Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-270
390 270. országos ülés 1903 május 14-én, csütörtökön. hogy az összes törvényes előfeltételek bekövetkezzenek, mielőtt a korona döntése alá bocsáttatik az arány meghatározása. Hát méltóztassék nekem a miniszterelnök ur kormányzása idejéből törvényt mutatni, a mely a törvény által meghatározott módozatra alapítja a quótát vagy legalább is konstatálja, hogy a megegyezés két országgyűlés között nem sikerült! (Tetszés a szélsobaloldalon.) Hát akkor mire való a quótaküldöttség kiküldetése? Arra való, hogy Magyarország anyagi érdekeit ujabban megsérthessék és a törvényt kijátszhassak, megkerülhessék! Pedig elhibázott politika, hogy a keserűséget és elkeseredést szülni szokott anyagi kérdésekben a nemzettel az államfőt állítsuk szembe, a kinek ténykedései azután a legkíméletlenebb bírálatban részesülhetnek, a mi oly következményekkel járhat, a melyeknek kikerülése mind a két félnek, t. i. a koronának és a nemzetnek egyaránt érdekében áll. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vájjon, t. képviselőház, a midőn 1896-ban az osztrák quótabizottság arra a merev álláspontra helyezkedett, a melyet majd leszek bátor jelentéséből, véleményéből felolvasni, vájjon van-e akkor arra remény, van-e arra kilátás, hogy attól a merev állásponttól eltérjen? És miután nincsen rá kilátás, nem volna-e a t. kormánynak szoros kötelessége, hogy épen ezen merev álláspont következtében kétszeresen őrködjék a fölött, hogy a törvény rendelkezései e tekintetben megvalósíttassanak már csak azért is, hogy a törvényhozásnak módja és alkalma legyen először dönteni a fölött, vájjon a jelenlegi quóta igazságos-e, vagy nem, másodszor pedig a fölött, hogy az milyen mértékben állapittassék meg. (Sálijuk! Halljuk!) S hogy ebben a mi kívánságunk teljesen jogosult, igazságos és törvényes, azt bizonyítja a magyar quótabizottságnak az a jelentése is, a melyet 1902-ben terjesztett a ház elé. Ebben a magyar quótabizottság egyenesen kimondja, hogy: a magyar országos bizottság tagjai még most is meg vannak ugyan győződve arról, hogy a jelenleg érvényben álló quóta jelentékenyen túlhaladja a magyar korona országainak teherviselési képességét. Hát vájjon mi volna akkor annak a quótabizottságnak a kötelessége, s mi volna e küldöttségi jelentés beérkezte után a kormány kötelessége, ha egyszer igaz, a mint hogy igaz, hogy a nemzet erejét túlhaladó módon vagyunk közös kiadással megterhelve? Az volna a kötelessége, hogy módot és alkalmat adjon a törvényhozásnak, hogy ebben a kérdésben egyszer érdemileg dönthessen. Ezt azonban nem akarja a t. miniszterelnök ur, talán azért, mert fél attól, hogy ugy jár, mint a katonai javaslattal, hogy a császár iránti szolgálatra kész üeichsrath csupán Magyarország megkisebbitése, gyűlölségének a kifejezése czéljából sietni fog és megállapítja ezt is törvényhozási utón, ugy, a mint megszavazta az ujoncztöbbletet. Ha ettől fél a t. miniszterelnök ur és a t. kormány, ugy még ez esetben sem térhet ki a törvény parancsoló szava elől, még ez esetben is kötelessége idehozni a quóta-bizottság javaslatát, hogy a törvényhozás a maga akaratát kifejezhesse. De nem akarja idehozni a t. miniszterelnök ur azért, mert nagyon jól tudja, hogy akkor az a királyi döntés, a mely Magyarország quótáját 34"4 0 /o-ban állapittotta meg, indokolatlannak fog találtatni. Saját felelőségével próbálja tehát fedezni a korona tekintélyét. Ám tegye, ez kötelessége, de nem zárhatja el a törvényhozást attól, hogy erre vonatkozólag is megmondja a maga véleményét, nyilvánítsa a maga akaratát a jövendő szempontjából. Kétszeres kötelessége a törvényhozásnak a quótakérdéssel foglalkozni azért, mert már 1896-ban az osztrák quóta-bizottság üzenetében a következőket adja tudtára a magyar quóta-bizottságnak (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Az osztrák-magyar monarchia két államának területe egymással a legteljesebb paritás viszonyában áll. Magyarország épen annyi befolyással bir a közösügyekre, mint a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok. A külügyi politika irányára elhatározó befolyást gyakorol és a hadügyi kormányzat kérdéseiben is több izben meg tudta valósítani kívánságait. Csak jogos és méltányos volna tehát, ha a közös háztartás költségeihez egyenlő mértékben járulna. Hiszen a közös intézményeknek költségeit fedezni kell. Mindkét résznek egyenlő hasznára vannak; egyenlő előnyök pedig egyenlő terheket tételeznek fel.* Hát, t. képviselőház, ennél nagyobb valótlanságot hMatalos okiratba még nem foglaltak soha. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És vájjon akkor, a midőn az osztrák quótabizottság elég vakmerő azt a kijelentést tenni, hogy mi a paritás követelményeinek megfelelően egyenlő befolyást gyakorlunk a külügyek és hadügyek vezetésére, — a mi nem igaz, — (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) lehet-e ismét módot és alkalmat nyújtani arra, hogy a miniszterelnök ur a quótadöntés kérdésében ezt a törvényhozó-testületet mellőzze, s elkerülje? Nem, t. ház; becsületbeli kötelességévé vált a képviselőháznak és a törvényhozásnak, hogy ezen komoly, fontos, az összes közösügyekre kiterjedő és hatással biró kérdésben a maga akaratát végre valahára kifejezésre juttassa. (Elénk, helyeslés a szélsobaloldalmi.) Mert azt kérdezem én, hogy azon ügyekben, a melyek közösek, csakugyan az osztrákokkal egyenlően jóakaratú elbánásban vagyunk-e mi részesítve ? Vájjon itt székelnek-e a külföldi államok követségei? Vájjon itt vannak-e a katonai főhatóságok? Vájjon azok a közös intézmények, a melyek a közös viszonyok rendezésének nagyon fontos tényezői, olyan mértékben vannak-e itt elhelyezve, mint Ausztriában? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vájjon azon rengeteg milliókból, a melyeket a külföldi követségek, a
