Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

100 276'. országos ülés 1903 május 22-én, pénteken. joga van, ha már államnak nevezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A közösügyek 67-től fogva szaporodnak, a mint ezt a szaporodást láttuk Boszniának ok­kupácziójában. Ez is közösügy és ugy látszik, hogy ujabban is az a czél, hogy az ilyen közös­ügyek még szaporittassanak. (Ugy van ! a szélsö­haloldalon,) A magyar ember azonban irtózva gondol erre, mert hiszen csak a teher az övé, de semmi előnyében e közösügyeknek Magyar­ország sohasem részesült. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fizetni fog mindig, annyi bizonyos, hanem hogy ott az ő nemzeti mMolta, az ő államisága érvényesüljön, arról szó sincs. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények között nem igen vagyunk hajlandók egyáltalában egy quóta-arányt meg­állapító bizottságnak a kiküldéséhez hozzájá­rulni (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) és egész jó lélekkel, a nélkül, hogy nagyzolnék, mondhatom, hogy ebben a tekintetben igazi magyar ember velünk érez. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És van még egy alapos aggodalom is, és ez az, a miért felszólaltam. (Halljulc! Sálijuk! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák túlhatalom ma­holnap be fog nyúlni a magyar korona terüle­tére is, és ezen a területen is fog teremteni közösügyeket, a mint már ilyen formának jeleit látjuk is a horvátországi ügyekben nyilvánulni. Meg van irva, hogy közjogilag Horvátország viszonya Magyarországhoz Ausztriát illetőleg nem közösügy. Ám azért Horvátországnak ügyei, daczára, hogy igen t. minisztere, bár tárcza nélkül, itt ül a házban, nem a magyar törvény­hozásnak a székhelyén, nem a magyar kormány­nak ténykedésével, nem a magyar törvényhozás befolyásával, sőt ha kell, nem a magyar király döntésével intéztetnek el; a horvát bán fel szokott futni Bécsbe, és odafenn az osztrák katonai körök, az osztrák császári sas árnyé­kában intézik el ezeket az ügyeket, a melyek tisztán csak Magyarországra vonatkoznak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Mi mutatja azt, t. ház, hogy Horvátország egy, a magyar korona országaihoz tartozó szabad ország, nem pedig egy osztrák provinczia, a hol a közszabadságnak legalább olyan fokon kell állania, mint a minőn az az anyaországban, Magyarországon áll? (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Hiszen Horvátországban ugy a közigazgatás, mint az igazságszolgáltatás terén az osztrák önkény és zsandár-rendszer működik. A sajtót az 50-es évek szerinti abszolu­tisztikus sajtórendtartás szerint kezelik ; ott még most is megvan a cabinet noir; a választások inkább kinevezéseknek mondhatók, és a köz­szabadság egészen hasonlatos az oroszországi közszabadsághoz. (Ugy van! Ugy van! a szélsö­haloldalon.) Majd még^ bővebben ki fogunk térni ezekre a dolgokra, (Elénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) azonban én már ez alkalommal is indíttatva érzem magam ez ügyben felszólalui, (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) mert ott ma is minden tekintetben a régi osztrák rendszer működik minden aljasságával, (Ugy van! Uqy van! a szélsőbaloldalon.) a horvát néppel pedig elhitetik azt, hogy ez nem osztrák, hanem magyar szisztéma, és ebből keletkezik az a mérhetetlen gyűlölet, (Ugy van! Ugy van! a szélscibalolda­lon.) a melylyel Horvátország lakossága Magyar­ország iránt viseltetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Azután még egy másik különös jelenséget is látunk; látjuk azt, hogy az osztrák képviselőházban a horvát ügyekkel foglalkoznak; azokban interjjellálnak; azok felett vitatkoznak, épen ugy, mintha az osztrák képviselőház elé tartozó dolgok volnának azok. Igaz, hogy az osztrák kormány ma még visszautasítja ezt, de lehet, hogy a jövőben már maga az osztrák kor­mány is foglalkozni fog velük. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Az világosan látszik már ma, hogy a horvát ügyeket közösekké akarják tenni, és ilyenformán megérhetjük azt is, hogy Magyarország egyik vagy másik nemzetiségének az ügyét közössé teszik, és Magyarországnak ki­zárólagos belügyei majd az osztrák Reicksratb állandó napirendjét fogják képezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez, t. ház, semmi­képen sem folyománya az 1867-es kiegyezésnek, az 1867-iki alapnak, vagy ha ez a folyománya, hát akkor azt az alapot el kell dobni; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) más alapot kell teremteni, vagy mindaddig, a mig az el nem dobható, a mig más alap nem teremthető: Rát­kay László igen t. képviselőtársam indítványa értelmében azt az alapot, a melyen jelenleg ál­lunk, a magyar nemzet érdekében ki kell hasz­nálni. — Elfogadom Bátkay László t. képviselő­társam indítványát. (Élénlc helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. KMán-e még valaki szólani? (Senkisem!) Ha szólani senkisem kíván, a vitát bezárom. Széll Kálmán minisztereínök: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) A vita folyamában már szót emeltem és Kossuth Ferencz, valamint Eötvös Károly t. képviselőtársaimmal szemben megindokoltam határozati javaslatomnak törvé­nyességét és igazoltam azt a kérést, a melyet a házhoz intéztem, hogy válaszsza meg a quóta­deputácziót. Ezért nem is fogok hosszasan szólni és már azért sem szólok hosszasan, mert e kérdés­ben, a törvényesség kérdésében, nem egyszer, de talán háromszor, négyszer is, a múlt ország­gyűlésen és a múlt szesszióban is, a mikor ugyan­azok az érvek hozattak fel arra nézve, hogy a quóta-döntés nem történt törvényesen, magam részéről az ellenkező nézetet fejtettem ki. Nem is fogok azokról, a mik a dologra nem tartoznak, szólani. Pedig — elfogulatlanul beszélve — e tíznapos vagy még hosszabb vita folyamán sok oly anyagot hoztak ide, a mely e kérdéshez nem tartozott. (Ugy van! jobbfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom