Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

258. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. 83 ként a vizszabályozásokra és ármentesitésekre és ilyen apróbb segélyezésekre nincs idő, nincs mód, nincs lehetőség. De a mikor a t. földmivelésiigyi miniszter ur ilyen kemény, szigorú, sötét képet állit elénk, hogy ime mennyi nagynemzeti, társadalmi, jogi, humanitárius és egyéb dolgot kell elmulasztanunk: miért nem beszél akkor a földmMelésügyi miniszter ur arról a másik akaratról és annak a makacsságáról, annak a konokságáról ? (TJgy van ! Ugy van! a szélsöbalo''dalon.) Miért nem deriti fel előttünk annak a valóságát, miért nem keresi a lehetőséget arra nézve, hogy azon az oldalon is legyen orvoslás,, legyen segítségre való hajlandóság, legyen a nemzet iránt való köteles engedékenység? (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Miért csak tőlünk, miért csak a nemzettől követel mindent a kiegyenlítésre, és miért nem a másik akarattól is, a mely semmMel sem szentebb, semmMel sem fontosabb, mint a nemzeté. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért állit hamis képet a világ elé, mert hiszen egy nagy igazság, egy nagy nemzeti esemény, sokoldalú; miért színezi ki azt az oldalt, a mely látszólag, de csakis látszólag ellenünk szól, és miért nem színezik ki a másik oldalt, a mely a nemzet igazságait deriti ki? Tegnapi felszólalásának ez a legnagyobb belső és valóságos hibája. A miniszteri székben levő férfiak nemcsak a koronának kell, hogy tanácsosai legyenek, hanem a nemzet tanácsosainak is kell lenniök. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nemcsak a koronát kötelesek felvilágosítani, kötelesek a nemzetet is felvilágosítani. Ha pedig ők mindig csak a korona érdekét tolják előtérbe, mindig csak a korona akaratát képviselik: akkor a másik kötelességüket megszegik, elmulasztják. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miért tette azt a benyomást a t. földmMelésügyi miniszter urnak tegnapi beszéde, hogy az ellenzék számára őröl? Azért, mert hiszen épen az ő általa felsorolt nagyobb és kisübb és még fel nem sorolt száz meg száz nagy érdek elintézésének sürgőssége követelné, hogy a másik akarat részéről is történjék közeledés a nemzethez, és épen a mi érvünk, a mi okoskodásunk, a mi igazságunk is a mellett az álláspont mellett van, a melyet jól megfontolva, és nem szenvedélyek tüzének lángolása közben mi elfoglaltunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. földmMelésügyi miniszter ur már állásához méltóan is beszélt nekünk tegnap gazdag nemzetről és beszélt nekünk tegnap szegény nemzetről. Nem mondta meg egészen, hogy a magyar-e a gazdag nemzet, vagy a japáni, azt sem mondta meg egyenesen, hogy a magyar-e a szegény nemzet, de hát beszédéből senki sem érthetett mást, mint hogy ő a magyar nemzetet tartja szegény nemzetnek. Hát ha igy vélekedett, ha igy gondolkodott, kénytelen vagyok én is elismerni, ebben igaza vau. De hiszen az természetes is. Indokolásában, beszédének további folyamában rá is mutatott arra, hogy a magyarnemzetet tartja szegénynek, és azt mondotta, hogy annak egyik oka az, mert a magyar ember mindig felényit dolgozik, mint a mennyit dolgoznia kellene és lehetne. Nem igy mondta szórói-szóra, hogy minden magyar ember; azt mondta, hogy sok magyar ember. De hát ha szava egyáltalában bir tartalommal, ez alatt azt kellett értenünk, hogy a magyar fajnak, a magyar népnek jellemző tulajdonsága az, hogy félannyit dolgozik, mint a mennyit neki dolgoznia kellene és a mennyit bírna. Hát, t. földmMelésügyi miniszter ur, szegény nemzetnek lehet tenni szemrehányást, mert a szegény nemzet az ellen nem tiltakozhatik, ámbár sem bölcs, sem diszes dolognak nem tartom, ha akármilyen szegény is az a nemzet, annak a saját kormányzói tegyenek örökösen szemrehányást, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és ha annak a nemzetnek van hibája és még inkább van szerencsétlensége, akkor még azért is a nemzetet tegyék felelőssé, mikor nem az annak az oka,, mikor épen a nemzet kézzel-lábbal, minden legszentebb erejével dolgozik azon, hogy a szerencsétlenséget magáról elhárítsa. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. földmMelésügyi miniszter ur, a magyar ember fiát elviszik osztráknak, a magyar ember pénzét elviszik Ausztria jólétének az emelésére, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a magyar ipart elviszik idegen iparnak az osztrák ipar emelésére, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a magyar királyt elviszik osztrák császárnak. (Elén!; tetszés a szélsöbaloldalon.) Már most a magyarnak összes központosított állami ereje és működése gyümölcsének legnagyobb része az osztrák javára esik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát mit akar a t. földmMelésügyi miniszter ur: hogy kétannyit dolgozzunk, kétannyit vihessenek el? (Elénk derültség és helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ha e miatt baj és szerencsétlenség történik, akkor a nemzet legyen a saját kormányzói által itt lebirálva? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) 0 legyen felelőssé téve mindenért ? Hát ez nemzeti felfogás ? Hát helyes felfogás ez ? Én tudom, hogy a földmMelésügyi miniszter ur ugy magában, a mikor hallgat, a mikor tűnődik, a mikor érez, a mikor gondolkodik, mikor nem látjuk sem itt, sem odafönn nem látják: épen olyan jó magyar ember, mint mi vagyunk. De épen ez, hogy kitör belőle ez a nemzet ellen szóló hangulat, kitör a nélkül, hogy megfontolná szavait, s azoknak következményeit, ez mutatja, hogy minő szerencsétlen helyzet az, a melyben ő és kormánytársai ez idő szerint vannak. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a földmMelésügyi miniszter ur, hogy tanuljunk a méhektől. Hát én természetesnek találom, hogy ő mint földmMelésügyi miniszter a természet világából veszi az állami