Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

2/6. országos ülés 1903 május 22-én. pénteken. 101 A kérdés miben áll? Abban, hogy a törvényhozás válaszsza meg a quóta-bizottságot. Törvényes ez, vagy nem? Elég hMatkoznom a törvény világos szakaszára, a mely azt mondja, hogy a Magyarország és Ausztria között fennálló közösügyek hozzájárulási arányának megállapítása küldöttségek utján eszközlendő elsősorban. A küldöttségek munkálata azután a ház elé terjesztendő és tárgyalandó. Ha meg tudnak egyezni, jó; ha nem tudnak, a király, vagyis a korona dönt. Én mit kérek? Azt kérem, a mit a törvény minden körülmények között megkövetel, tartsa bár valaki a döntést, ha az egyezség bármily okból nem jön létre, törvényesnek, vagy sem. Minden körülmények közt el kell ismerni, hogy ezt a törvény világosan megszabja. A túloldal eddig — a múlt országgyűléseken igen sok példa volt rá — nem vett részt magában a quőta-bizottság választásában és ezt természetesnek tartottam, mert a közösügyek kezelésének semmiféle tényében nem vesz részt; azoknak megszüntetése a programrnja és azért tartózkodik a részvételtől. De arra nem volt eset, hogy a quótaküldöttség megválasztását, a melyet egyenesen a törvény parancsol, a túloldalon ellenezték volna. Most megteszik. Joguk van hozzá. De kissé sajátságos benyomást tesz reám, hogy a mikor diffikultálják azt, hogy eddig királyi döntéssel intéztetett el a quóta annyi esztendőn keresztül, mert a két országgyűlés nem tudott megegyezni, most meg a kiküldést is megtagadják, hogy minél kevesebb lehetőség és chance legyen arra, hogy a két országgyűlés megegyezhessék. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) lehet az önök kedveszerint való és nézetük szerint jogosult ellenzékitaktika, de hogy ebben logika és törvényes felfogás nincs, azt merem vitatni. (Helyeslés a jobbés a baloldalon. Ellenmondás a szélsobaloldalon.) Hanem most már benne voltunk, benne vagyunk, a vita lefolyt, be van zárva és csak tisztán a törvényesség szempontjából kell hozzászólnom. (Halljuk/) Az mondatott, igy állította fel a kérdést Ugron Gábor, igy Rátkay László, igy a többi t. képviselő ur is, hogy nem törvényes a döntés azért, mert nem állottak elő azok a feltételek, a melyeket a törvény előir. Én azt állítom, hogy a múlt esztendőkben törvényesen döntetett el a quóta a korona részéről, azért, mert a quótadeputácziók kiküldettek és a két országgyűlés nem tudott megegyezni. Az mondatik, hogy nem is tárgyaltak egymással. E tekintetben hMatkozom először arra, hogy 1899-ben mi heteken át hosszasan tárgyaltunk, és csak akkor hagytuk abba, a mikor már tudva volt, hogy az osztrák Reichsrath nincs többé abban a helyzetben, hogy a törvény értelmében tárgyalás végett történt előterjesztéseket a maga részéről tárgyalhassa. A törvény világos czélja az, hogy ha a quótadeputáczió kiküldetett, a munkálata a két országgyűlés elé terjesztetett és ha a két országgyűlés abba a helyzetbe jutott, hogy egymással tárgyalhasson és egyezkedhessek, ez az egyezkedés pedig nem jő létre, vagyis nem tud létre jönni, akkor az utolsó megoldási módozat törvényessége áll elő, az ugyanis, hogy a korona dönt. Ebben a helyzetben pedig mindkét országgyűlés volt minden alkalommal, mert az osztrák Reichsrath elé is oda volt terjesztve kormány-előterjesztések alakjában a puóta-bizottság jelentése, a magyar országgyűlés elé is. A magyar országgyűlés tárgyalta is, az osztrák országgyűlés nem tárgyalta és igy szétment tárgyalás nélkül, sőt a bizottságban sem vette tárgyalás alá, — holott a mi pénzügyi bizottságunk mindig tárgyalta, — mert azt mondták, hogy nem akarnak és nem tartják czélszerünek a kiegyezéssel való összefüggés miatt vagy egyéb okokból most tárgyalásokba bocsátkozni a magyar országgyűléssel. Hát, t. ház, ha két fél, melynek egyezkednie kell, az egyezkedésnek az első stádiumába sem tud belemenni, ha nem tudja az egyezkedés fonalát felvenni, hát arra csak ki lehet mondani, hogy a törvény értelme szerinti helyzet áll be, hogy nem tud megegyezni. 1897 — 1898-ban is igy történt a quótadöntés s akkor nem diffikultáíta senki, mert akkor a statusquo alapján történt az eldöntés. Később nem a statusquo alapján történt, hanem 3 százalékkal lett a magyar quóta fölemelve, de elvileg és közjogilag arra a kérdésre, vájjon törvényes volt-e a quótadöntés akkor, 1897-ben, 1898-ban, erre nézve egészen mindegy, milyen volt a döntés s akkor nem diffikultáíta senki. Most diffikultálják, mert emeltetett a quóta a korona döntése által. De méltóztatnak tudni, hogyan emeltetett? Emeltetett azután, miután a két deputáczió megállapodott abban, — és ettől eltért már az 1899-iki deputáczió és azóta minden más deputáczió, — hogy ugyanazon adatok alapján, a melyek alapján 1867-ben, 1877-ben, 1887-ben megállapittatott a quóta, vagyis az összes egyenlően fennálló egyenes és közvetett adóknak az eredménye alapján, mely a két ország adóképességét más kulcs hiányában aránylag leginkább kimutatja, nem 31'4 jön ki a határőrvidéki praecipuummal együtt, hanem 33'84, és igy emelni kell Magyarország quótáját méltányossági szempontból pár frakta hozzáadásával. És mikor lett emelve és mikor tettük, a magyar kormány és én, az előterjesztést a Eelségnek, hogy nem annak a deputácziónak az iratai alapján, hanem azon számitásnak, azon előterjesztett adatoknak az alapján, a melyekből a két deputáczió kimutatta, hogy Magyarországra 33"4, Ausztriára pedig 66'6 esik, ezen a törvényes alapon igy döntsön a korona, akkor, mikor egyúttal a kiegyezésnek Ausztriában a 14. §. alapján való életbeléptetése folytán Magyarország birtokába jutott az átutalási