Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-257

257. országos ülés 1903 április z9-én, szerdán. 61 nem abszolút módon gyakoroltatik ez a jog ugy, mint a kiegyezés előtt. Épen azért most nincsen se közös, se alkotmányos, hanem van egy császári osztrák hadsereg. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én bizonyos tekintetben nem osztozom elvtársaim többségének nézetében. Nem osztozom abban a nézetben, hogy nekünk az 1867 : XII. t.-cz. végrehajtását kell követelnünk. Én annak megváltoztatását követelem. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Fájdalom, már 34 esztendeje foglalkozom politikával. 1869-ben gyakoroltam először politikai jogaimat, azóta mindig a közjogi ellenzéken voltam, (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) mindig azt hirdettem, hogy Magyarország üdve, boldogsága a 67-es alapon meg nem valósitható. (Igaz! Ugy van! ^ a szélsöbaloldalon.) Ez az álláspontom ma is (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) és ezért nekem ennek a törvénynek végrehajtása nem elegendő, mert voltaképen mit is követelünk mi, minek a végrehajtását? O Felsége végrehajtotta azt, még pedig azon a jogon, a mely reá lett ruházva, de végrehajtotta ugy, hogy abban nincsen köszönet. A miniszterelnök ur tegnapi nyilatkozatában rendkívül nagy örömmel és megelégedéssel vettem egy kijelentést, a melyet én még a kormánypadokról sohasem hallottam. Nevezetesen elismerte a miniszterelnök ur, sőt hirdette, hogy a 11. §-ban ezek a felségjogok a magyar királynak lettek adva. Ezt én a legnagyobb örömmel és megelégedéssel veszem tudomásul. Azért mondom, hogy örömmel veszem tudomásul, mert ezt én még a kormánypadokról nem hallottam, de igenis hallottam e felől ellentétes nézeteket. HMatkozom például Horváth Boldizsárra, az ujabb éra első igazságügyminiszterére, a ki 1867-ben márczius 27-én tartott beszédében azt mondta, hogy »téveszme az, mintha a nemzet csak királyával kötötte volna meg a pragmatika szankcziót, mert a közös fejedelem személyében egyúttal megkötötte az örökös tartományokkal is« — és ebből kifolyólag ugy Horváth Boldizsár, mint a kormányférfiak azóta mindig azt mondták, hogy ezekben az ügyekben a magyar országgyűlés nem pusztán a királyával alkotott törvényt, kötött szerződést, hanem azon, a király által képviselt többi tartományokkal is, vagyis ezek a jogok nem a magyar királyra, hanem a közös uralkodóra lettek ruházva. Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök ur ezt most megczáfolta. De utoljára is mit nyerünk mi a praxisban abból, hogy ha a magyar király a maga felségjogát csak ugy gyakorolja, mint hogyha ő egyedül csak osztrák császár lenne ? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennél a kérdésnél lévén, kénytelen vagyok a miniszterelnök urnak szintén egy tegnapi megjegyzésére észrevételt tenni, a inelylyel azonban már nem vagyok megelégedve. Azt mondja (olvassa): »Erre én azt mondtam igen egyszerűen, hogy hiszen a hadseregre nézve az ő Felségének rezervált jogokat, mint alkotmányos fejedelemnek rezervált jogokat, a Felség szintén csak miniszterei által gyakorolja, ugy. mint minden mást. A Felség és államfő alkotmányos államban sehol sem gyakorolja maga, sehol sem alkalmazza maga a törvényeket, a végrehajtást, hanem alkotmányos, felelős miniszterei által és mondtam, igy értettem és igy jelentettem ki, | hogy a hadügyre vonatkozó intézkedésekre pej dig az 1867 : XII. t.-cz. a hadügyminisztériumot állítja fel.« Ez az, a mMel nem vagyok megelégedve és be fogom bizonyítani, hogy ez nem is áll. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Először is az 1867 : XII. t.-czikk nem állított fel közös hadügyminisztert, sőt nem is ismeri azt. Ezt magából a törvényből fogom bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az előbb már bebizonyítottam a törvénynyel és Deák Ferencz beszédével, hogy a hadügyre vonatkozólag egyedül a költségvetés közös, semmi egyéb. Lássuk már most, mit mond az 1867 : XÍI. t.-cz. 28. §-a? Egy közös minisztériumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, sem a magyar korona országainak, sem ő Felsége többi országainak külön kormányai által nem intézhetők. Miután pedig a hadügy valósággal nem közös, erre nem is lehet külön minisztériumot felállítani. Világosan ki van mondva tehát, hogy csak azokra nézve, a melyek valósággal közösek. És az 1867 : XII. t.-czikkben van szó közös külügyminiszterről, közös pénzügyminiszterről; de nincs sehol sem szó közös hadügyminiszterről. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Becsempészték utóbb ! Bizony Ákos: Ha elegendő időm volna, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) kifejteném, hogy a szó szoros értelmében törvénytelen nálunk az, hogy az 1867 : XII. t.-czikk életbe léptettetett. Megmondom, miért. Azért, mert az 1867 : XII. t.-cz. 18. §-a azt mondja: »Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a megállapodás stb., hát akkor kell életbe léptetni. Tehát az 1867 : XII. t.-czikket mindaddig nem volt szabad életbe léptetni, a mig a másik féllel, Ausztriával a megállapodások meg nem történtek. Ezek pedig sohasem történtek meg a mai napig sem; tehát a mai napig sincsen alapja az 1867 : XII. t.-cz. életbeléptetésének. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt be fogom bizonyítani. Az imént kifejtettem, hogy az 1867 : XII. t.-cz. értelmében mik képeznek közösügyeket. T. i. közös a külügy, de ez is csak annyiban, a mennyiben ő Felsége összes országait és tartományait együtt érdeklik; hanem a melyek csak Magyarországot, vagy Ausztriát külön illetik, azok a magyar törvény értelmében nem közösek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bebizonyítottam azt, hogy a hadügyre nézve egyedül és csupán csak a költségek közösek és semmi más. (Ugy van! a szélsőbal-