jövedelmi többletnek, Kem mondtuk mi soha, hogy ezért és ezen arányban kell emelni a quótát, hanem azt mondtuk, hogy méltányos ugyanazon kulcs alapján, a melylyel háromszor megállapittatott a quóta három évtizeden át, megállapítani a nagyobb quótát, ha Ausztriában viszont azon jogos és méltányos kívánságunknak eleget tesznek, hogy az átutalási eljárás folytán előállott jövedelmi többletnek ismét birtokába jutunk, a mi megilletett minket kétségtelenül, de tagadták. Ha tehát ők ezt a maguk részéről elfogadták, nem lehetett a magunk részéről elzárkózni az elől, hogy a quótabizottság a régi alapon, melyen háromszor volt a quóta megállapítva, annak emelését a maga részéről méltányosnak tartsa és az országgyűlésnek ajánlja a mint törttént is. így áll a kérdés és nem ugy, a mint vitatta például Kaas Ivor képviselő ur, hogy báró Bánffy idejében nem emeltetett a quóta. Nem, mert hiszen akkor a két quótabizottság nem tudott egymással egyezkedni, akkor az átutalási eljárás életbeléptetéséről szó sem volt, tehát természetesen maradt a statusquo. I)e mindenki tudta, hogy mi van a levegőben, hogy esetleg királyi döntés következik be, ha az átutalási eljárás el lesz fogadva, a mely nagyobb quótát eredményez. Már most a kormány működése oda irányult, hogy ha a két országgyűlés nem tud is megegyezni, legalább a két deputáczió egyezzék meg és meglegyen az országban az a Ivorális bázis, melyen -— ismétlem, nem ezen az alapon — a király dönthet. Ez, gondolom, helyes eljárás ebben a kérdésben is és ehhez képest lelkiismeretesen és egész nyugalommal lehetett azt ajánlani, hogy mindezek tekintetbevételével, ha biztosítva van az átutalási eljárás, igenis a döntés azon az alapon történjók, melyet a mi bizottságunk is méltányosnak és helyesnek talált, (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja valaki, talán Ugron képviselő ur, hogy hétszer történt már ez a döntés, már pedig a törvény ezt nem engedi meg, mert csak egy évről szól. Ez egészen téves felfogás, mert a döntésnek nem szabad hosszabb időtartamra szólnia, mint egy évre, de ha a törvény által előirt módon minden esztendőben — pláne Magyarország érdekében állott, hogy a garancziánk meglegyen, hogy az átutalási eljárásból származó jövedelemtöbblet mindenesetre biztosítva legyen s ezért csak egy félévre történt a döntés, innen van a Julius elsei terminus — mindig elölről kezdjük a proczesszust és megpróbáljuk alkalmat adni, hogy a két országgyűlés eg) mással megegyezzék, hogy lehet akkor azt mondani, hogy a törvény nem engedi, hogy ez megismételtessék ? A törvény nem irja elő, hogy ezt nem lehet csinálni akárhányszor. Ha a két országgyűlés megakad, ha nem tud megegyezni, a törvénynek rendelkezése áll. A magyar törvény pláne nem is beszól egy évről; indefinitM időről szól, ugy is meg lehetne állapi tani, és az osztrák töMény beszél egy évről, ezért lehetett csak egy évre megállapítani. (Igaz! Ugy van 1 a jobboldalon.) Azt mondja ugyanaz a képviselő ur, hogy 10 évre való megállapítást rendel a törvény. Ismét nagy tévedés. Tessék megnézni a 67-iki törvényczikket, ez azt mondja, hogy időrőlidőre kell megállapítani. De sehol sem beszél 10 évről, a vámszövetségre vonatkozólag sem, hanem ugy a quótára, mint a vámszövetségre csak azt mondja, hogy bizonyos határidőre. Barabás Béla: Határozott időre! Széll Kálmán miniszterelnök: Egy év is határozott idő; de a törvény nem beszél ti^ esztendőről, nem határozza meg, mennyi számú esztendőre, hanem azt mondja, hogy bizonyos időre állapítandó meg. Az mondatik és JJátkay képviselő ur is megismételte, hogy micsoda összefüggést létesítek én a quóta és a vámszövetség közt, mert beszéltem arról, hogy ha nincs is közöttük legális összefüggés, — mert legális junktim nincs, — de bizonyos benső, automatikus, természetes összefüggés a kettő közt nem tagadható s épen az ország érdekében kell ehhez a felfogáshoz ragaszkodni. Mert csak nem akarja valakitalán a quótát az uj alapon rektifikálva magasabb számban megállapítani ? Ha az nem rektifikáltátik, a mi ismét Magyarországnak jó joga, hogy az átutalás alapján határozott időre, sőt nemcsak határozott időre, egy szer smindenkorra az osztrák törvényhozás a mi jó jogainkat és érdekeinket elismerje: ebben van a természetes összefüggés; de azért ma sem vagyok abban biztos, hogy a két országgyűlés meg tud-e egyezni, mert ha nem ragaszkodunk ia nyíltan és kifejezetten ahhoz a felfogáshoz, hogy: »mig a kiegyezés létre nem jön«, de a dolog természeténél fogva ezen összefüggés a két országgyűlés határozatának benső indokául mindig szolgált és szolgál. Emlékeztetek az 1899-ben, a pénzügyi bizottságban történt tárgyalásokra és a ház tárgyalásaira. Az ellenzék oldaláról szemrehányás tétetett nekem, hogy ime, fel fogjuk emelni a a quótát és a többi dolgokkal hoppon maradunk, Hát az akkori szemrehányás nem kifejezésre hozatala-e ennek a benső összefüggésnek? Megvádoltak; megjósolták, hogy fogjuk fizetni a nagyobb quótát, de a többi dolgokat nem fogjuk elérni. Nem igy történt. Én ezt ennek bizonyítására hoztam fel, hogy az elmékben, az önökében és a mienkben is, benne volt, — s ez természetes, mert az ország érdekeit nem szabad szem elől téveszteni — hogy addig a quóta kérdésében nem lehet megállapodni, mig a kiegyezési kérdések tető alá nem jönnek és azok minden részükben törvényes elintézést nem nyernek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondta Ugron Gábor képviselő ur, hogy én mindig azt teszem, a mi Bécsnek tet-