Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

2fí9. országos ülés Í903 Kubik Béla: Azok örülnek! Pichler Győző: Államférfiúi mMoltát ismerjük a miniszterelnök urnak, de látjuk azt, hogy legyen bárki bármily jóindulatú államférfiú, midőn Ausztriával ebben a viszonyban vagyunk, annak az ällamférfiunak fátuma az, hogy leőrlődjék, elbukjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur négy éven át megcsinálta a kiegyezést. Köztudomású, maga a miniszterelnök ur is kijelentette itt a házban, maga az ellenzék is tudja, hogy az egész kiegyezést a miniszterelnök ur osztrák miniszterelnök-társával jóformán egyedül csinálta. KMéve talán Darányi miniszter urat, az egész kiegyezés nagy komplexumát, az abban levő végleges megállapodásokat és finom distinkcziókat nem a resszortemberek, hanem személyi garanczia mellett ön és Körber miniszterelnök ur kötötte meg. Nem az én hMatásom, rég a szabadelvű párt hMatása lett volna, nyilt porondon elismerni ezt a miniszterelnök úrral szemben, mert hiszen mi a kiegyezést ellenezzük az utolsó lehelletig, de ennek elismerése az önök alapját erősítette volna. Hogy nem tették, annak az az oka, hogy a hány pad, annyi párt. (Mozgás jobb felől.) Ha a t. miniszterelnök ur most levonja a. konzekvencziát, akkor nem az a helyzet lesz, a mi volt a bosnyák okkupácziónál, mert az egy effektív tény volt; hanem mi itt állunk ebben a kiegyezésben, melyet én nem tartok jobbnak a Bánffy-féle kiegyezésnél, — nem akarok preokkupálni és azt mondani, hogy rosszabb, a részletekben nem is volt még sem erőm, sem egészségem tanulmányozni a dolgot — s ha a miniszterelnök ur most ebben a helyzetben otthagyja a miniszterelnöki széket: akkor megkezdődhetnek újra a kiegyezési tárgyalások, és az a tovább húzódó gazdasági válság, mely eltölti az országot, annak minden nyoIvora, minden átka, minden bűne a miniszterelnök urat fogja érni. Ebben van a politikai helyzet súlypontja. Mi a legnagyobb aggodalommal nézzük ezt az állapotot, és ha a miniszterelnök ur és maga a kormánypárt azt hiszi, hogy mi szívesen látjuk azt, hogy ez az ország ex-lex-állapotban van, bár önök gúnyosan egyes társainkat kipéczézve az ellenszenvük tárgyává teszik azt a küzdelmet, melyet ki-ki a saját erejéhez mérten itt kifejt: én meg vagyok győződve, hogy a mi pártunkban egyetlenegy ember sincs, mind elég érett és meggondolt politikus, a ki nem a legnagyobb lelkiismereti aggodalommal látja azt, hogy az ország az ex-lex-állapotban van. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A szabadelvű pártnak a becsülete nincs hozzákötve a katonai javaslatokhoz. Ha önök választóiknak azt mondták volna, hogy önök megcsinálják a katonai javaslatokat, akkor volna ott az önök becsülete. Önöknek csak a hatalom kérdése ez, nálunk a becsület kérdése, és ilyen országos pártnak becsületbeli kérdése előtt a hatalomKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. május 13-án, szerdán. 3(59 nak meg kell hajolnia. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mikor minden ember, a ki a politikai életnek talán nem is termében, nem is a folyosóján, hanem talán mosókonyhájában, vagy a legutolsó külvárosi vörös lámpás kávéházban nap-nap után a lapokat nézi, hogy megvan-e a kibontakozás, nap-nap után reméli, hogy végre az országban a rendes politikai helyzet meg fog teremtődni: akkor kijelenti a miniszterelnök ur Magyarország tisztviselőinek a jelszót: paszszM rezisztenczia, és míg a passzív rezisztenczia jelszavát hangoztatja itt, Horvátországban a magyar nemzet ellen az aktM rezisztenczia nyilvánul, (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz! TJgy van!) Ha a passzív rezisztencziával szemben a horvátországi aktM rezisztencziát előhoztam, erre nekem okot megint a miniszterelnök ur szolgáltatott. O két nap előtt fogadta KhuenHéderváry horvát bánt, a ki a helyzetről neki jelentést tett. A horvát bán épen tegnap nyilatkozott. A »Neues Pester Journal« czimü napilapnak egyik munkatársa felkereste KhuenHéderváry bánt, a ki nem interview-oltatta magát, mert az interview-ból gyakran tévedés és félreértés merülhet fel, én pedig semmiféle félreértést vagy kellemetlenséget bárkinek itt okozni nem akarok, de felhatalmazta az illetőt a következő nyilatkozatra, bocsánatot kérek, ha talán kissé szaggatottan olvasom, mert magyarra kell fordítanom (olvassa): »Az itteni demonstrácziók okvetlenül összefüggésben vannak a budapesti helyzettel, a mi legjobban abból tűnik ki, hogy az itteni zavargások akkor vették kezdetüket, mikor Magyarországon a képviselőházban az obstrukczió megkezdődött.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A bécsi kéz!) »Midőn a budapesti parlamentben a helyzet zavarosabb lett, akkor itt is a demonstrácziók nagyobb dimenziót vettek fel. Ebből az a konzekvenczia vonható le, hogy a legnagyobb valószínűség szerint az itteni zavargások véget érnek abban a pillanatban, a mint odaát a politikai helyzet tisztázódni fog.« (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy mi Horvátországnak nemcsak egy fehér lapot adtunk, hanem, hogy nincs nekünk soha jogunk nemzeti követelésekkel előállani, mert a mint mi előállunk ilyenekkel, ő náluk elkezdődik a lázadás a magyar nemzet ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) 1848-ban a horvátok nem voltak a »bremzerek«, hanem a kiket reánk küldtek Jelacsics vezetése alatt, azokat ellenünk bujtogatta az osztrák hatalom. Most meg azt látjuk, hogy a mint Magyarország közéletében egy hatalmas nagy irányzat támad, melynek nincs semmi más czélja, mint az, a mit e képviselőház megnyitása alkalmával elmondott trónbeszédben a Felség nekünk megizent, hogy t. i. a magyar nemzeti államot ki kell építeni: 47