Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

84 258. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. kormányzási elveket és eszméket, és hogy szeme a méhen akad meg. Ez természetes. Mert a méh az a szerencsétlen természeti tünet, az állatvilágnak az a szerencsétlen lénye, a mely gyűjt és^a melynek a mézét mindig elviszik mások. (Elérik helyeslés, tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) De azért a méh természetrajzát és élettanát talán mégsem ismeri jól a földmMelésügyi miniszter ur; mert a méh akkor, a mikor mindig elviszik a gyűjteményét, a mikor látja, hogy hiába gyűjt, hogy télre nem lesz ennMaló: abbahagyja a gyűjtést és ott hagyja azt a rongyos kast, a mely neki meg nem menti munkája eredményét. Elpusztul inkább, semhogy vég nélkül, határ nélkül gyűjtsön mások számára. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) De a magyar nemzet ezt a tanácsot nem fogadja meg a t. miniszter ur szép szeme kedvéért. Mi itt akarunk^ maradni, itt akarunk dolgozni és gyűjteni, (ElénJc helyeslés a szélsőbaloldalon.) de nem azért, hogy az eddigi politikai rendszer örökös folytatásaként mindazt, a mit kerestünk, dolgoztunk, gyűjtöttünk és megtakarítottunk, mindig idegen érdekek oltárán kelljen feláldozni. (ElénJc helyeslés a széisobaloldalon.) A t. földmMelésügyi miniszter ur a história általános közhelyeMel is megkisérlette az érvelést e tarthatatlan javaslatok mellett. HMatkozott valamiféle krónikásra, a ki megint a nemzet ellen szólt, s a ki azt irta a magyarról, hogy »jugi impatiens«. Miért irta? És mi van ebben a nemzetre nézve hátrány vagy megszégyenítő, hogy ő »jugi impatiens« ? Mert évszázadokon keresztül az volt a törekvés, hogy mindig »jugi patiens« legyen; és becsületére vált minden nemzedéknek, a melyről méltán és igazságosan el lehetett mondani, hogy »jugi impatiens«. Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Ebben igaza van! Eötvös Károly: Sok mindenben van igazam! A t. földmMelésügyi miniszter urnak, ha végigmegy az elmúlt idők történetén, meg kell győződnie arról, hogy nem a magyar nemzet volt »libertatis ineapax«, hanem a magyar nemzet kormányzó férfiai, vezetői, államilag megpecsételt hatalmasai, azok voltak azok, a kik nem is tűrték, képtelenek is voltak az igazi szabadságra. (Tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Ez sem a nemzet ellen szól: a nemzet ellen ilyen idézeteket tehát nem kell felhozni, mert az ilyen érvelés végre is mindenre alkalmas lehet, de arra, hogy a nemzet önbizalmát, önérzetét emelje, arra ez nem alkalmas. {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig annak a szegény nemzetnek, a melyet a földmMelésügyi miniszter ur oly sötét színnel festett meg, olyan röviden, annak a szegény nemzetnek mindenek felett önérzetre van szüksége, mert a nélkül öröklié tűrné az önök kormányzatát, az pedig lehetetlen, az sokáig nem tartható, mert azt ki nem állja a leggazdagabb nemzet sem. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a földmMelésügyi miniszter ur, hogy nem csak arra van szükség, hogy a magyar nemzet dinasztikus legyen — ámbár egyáltalában meg nem értem, hogy miért, járt az ő elméje e körül a kérdés körül, hogy szükséges-e, hogy mi dinasztikusak legyünk, vagy nem. Hiszen azok vagyunk, akár akarjuk, akár nem, akár szívesen teszszük, akár nem, azok vagyunk. Sokkal nagyobb mértékben, mint a hogy én óhajtanám, sokkal nagyobb mértékben, mint a hogy a nemzetnek javára van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De hát eszébe jut azt mondani, hogy nemcsak arra van szükség, hogy mi dinasztikusak legyünk, hanem arra is szükség van. hogy a külföld, az idegen országok és idegen nemzetek lássák azt, hogy a magyar nemzet dinasztikusabb és monarchikusabb érzelmű, mint akármelyik más nemzet a földön. Szórói-szóra azt mondta (olvassa): »Szükséges, hogy tudja a külföld, hogy itt milyen erős a dinasztikus érzés és hogy a monarchikus eszmék olyan mély gyökere, mint Magyarországon, a kontinensen nincsen*. Hát, t. földmMelésügyi miniszter ur, ha azt óhajtja, hogy ennek az érvnek mi valami súlyát elismerjük, először is bizonyítsa be, hogy a mai államkormányzati rendszer mellett vájjon a külföldnek lehet-e és kell-e tudnia azt, hogy Magyarország van a világon ! (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Van-e nekünk odakünn követünk, jelvényünk, nyelv lobogónk, hadseregünkről van e tudomása, tengeri haderőnket, vagy bármi egyebünket ismerik-e a külföldön, van-e valamink, a miről a külföld tudná azt, hogy Magyarország mint állam létezik ? Azt mondta Deák Ferencz egykor — s a mit mondott, ma is igaz, és a miniszterelnök ur, mint Deák Ferencz hűséges követője, mellém áll bizonyára, ámbár kételkedni lehet benne, (Derültség.) mellém áll bizonyára abban, hogy Deák Ferencznek akkor is igaza volt, most is, hogy a külföld alig tud rólunk valamit; a mit tud is, csak abból áll, hogy Magyarország, vagy a mi egykor Magyarország volt, Ausztriának, egy a haladás terén teljesen elmaradt, elszegényedett tartománya. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így volt ez 183y. év végén vagy 1840 elején, de nagyon az elején. így mondta ezt az országgyűlésen Deák, Ferencz. És ha ma vannak magyar utazók — pedig vannak és pedig sokkal többen, mint régente — s bejárják idegen nemzetek országait, vagy idegen társadalmak közé keverednek, nem találnak embert, idegent sehol, a ki tudomással birna arról, hogy Magyarország, mint ország, mint állam létezik a földön. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Eötvös Károly: Igen kevés tudós van a világon, és azt a kevés tudóst is különcznek tart-