Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-257

58 257. országos ülés 1903 április 29-én, szerdán. hogy a nemzet nemcsak a törvényhozási jognak egyenlő faktora az uralkodóval együtt, hanem az adminisztráczióban is részt vesz, mert a kormány mindig a parlament többségéből vétetik. Ez az egyik elv. A másik pedig az, hogy van két parlamentáris párt, a mely kölcsönösen felváltja egymást; egy konzervatív és egy liberális párt. A konzervatív párt nem azt jelenti, hogy reakczionárius, hanem azt, hogy legalább bizonyos ideig fenn akarja tartani a létező állapotot ; a liberalizmus pedig azt jelenti, hogy ő egy lépéssel tovább akar menni. Ez egy tökéletes váltógazdaság. Mihelyest a liberális párt megvalósított bizonyos eszméket, azokat átültette az életbe, akkor jön a konzervatív párt és kormány, s ezeket az intézményeket bizonyos ideig fenntartja, addig, a mig ő van a kormányon. Mihelyest az élet azt mutatja, hogy egy lépéssel ismét tovább kell menni, akkor a nemzet ismét a liberális pártot hMja kormányra, hogy valósítsa meg ismét a maga eszméit, és igy megy ez folyton. Kérdezem, t. képviselőház: van-e minálunk ilyen értelemben parlamentarizmus és egyáltalában lehetséges-e nálunk parlamentarizmus? Hát én azt mondom, hogy nem lehetséges. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalőldalon.) Azt a kérdést intézem a túloldal igen t. tagjaihoz, hogy vájjon, ha most sikerül nekünk a mi programmunkát megvalósítani, ha felállítjuk az önálló független Magyarországot minden attribútumával egy önálló államnak, vájjon ők ellenzékbe fognak-e menni és követelni fogják-e, hogy nekünk vissza kell állitani a közösügyes Magyarországot? (Elénk tetszés a szélsőbáloldalon.) TJgy-e bár, nem ? Szóval, igen t. ház, mindaddig, mig van egy kormányképtelen párt, a melyre t. i. azt mondják, hogy kormányképtelen, mindaddig ne beszéljünk parlamentarizmusról. (Ugy van! Igaz! a szélsőbalőldalon.) Következésképen, ha nincs parlamentarizmus, akkor annak a következményeit sem lehet abból levonni, és nem lehet olyanokat következtetni belőle, a melyek a parlamentarizmus igazi hazájában csakugyan ugy vannak, elismerem, mint a hogy a miniszterelnök ur mondotta. Azok ott ugy vannak Angliában, de mi reánk azok nem alkalmazhatók. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalőldalon.) De tegyük fel, t. képviselőház, hogy csakugyan nálunk van parlamentarizmus, és tegyük fel, hogy az ellenzéknek mostani eljárása ezt a parlamentarizmust veszélyezteti, és hogyha a miniszterelnök ur ez előtt meghajolva visszavonná a katonai javaslatokat, ezáltal a parlamentarizmuson rés üttetnék. Barta Ödön: A kamarillán üttetnék rés ! Bizony Ákos: Én Istenem, a parlamentarizmus akkor is nem pusztán egy eszköz-e arra, hogy a nemzet boldoggá, nagygyá, dicsővé tétessék ? (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbalőldalon.) nem pedig maga a czél, mert a czél maga az ország boldogsága. (Zajos tetszés és taps a a szélsőbalőldalon.) De nézetem szerint az sem egészen áll, hogy itt a kisebbség követel. Nem a kisebbség követel, a nemzet követel a kisebbség által. (Zajos helyeslés a szélsőbalőldalon,) Azt mondják önök, hogy a nemzet a választásoknál önöknek adott igazat, tehát önök képviselik a nemzeti közvéleményt. Hát ez igy felállítva sem felel meg a valóságnak, mert akkor, mikor az ország nyilatkozott, ezek a kérdések még nem feküdtek előtte, (Ugy van! a szélsőbalőldalon.) tehát mikor a nemzet önöknek mandátumot adott, csakugyan nem adott arra mandátumot, hogy emeljék a katonai terheket. (Ugy van! a szélsőbalőldalon.) De ettől eltekintve, méltóztassanak kezüket a szMükre tenni, vájjon akkor, a mikor a képviselőválasztások megtörténnek, az igazi nemzeti közvélemény nyilatkozik-e meg? Először is szűk a választók kerete. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen csak egy huszadrésze a lakosságnak bir választói joggal, s abban az egy huszadrészben benne vannak a kormánytól függő elemek óriási számban. (Ugy van! a szélsőbalőldalon.) Azután azt se felejtsék el, hogy önöknek hol adták a mandátumot, nem mondom mindegyiknek, de nagy részüknek? A nemzetiségi kerületekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalőldalon.) Számítsák meg az államalapító és államfentartó magyar fajnak szavazóit, és azoknak a többsége mellettünk van. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bakó József : Mindig is ugy lesz! Bizony Ákos: T. képviselőház! 1867 márczius havában, midőn az országgyűlés a 67-es bizottság javaslatát tárgyalta, Deák Ferencz egy nagy beszédet tartott, gondolom, márczius 28-ikán és abban többek között fejtegette azt a kérdést, hogy lehet-e a közvéleményre hMatkozni, és akkor azt mondta először is, hogy a közvélemény egy nehezen megállapítható valami, mindenki annak a véleményét ismeri, a kMel érintkezik, egy bizonyos, többé-kevésbbé szűk körnek a véleményét. De eltekintve ettől, — és ezt már felolvasom szó szerint — (Halljuk! Hattjuk!) azt mondja Deák Ferencz (olvassa): »A midőn minket a nép megválasztott, hogy képviselői legyünk, nem azt várta, hogy tőle kérjünk tanácsot, hanem azt, hogy mi adjunk neki tanácsot. Törvényhozási dolgokkal, a melyek készültséget, szakavatottságot igényelnek, nem minden ember foglalkozhatik és nekünk, a kik avval foglalkozunk, kötelességünk a nép érdekeit is szMünkön viselni és azt tenni, a mit e tekintetben legczélszerübbnek látunk.« Hát, igen t. képviselőház, ugy látszik, hogy ebben a tekintetben a miniszterelnök ur csakugyan hű tanítványa marad Deák Ferencznek, mert, ugy látszik, Ő is igy gondolkodik. Ez azonban nézetem szerint ellentétben áll a nemzeti szuverenitás eszméjével. Megengedem azt, hogy oly törvényeknél, a melyek szakértelmet kívánnak, pl. egy kódex megalkotásánál, csakugyan