Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

360 %69. országos ütés 1903 május 13-án, szerdán. egymással kiegyezni: akkor a kérdést, az előterjesztett adatok aladján, ő Felsége fogja eldönteni, « T. képviselőház! Mikor tartattak be a törvényből folyó ezen feltételek ? A quóta-bizottságok meg választattak, és ezek hol nem tudtak egymással megegyezni, hol pedig megegyeztek; de ha közöttük megegyezés jött is létre, ez az országgyűlések elé nem terjesztetett, hanem mindenkor a Felség döntése alá bocsáttatott e kérdés. Már pedig mindkét fél véleménye, illetőleg a quóta-bizottságok véleménye, az országgyűlések elé lett volna terjesztendő. A felolvasott paragrafusok határozottan megmondják, hogy az a döntés, a mely a Felség által gyakoroltatik, csakis a magyar király kezébe van letéve, és abban van Magyarország alkotmányának egyik legnagyobb erőssége, hogy senki más nem dönthet e kérdésben, csakis az alkotmányos magyar király. Ha pedig a quótát pénzügyi szempontból tekintjük, akkor Magyarországra nézve egy nagyon súlyos, nagyon káros állapotot találunk, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert mi nemcsak abban az arányban járulunk a közös ügyek költségeihez, a melyet a quóta megállapít, hanem mi hozzájárulunk ahhoz még egy harmincz millió forintos tributummal is, a mely összeg szintén Magyarország terhére emeli a quótát. (Igaz Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már dr. Herbst is — azt hiszem, a t, kormány párt is elfogadja őt az osztrák dolgokban egyik legklasszikusabb tanúnak — a quóta és az államadósság ügyében 1867 augusztus hó 27-én tartott ülésben ezt mondotta. Beszéde Deák Ferenez beszédei között található. Azon adósságokat ugyanis, a melyek kamatjaihoz Magyarország hozzájárul, Ausztria az abszolút korszak alatt: 1849-től 1867-ig csinálta. Mindazon háborúk adósságai voltak ezek, a melyek Magyarország ellen, a magyarság kárára és elnyomatására vívattak; ezek folyományai azon deficzitek, a melyek az abszolút korszakból származnak, Magyarország lojalitására hMatkoztak akkor, a kamatterhek elvállalása alkalmával, tudva azt, hogy Deák Ferencz ideális politikus, a ki azonban a pénzügyekhez abszolúte nem értett. így ugrott azután bele abba, hogy ezen 30 millió forintot Magyarország terhére, a kiegyezésben elfogadta, Ez olyan áldozat volt Magyarország részéről, a melyet ez az ország soha sem volt képes kiheverni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A czMillistához sem a quóta arányában járulunk, hanem törvény alapján (Mozgás a baloldalon.) . . . igen, törvény alapján; én csak a hányadot akarom ebből kihozni. Mi tehát a közösügyes kiadásokhoz sokkal nagyobb hányaddal járulunk, mint Ausztria, (Ugy van!) nem is tekintve, hogy az elnyomatás ideje alatt vérünket, zsírunkat másképen is szipolyozta a sok osztrák, német Bach-huszár, a ki vagyont gyűjtött s azzal kiment. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Legalább is elvárhatnók eDnek fejében a kellő pénzbeli rekompenzácziót, valamint azt, hogy diplomacziailag is a magyar állameszme kifejezést nyerjen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig diplomácziánk teljesen osztrák. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nagykövetségeknél magyarul nem értenek. Londonban utaztomban ottani nagykövetségünknél az akkori nagykövet, gróf Károlyi Alajos volt az egyedüli ember, a ki magyarul tudott, több napig reá kellett várnom, hogy ott magyarul beszélhessek. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ez a paritás! Pap Zoltán: Olyan arányban kellene fizetnünk a nagykövetségeket, mint 1:99! Eitner Zsigmond: Még rosszabbul vagyunk e tekintetben a katonaságnál. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A közös hadügyminiszter ur megadja ugyan Magyarországnak a megrendelésekből törvény szerint járó 30°/o-ot, de csak a rendes szükségleteknél és itt is csak az első megrendelésnél, a mely csak egynegyede szokott lenni az összes szükségletnek, A rendkívüli szükségletek pedig sokkal nagyobbak, mint a rendes szükségletek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A 30°/'o helyett tehát kapjuk az összes szükségletnek mintegy négy százalékát. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A tengerészeti kiadások tekintetében maga a t. kormány beismeri, hogy csak másfél százalékát kapjuk vissza annak, a mit fizetünk. Nessi Pál: Dalmát borokat is kapunk! Eitner Zsigmond: íme, milyen igazságtalan az országra nézve minden quótaarány

!f a mely Magyarország terhére megállapíttatik ! És mégis mi történik? Az, hogy épen a miniszterelnök ur uralma alatt Magyarország quótáját három százalékkal jogtalanul felemelték! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha nézzük továbbá a vámbevételeket, itt is ugyanazt látjuk. Az összes kiadásokból első sorban a vámbevételek vonatnak le a közös kiadások fedezésére. Az előbb mondottakra visszatérve, megjegyzem még, hogy kereskedelmi konzulátusaink sem képviselik kint a külföldön Magyarország államiságát. Hogy mennyire iparkodnak azt feltüntetni, mutatja egy Londonból érkezett nyomtatvány, melynek czime: Szemere Tasziló, Kossuth Lajos-utcza, Budapest, Ausztria. (Zaj a szélsöbaloldalon.) így vagyunk mi képviselve kereskedelmileg a külföldön. Ha nézzük a vámbevételeket, ugy látjuk, hogy e tekintben még rosszabbul állunk, mert a vámbevételeknek 41"2 százalékával járul hozzá Magyarország a quótához, Ausztria pedig csak 58'8 százalékkal. Ezen indokokból én minden olyan dolgot, minden olyan kiadást, mely a közösügyekből folyik, már pártállásomnál fogva sem fogadhatok el, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) s nem is járulok hozzá ahhoz, hogy a quóta-