Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-256

52 256'. országos ülés 1903 április 28-án, kedden. más körülmények között egyik fokozatból a másikba két-három év alatt mentek csak, egyik osztályból a másikba pedig négy év alatt. Azok az alkalmazottak, a kik abban az időben, 1885-től 1890-ig, vétettek fel, hat esztendőt nyertek a többMel szemben. Végre-valahára tehát a többiek megnyugtatására rendezni kell a dolgot és az eltérést ki kell egyenlíteni. Az államvasuti alkalmazottaknál ugyanis a fizetésnek idő és fokozat szerint való rendes előhaladása inkább szükséges, mint a többieknél. A további kérdés az, hogy az osztrák államvaspálya-társaság magyar vonalainak államosításával történt méltánytalanságok meg lesznek-e ezen illetmények szabályozása alkalmával szüntetve? Ez a kérdés annak idején igen erősen meg lett vitatva a »Magyar Hirlap«-ban indított akczióval. a mikor a vasúti alkalmazottak igen elégedetlenek voltak ezen államosítás folytán bekövetkezett hátramaradás miatt. Ha jól tudom, körülbelül 1500 alkalmazott lett bátratolva azon 800, az osztrák állam vasúttól átvett hMatalnokkal szemben. Ez alkalommal az akkori miniszter, boldogéra lé kü Baross Gábor nem vette észre, hogy egy kis hiba történt, a mit az osztrák állam vasúttársaság alkalmazottaMal szemben tanúsított jóindulat okozott. Az átvétel alkalmával kimondták ugyanis, hogy, mMel mindkét vasútnál hat rangfokozat van és mindegyikben ugyanazon osztályok, és az államvasutaknál 600, az osztrák vaspálya-társaságnál 500 írttal kezdődik a fizetés, és amott az első fokozat első osztályában 800, a másiknál pedig csak 600 frt a legmagasabb fok, ezért kimondták, nehogy a régi alkalmazottakkal szemben az osztrák államvasuttól átvett uj alkalmazottak hátrányban legyenek, hogy mindegyik ugyanazon fizetést fogja élvezni, a melyet az ugyanazon fizetési fokozatban lévő régi államvasuti alkalmazott élvez. Ez méltányosnak tűnt fel, azonban nem vették azt észre, hogy az osztrák államvasutnál azelőtt megvoltak ugyan a fizetési osztályok, de nem történt sohasem a VI. fizetési osztály 2, és 3. fokozatába a kinevezés, hanem mindjárt az első fokozatba, és igy, mikor ezek átvétettek, mindjárt 6 évet nyertek és 200 frt fizetésemelésben részesültek. Innen következik, hogy pl. a ranglista 102. lapján 78. számmal szereplő Sós Miklós, a C) osztályban lévő, 1889. október 9-dikén felvett tisztviselő, a ki a régi osztrák vaspályatársaságtól vétetett át, ma 2400 korona fizetést élvez, a melybe 1902-ben jutott, holott az ugyanezen fizetési osztályba felvett régi magyar államvasuti tisztviselők közül egyetlenegy sem élvez ilyen javadalmat. Megemlítem azt, hogy ez a fizetésjavitás törvénynyel történjék, mert már régóta sürgetik és maga Hieronymi Károly t. képviselő ur is a pénzügyi bizottságban igen erélyesen és nyomatékosan sürgette, a mi mindenesetre, azt hiszem, az én szavaimnak nagyobb súlyt fog kölcsönözni. Megemlítem azt, hogy az államvasutak alkalmazottainak régi óhajtása és követelése, hogy az éjjeli szolgálatot épugy díjazzák, mint a postánál, a hol az éjjeli szolgálat külön díjazásban részesül, az államvasutaknál azonban teljesen mindegy, hogy valaki éjjel vagy nappal tesz-e szolgálatot. Ugyancsak kívánom a ruházati kérdés megoldását, mert azok az államvasuti alkalmazottak ma kénytelenek mindig, a mikor a városba be akarnak menni, czMil ruházatba, azaz nem egyenruhába öltözni, a mi nekik kettős költséget okoz, pedig a szolgálat nehézsége miatt más tekintetben is több költségük van, mint más hMatalnokoknak. Most pedig fel fogok olvasni két kérést, melyet hozzám intéztek azért, hogy a miniszter ur figyelmét ezekre felhívjam. Az egyik azt mondja: »Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a vasutasok fizetés-rendezése, melyről a miniszter ur nyilatkozott, nem is fog megtörténni; erre egyáltalában kilátásunk nincs.« Azután azt mondja: ^Ha a fizetéseket rendeleti utón óhajtja szabályozni, miért nem intézkedik a miniszter ur, ehhez egyáltalában nem kellene törvényhozási engedély. Szolgálatunk erős és felelőségteljes, s ha szolgálatban vagyunk, fél lábbal mindig a börtönben is vagyunk. Melyik állami tisztviselő teljesít ilyen felelőségteljes szolgálatot? Most hasonlítsuk össze az egy és ugyanazon tárcza alá tartozó tisztviselőket. Pl. a postásoknak a kezdőfizetésük 800 frt és a fővárosban 350 frt lakbér. Ezzel szemben a vasutasokat csupán 600 írttal nevezik ki és 300 frt lakbérrel. Most, hogy rendezik a fizetéseket, a postások mint állami tisztviselők szerepelnek, és a legkisebb kinevezés 1000 frt lesz. Tessék elképzelni, hol maradunk ezek mögött mi vasutasok.« Ennek a nyilatkozatnak tökéletesen igaza van, mert az államvasuti alkalmazottakat akkor, mikor arról van szó, hogy magasabb fizetési osztályba jussanak és a magasabb fizetéseket kiutalják, állami tisztviselőknek tekinti az államkincstár, mert a magasabb fizetési többletet addig nem utalványozza, mig a költségvetés törvényerőre nem emelkedik, s ez év folyamán erre vonatkozó intézkedés nem történt, de akkor, mikor fizetésrendezésről, a nyugdíjügy rendezéséről van sző, akkor azt mondják, hogy ez állami magánvállalat, s ők az állami tisztviselőkkel egy kategóriába nem oszthatók be. Az utolsó pont az idei fizetésrendezós miatt elmaradt előléptetésre vonatkozik. Erre vonatkozólag igy szól az értesítés: »Karácsonyra a tavalyi hitelből megtakarított hitelből a protekczióval birok soron kMül elő lettek léptetve, mig a többiek, kik most ebben az évben tourban lettek volna, a fizetésrendezés kilátásba helyezése folytán elvesztik az előléptetést : körülbelül 2000-en. Ezek között azok, kik rangfokozatváltozást is nyertek volna az előlép-