Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-257

257. országos ülés 1903 április 29-én, szerdán. 57 Ballagi Géza: Nem lehet hallani! (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk.') Elnök: Ne tessék beszélgetésekkel tarkázni a beszédet. Csak a szónoknak van joga beszélni. Helyreállítottam a csendet, tessék folytatni a beszédet. Kubik Béla: Halljuk! Halljuk! Elnök: Most figyelmeztettem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetésbe ereszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Bizony Ákos: Elmondom még egyszer. (Halljuk ! Halljuk!) A miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében kijelentette, hogy ő akkép vélte a maga kötelességét teljesitendőnek, hogy helyén marad akkor is, ha a törvényen kMiili állapot következik be. Ez, megvallom őszintén, reám nézve igen nagy és igen keserves meglepetés volt. Egy izben volt szerencsém tüzetesebben fejtegetni, hogy én talán véralkatomnál, temperamentumomnál fogva nem vagyok barátja az erőszakos eszközöknek, azonban abban a nézetben voltam, hogy ebből a siralmas és keserves helyzetből ugy lehet legkönnyebben ós leggyorsabban szabadulni, ha megtagadjuk a felhatalmazást, mert azt gondoltam, hogy a kormány a törvényen kMüli állapotba belemenni nem fog, tehát vagy visszavonja a botránykövet képező katonai javaslatot, vagy átadja helyét egy másik kormánynak, mely kormányra lépését ezzel fogja megkezdeni, mert mással nem kezdheti meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én azt gondoltam, hogy a nemzetet ettől a lázas izgatottságtól, mely elfogta, meg fogja menteni, hogy ne legyen kénytelen az egész esztendőt ekképen eltölteni, s ezt igy fogjuk elérni legkönnyebben, mert hiszen, ha most átboesátjuk az indemnitási javaslatot, azután elkezdjük újból tárgyalni a katonai javaslatokat négy hónapig, akkor a t. kormány megint fog kérni egy indernnitást, nem tudom hány hónapra, ha ezt megint megadjuk, tárgyalni fogjuk tovább a katonai javaslatokat, s ez igy fog menni egy esztendeig, két esztendeig. Ez egy lehetetlen helyzet. (Igaz! Ugy van! a szásöbaloldalon.) Én tehát azt gondoltam, hogy ekképen fogunk kiszabadulni ebből a kinos helyzetből, de, fájdalom, a miniszterelnök ur nyilatkozata minden reményemet elvette. Hanem azt kérdezem a miniszterelnök úrtól, hogyan képzeli ő ennek a helyzetnek a végét, mert az nem megoldás, hogy a kormány marad. Én Istenem, hát minden meg fog állani ebben az országban? Költségvetés nem lesz, ujonczozás nem lesz, az Ausztriával kötött vámszövetségi szerződést nem fogjuk tárgyalni, a külállamokkal nem lehet kereskedelmi szerződéseket kötni, nem lesz beruházás, nem lesz fizetésemelés, semmi, de semmi sem lesz; ez lehetetlen állapot. Mit gondol a miniszterelnök ur, hogy fog ebből kigázolni? Talán azt gondolja, hogy az ellenzék fog engedni? Abban nagyon csalódik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már abKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. ban a beszédben, melyet szerencsés voltam tartani a katonai vita alkalmával, azt a kérést intéztem az igen t. miniszterelnök úrhoz, hogy vonja vissza ezt a szerencsétlen törvényjavaslatot, mert az ellenzék nem enged, mert nem engedhet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megmondtam, hogy a miniszterelnök ur kezében van a béke vagy a háború; kérve-kértem, ne az utolsót válaszsza, de, ugy látszik, teljesen eredmény nélkül. Méltóztatnak ismerni a nép hangulatát, nem kell azt nekem vázolnom, eléggé dokumentálják azok a zarándoklás-számba menő küldöttségek, melyek nap-nap mellett itt kopogtatnak a ház kapuján. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha ily körülmények közt a függetlenségi párt leszerelne, mi lenne annak a következménye? Az lenne, hogy az ország, a nemzet elveszítené ebben a pártban való bizalmát, a mely pártra pedig az országnak olyan nagy szüksége van; (Ügy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) elveszítené a hitét jövőjében, elveszítené reménységét ahhoz, hogy valaha a nemzeti ideálokat megvalósíthassa. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Apródonkint lemondana a független Magyarország iránti vágyáról, óhajtásáról és küzdelméről és apródonkint beleolvadna az őt környező német vagy szláv tengerbe. Vagy megtörténhetnék egy másik eset: hogyha a nemzet a maga érzelmeinek képviseletére nem tartaná többé alkalmasnak ezt a pártot, keresne egy másikat; ott vannak a nemzetközi szoczialisták, és talán ez még nagyobb veszedelem lenne. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az bizonyos!) T. képviselőház! A miniszterelnök ur ennek a nézetem szerint megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan és igazolhatatlan eljárásnak indokolására felhozza a parlamentarizmust, a többség jogát. Mi az a parlamentarizmus? Először is meg kell jegyeznem, hogy a parlamentarizmus voltaképen nem egy kodifikált valami. A mi törvényeinkben sehol egy szó sincsen parlamentarizmusról. Szó van felelős kormányról, de az egészen más. Hiszen tudjuk azt, hogy a magyar törvényekben a kormányférfiak felelősége igen régi intézmény. Megvan már III. Endre király végzéseiben is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fényes példák vannak reá a XV-ik század elejéről, hogy pl. Portunátus Imrét az országgyűlés feleleta; vonta és elítélte, vagy hogy Sánta Bátori Istvánt letették a nádori méltóságról; szóval a felelőség elve nem uj a magyar alkotmányban. De azért ki mondaná, hogy nálunk akkor is parlamentarizmus volt? Mi tehát a parlamentarizmus? A parlamentarizmus azoknak az elveknek összessége, a melyek Angliában apródonkint, századokon keresztül kifejlődtek és megtestesülést nyertek. Épen azért még a neve is Angliából van véve. Angliában mi a lényege ennek a fogalomnak, hogy parlamentarizmus ? Kettő: az egyik az, 8