Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

270. országos ütés 1903 május ík-én, csütörtökön. 391 katonai hatóságok, az azokkal való érintkezésre hMatottak, kötelezettek, vagy az azokkal tetszé­sük szerint érintkezők Bécsben elköltenek, ka­punk-e mi csak egy árva fillért is? Vájjon ér­vényesül-e külügyi kérdésekben a magyar nem­zet akarata? Vájjon a királyi eskü, a királyi hitlevél, de sőt a beczikkelyezett berlini szerző­dés intézkedéseinek szem előtt tartásával meg van-e valósítva az az elv, hogy az okkupált tar­tományok Magyarország jogán kormányoztat­nak? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Van-e arra gond és figyelem fordítva, t. ház, hogy ott a magyar nemzet jogai és érdekei a kellő mértékben megóvassanak? (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon, t. ház, s t. többség — mert hiszen önök akarnak ural­kodni — nem látják-e önök elérkezettnek az időt arra, hogy az ilyen osztrák vakmerőséggel szemben végre önök emeljék fel tiltakozó sza­vukat, és mint többség, kiáltsák oda az igazság nevében és a, törvénynyel kezükben: »Elég; ne tovább !« (ÉlénJc helyeslés a szélsőhaloldalon.) Thaly Kálmán: Kérdezd meg Münnichet! Molnár Jenő: Még többet ajánlanak föl! (Mozgás jobbfelöl.) Babó Mihály: Azt hiszem, t. ház, hogy az általam felsorolt indokok kétségtelenné teszik azt, hogy nem tisztán közjogi, de gyakorlati szempontból is jogos és indokolt dolog az, hogy mi, az ellenzéken ülők, a quóta-bizottság ki­küldése ellen foglaljunk állást. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én részemről a mi­niszterelnök ur által e tekintetben beterjesztett javaslatra sem fogok szavazni, a szavazásban részt nem veszek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tartózkodni fogok a szavazástól, t. ház, hogy igy én is élő tiltakozást képezzek azon rendszer ellen, a melynek egyik sajnálatos kinövése az is,_ a mit quóta-bizottság név alatt ismerünk. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! (Halljuk! HalljuJc! a szélsöbalol­äalon.) A t. miniszterelnök ur csak az iménti felszólalásában is dicséneket zengett önmaga felett; gondolom, honorálja is a t. túloldal és a t. többség a miniszterelnök ur magatartását, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azonban a minisz­terelnök ur most egy válaszút előtt áll. A t. miniszterelnök ur választhat most dicsőség vagy halál — a politikai értelemben vett halál közt. A t. miniszterelnök urnak módjában áll az előbbit választani, mert hiszen csak azt az aka­ratot, azt az irányt, azt az elvet kell nyilt őszinteséggel a koronánál érvényre juttatnia, a mit itt négy esztendőn keresztül ismételve, úgyszólván napról-napra hirdet, mert azt gondo­lom, senki sem vonja kétségbe, hogy azok a kívánságok, a melyeket mi, az ellenzék felállí­tottunk, t. i. hogy a közös hadseregben a ma­gyar nyelv, magyar zászló és a magyar czimer érvényesüljön, a nemzetnek törvényes joga. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A másik pedig az, hogy az igazság is mellettünk szól, I De a mi mindennél erősebb, a mit a t. minisz­terelnök ur szintén felvett jelszavai közé: a törvény is egyenesen mellettünk bizonyít. Tehát én arra kérem a t. miniszterelnök urat, első­sorban nem maga, hanem a haza érdekében, hogy világosítsa fel a koronás főt arról, hogy itt a nemzet jogos, törvényes és igazságos kí­vánságai vannak elébe állítva, a melyeknek tel­jesítése elől el nem zárkózhatik .máskép, mint ha a jogot, törvényt és igazságot a Felség félreteszi. Mondja meg nyíltan, férfiasan, őszin­tén a királynak, hogy a nemzet, a mely áldo­zatot áldozatra halmozott, a mely terhei alatt immár az összeroskadáshoz közel van, abban az esetben, ha azt észleli, ha tudja, ha tapasztalja, hogy az. ő jogait, kívánságait, melyek ezredéves múltjából vannak merítve és a melyeket egy ezredévre a jövendő számára átadni kMan, meg­valósíttatnak és tiszteletben tartatnak, ez a nemzet még erejét túlhaladó áldozatokra is ké­pes. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De abban az esetben, ha a t. miniszterelnök ur erre nem vállalkozik ós ezt az egyetlen helyes kMezető utat a törvénytelen állapotból nem kö­veti, akkor csak a második választás lehetséges számára, t. i. a politikai halál, mert akkor többé a miniszterelnök ur szereplését ebben az országban nem folytathatja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Már pedig bármit mondjanak önök, mi, a kik a miniszterelnök ur politikája ellen állást foglalunk, egyáltalában nem tapasztalnánk lelki örömmel azt, hogy ha a miniszterelnök urat épugy összeó'rölné ez az áldatlan közjogi viszony, közjogi helyzet, a melyben Magyarország és Ausztria van, mint összeIvorzsolta elődeit, és ha teljesen leszorulna a politikai élet teréről, hanem mi azt kívánjuk, hogy a nemzet jogai­nak, a nemzet igazságainak győzelemre juttatá­sával magának és az országnak dicsőséget sze­rezzen. Ezzel teszi a legnagyobb szolgálatot a mi szeretett hazánknak. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóz­tassanak helyüket elfoglalni. Gr. Teleki Sándor jegyző: Tomasics Miklós! Tomasics Miklós: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) A kiküldendő quóta- bizottság tárgyában nem tartanám szükségesnek szót emelni, ha a t. ellenzéknek egynéhány tagja ez alkalmat nem használta volna fel arra, hogy Horvátország vi­szonyait és a mostani zavargásokat szóba hozza. Miután én ennek szóbahozatalát a zavargásokkal szemben egészen természetesnek találom, ugy hiszem, az igen t. képviselőház is természetes­nek fogja találni, hogy egy horvát képviselő azzal foglalkozzék, (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom