Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

364 269. országos ülés 1903 május 13-án, szerdán. Hiszen a kiegyezés különböző részleteinek az eredményei teljesen ismeretlenek, ismeretlenek azok a hatások is, melyeket ezek az intézmények elő fognak idézni, a nemzetnek ugy gazdasági, mint erkölcsi javai tekintetében. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaldalon.) Lehetetlenség, hogy azt akár a magyarok, akár az osztrákok méltányolhassák, hogy a közös intézmények valamelyik részletének milyen hatása lesz; lehetetlen, hogy tudják mérlegelni, mit adnak, mit kapnak, mert nem tudják azt, hol kezdődik a kár, s hol kezdődik a jogtalan haszon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyha akármelyik közös intézményt veszünk, mely Ausztriában van, pl. a tüzérségi akadémiát, hogyan tudja azt mérlegelni az az osztrák, mennyit ér az neki? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már ha arról volna szó, mennyMel járuljunk minden egyes intézménynek külön költségeihez, akkor sem tudnók azt megállapítani, annál kevésbbé, mikor az intézmények egész tömege áll előttünk, melyeknek sem hatásait, sem eszközeit, sem eredményeit mérlegelni nem tudjuk, sem egyik, sem másik részről. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ismeretlen mindkét fél előtt, hogy a kiegyezési komplexum melyik részében mekkora előny vagy hátrány jut egyik, vagy másik félnek, meddig fog tartani annak ilyen hatása, és nem fog-e változás alá esni előbb vagy utóbb. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen azért a józan hazafias lelkiismerettel nem egyeztethető össze az, hogy ismeretlen tényezők mellett csak ugy találomra, megbizhatlan becslés és kombináczió alapján merjen engedni az egyik fél, ellenfelének ismeretlen alapon nyugvó ismeretlen hatású követeléseMel szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindkét államnak egyformaérdeke az, hogy a törvényhozások megegyezésre ne jussanak, mert csak ez ad megnyugvást arra nézve, hogy lelkiismeretesen fogta fel a törvényhozás a maga kötelességét. És ennek következése azután az, hogy a mit az 1867-es törvényhozás csak kMételesnek akart tekinteni, és a mit perhorreskált, mert abszolút jellegűnek tartott, az lépett a rendes megoldás helyébe és az uralkodónak kell már döntenie hét év óta a quótaarány megállapítása tekintetében. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! Csendet kérünk !) Elnök (csenget): Csendet kérek! Reich Aladár: T. képviselőház! Abból a szempontból, hogy megnyugtatva legyünk arra nézve, hogy a quótamegállapitás kérdése lelkiismeretes kezekbe van letéve — a mint mondottam — sokkal jobb, hogyha nem a törvényhozások állapodnak meg, hanem hogyha az uralkodó kezébe tétetik le a döntés. Azonban közjogi szempontból igen nagy kár az, hogy az uralkodónak kell ide leszállania, hogy a két ország közötti vitát, a mely az anyagiakra vonatkozik, az ő megnyilatkozásával döntse el. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert azt elkerülni nem lehet, hogy ez a királyi döntés, akármilyen legyen is, vagy az egyik, vagy a másik felet kellemetlenül ne érintse, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) mert hiszen a király előtt sem volt más alap, mint a mi felett a törvényhozások itt tárgyaltak, és hogyha itt a törvényhozások, kik ugyanazt az anyagot látták maguk előtt, nem voltak képesek annak alapján megnyugtató megegyezésre jutni, akkor nagyon természetes, hogy nem fogadhatjuk megnyugvással azt a döntést sem, a mely a királyi elhatározásból ered, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert hogyha a királynak személye szent és sérthetetlen is, bár sem szellemi, sem erkölcsi képességeit kriííka tárgyává nem tehetjük, azért még is bizonyos, hogy az ő döntése sem támaszkodhatik egyébre, mint tanácsosainak véleményére. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ő csak király Isten kegyelméből, de azért kormányzati tényeiben nem az Isten kegyelme, hanem tanácsosainak véleménye nyilatkozik meg. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Az ő döntése is csak akként helyes, vagy nem helyes, a mint helyesen, vagy nem helyesen befolyásolták tanácsosai az ő elhatározását. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért mi a királyi döntést is csak ugy fogadhatjuk el, mint tanácsosainak véleményét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálatos körülmény az, t. képviselőház, hogy a király ekként alkotmányjogi magasságából leszállittatik ide a gazdasági küzdelem porondjára. S ez is csak annak a felületes 67-es törvényhozásnak egyik hátrányos következménye. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De különben nemcsak ez az egy felületesség nyilatkozott meg ebben a törvényhozásban, egyik felületessége még az is, hogy a feltétlenül közösen ellátandó ügyeket szoros kapcsolatba hozta a csak egyöntetűen elintézendő ügyieknek közösségével is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Közvetítette ezt a quóta-megállapitás, nevezetesen a quóta megállapítására vonatkozó azon intézkedés, hogy a közösügyeknek költségei első sorban a vámjövedelmek által fedeztetnek. Ennek eredménye az, hogy mindaddig, a niig a vám- és kereskedelmi szövetség nem létesül és mig a gazdasági kiegyezési komplexumnak egyéb kérdései is törvényileg nem szabályoztatnak, addig tulajdonképen a quótát sem' lehet helyesen megállapítani, (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem tudjuk azt, hogy a vámjövedelmekben Magyarország részéről mekkora hozzájárulás foglaltatik a közös költségekhez, (Ugy van! ZTgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az osztrákok nagyon jól tudják, ós ezért kihasználták azt az időt, a mig a kiegyezésnek egyéb kérdéseire nem lehetséges megál-