Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

368 269. országos ülés 1903 osztrák követeléseknek, hanem számítania kellett fizikai erejével is, minélfogva az indemnitásnak megszavazása okvetetlenül, vagy legalább valószínűleg befolyásolhatta volna a katonai javaslatok ellen folytatott küzdelmet, a melyben pedig mi egy lépést, egy hajszálnyit sem engedhetünk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mi történt ? Az, hogy a második indemnitás benyújtásánál a miniszterelnök ur, akkor, a mikor felsorolja azokat az indokokat, a melyek a törvényjavaslat benyújtásának szükségét megteremtették, azt mondja, hogy azért terjesztette be e törvényjavaslatot, mert nincs meg az ez évi költségvetés. Ez becsületesen, egyszerűen, fekete betűkkel a fehér papiroson ki van irva. (Ugy van! a szäsöbaloldalon.) Erre előáll egy " párt és azt mondja: neked igazad van, ha te ezért kéred az indemnitást és ha te az erre vonatkozó javaslatot tárgyalni akarod, én nem állok ennek útjába, megszavazom neked azt 24 óra alatt, ha eló'veszszük ezután a költségvetést és azokat a végtelenül szükséges alkotásokat, a melyek e költségvetés keretében egy élő nemzet organizmusában feltétlenül szükségesek, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyeket a tételes törvények tesznek szükségessé és határidőhöz vannak kötve, természetesen parlamentileg elvi alajton, saját pártom meggyőződése és álláspontja szerint. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt kijelenti Kossuth Ferencz, pártunk elnöke, nem is az ő megszokott és elismert komoly államférfiúi hangján, hanem áthatva, bizonyos szolemnis ünnepélyességgel, érezve a politikai helyzet súlyát, ugy, hogy abban az ünnepélyességben már utalás volt arra, hogy a kormány ne vigye egy közveszélyes állapotba ezt az országot. Erre az a nevetséges riposzt jön, hogy olyan pedig nincs. A legnagyobb ellenzéki párt tehát még azt sem kapta válaszul, hogy küzdelmének tiszteletreméltóságát elismerik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tegnap pedig, a mely nap a kormányéin ök ur politikai életében nagyfontosságú, a mennyiben délelőtt a király őt, este pedig Pejérváryt fogadta, fogad egy küldöttséget a miniszterelnök ur, a ki egész életén át a munka embere volt, a ki a tevékenység és alkotás terén óriási működést fejtett ki. . . Kubik Béla: Most már kapkod! Pichler Győző: .. . abban a politikai helyzetben, a melyben most Magyarország van, abban az állapotban, a melynek következményei Magyarország határain túl is ki fognak terjeszkedni, kijelenti, még pedig a felséges úrtól jőve, hogy: az ő jelszava a passzív rezisztenczia. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igen tisztelt miniszterelnök ur, méltó önhöz az lett volna, ha azt a határozatot hozza, hogy »összegyűjtőin pártomnak erejét, ha tudom, eltiprom a függetlenségi pártot és lehetetlenné teszem az obstrukcziót«; (Mozgás.) mert ez a tett dolga, mert a kormány élén május 13-án, szerdán. álló férfiak nem tudnak passzív rezisztenczát kifejteni, mMel az a párt, a mely a kormányzatot tartja a kezében, nem lehet a passzív rezisztenczia pártja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Csalogat, de nem ülök fel! Pichler Győző: A passzív rezisztenczia az ellenzék dolga és ezt csak mi cselekedhetjük meg a nemzet felvirulása és haladása érdekében. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Megcsinálná a miniszterelnök, ha igaza volna. De tudja, hogy nincs igaza. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ülök fel a csalogatásnak! Kubik Béla: Mi nem ültetjük fel. Szárazon tartjuk a puskaporunkat. Pichler Győző : Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy nem ülök fel a csaló szónak. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ülök fel annak a csalogatásnak, hogy törjem össze az ellenzéket. Kubik Béla: Már benne van a kelepczében. (Derültség.) Pichler Győző: Nem arrogálom magamnak azt a tehetséget, hogy a miniszterelnök urat bármibe is becsalogassam. Bevallom ezt őszintén. De egy bizonyos, és ez az, hogy a kormány élén álló egyének csakis a tett emberei lehetnek, passzív rezisztencziával kormányozni, exisztálni nem lehet, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert ha a kormányférfi tenni nem tud, ebből le kell vonni a konzekvencziát. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Vonja le! Nessi Pál: Mondjon le! Kubik Béla: Passzív rezisztencziával kormányozni nem lehet. Széll Kálmán miniszterelnök : Az áradás ellen csak a gát használ. (Ugy van! jobbfelöl.) Kubik Béla: Ez igaz, de nem mi vagyunk az ár! Pataknak is kicsinyek vagyunk. Ott az ár! (Derültség a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Néha a patakok is rossz indulatuak. Holló Lajos: Elárasztjuk Magyarországot magyar zászlóval. Pichler Győző: Én, t. ház, nem akarok személyes támadást intézni a miniszterelnök ur ellen, hisz ez részemről helytelen dolog volna, mert a miniszterelnök ur magatartása velünk szemben nem olyan, hogy az ily támadásra okot adna; de mégis azt mondom, hogy vonja le a konzekvencziát. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most pedig áttérek arra, hogy ez az ellenzék a miniszterelnök úrral szemben egy perczig sem folytat személyi harczot, és hogy ez az ellenzék legalább is olyan tiszteletreméltó sajnálattal fogja látni, ha a miniszterelnök ur politikai működésének áldozatul esett, mint nagyon sokan ott a túloldalon, a kik mögötte ülnek. (Ellenmondás jobb felöl.)