Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

"269. országos ülés 1903 május 13-án, szerdán. 359 egyetértünk, annál jobb. Természetszerűleg, ha a quóta ügyében a királyi döntésnél minden törvényszerű előfeltétel megvan és a döntés megtörtént, akkor annak tartalmát megváltoztatni semmiféle törvényhozási intézkedéssel nem lehet. De még ebben az esetben is bírálat tárgyává tehető az a miniszteri felelőség szempontjából, a mi nem a korona tényének felülbírálása, hanem a koronát felelőséggel fedező miniszter alkotmányszerü eljárásának bírálata.* Ezt általános helyeslés között mondotta. Azt mondja tovább (olvassa): »Másfelől azonban a képviselőháznak nemcsak joga, de ha erre nézve kétely merült fel, kötelessége is megbírálni azt a kérdést, vájjon a korona döntésének minden törvényszerű előfeltétele megvan-e, igen-e vagy nem, és ebből a szempontból a döntésnek tudomásulvétele az érdemleges határozatnak jelentőségével bir, ebben a tudomásvételben határozottan kifejezést nyer a ház azon meggyőződése, hogy a királyi döntésnek törvényszerű előfeltételei megvannak. Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.« (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ki mondta ezt?) Gróf Apponyi Albert mondotta 1899. január 3-ikán. És folytatja tovább, nem akarom az egész beszédet felolvasni, pedig nagyon tanulságos (Halljuk! Halljuk!): »Már most, t. képviselőház, én a magam részéről nem osztom a t. pénzügyminiszter urnak azt a felfogását«, •— azt hiszem, hogy nem Lukács László volt akkor a pénzügyminiszter — (Felkiáltások a jobboldalon és a szélsöbaloldalon: De az volt! Olvassa): »mintha ez a ház konstituálva nem volna, mintha ez a ház mindaddig, a mig a korelnök vezetése alatt működik, érdemleges határozatot nem hozhatna, de ha a t. kormány ezen az állásponton áll, akkor nem értem, hogy mi módon és minő logikával kívánhatja az imént felolvasott királyi döntésnek tudomásul vételét.« Majd tovább igy folytatja: »mert ez igenis érdemleges határozatnak a jelentőségével bir. Szerintem a kormánynak ezen szempontjából is még sokkal jobb Polónyi t. képviselőtársamnak indítványa, mert hiszen az a tény, hogy a kérdésnek napirendre tűzését kívánja, kilátást nyújt arra, hogy ezzel a ház oly időpontban foglalkozhassak, a mikor a kormány nézete és felfogása szerint is érdemleges határozatokat hozhat.« (Helyeslés a zélsöbaloldalon.) Továbbá tazt mondja (olvassa): »Én azonban nem ebből a szempontból, hanem abból szempontból tartom nagyon figyelemre méltónak azon közjogi aggodalmakat és kifogásokat, melyeket Polónyi s. képviselőtársam felhozott, mert az alkotmányban foglalt egy oly nagyon kMételes természetű intézkedésnek, midőn a fejedelem cselekményével lehet a törvényhozás összes faktorainak normális eljárását pótolni, csak a legszükségesebb és legszigorúbb magyarázat mellett (JJgy van! a szélsöbaloldalon.) és a törvényben meghatározott minden feltétel kétségtelen fenforgása esetóben szabad történnie.* (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tehát csak a legkMételesebb esetben. És mi történik? Most már hét év óta egészen szokássá vált, hogy mindig királyi döntéssel intézik el a quótát. így folytatja azután tovább gróf Apponyi Albert: »Ezért is nagyon kérném a t. házat, méltóztassék ezen kérdés teljes tisztázására és mindnyájunk megnyugvásával leendő megoldására alkalmat nyújtani, a mi nem történhetik meg ily hevenyében való tudomásulvétel által, és méltóztassanak hozzájárulni Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához, hogy ez napirendre tűzessék és a ház tudomásul vétel iránt csak az ahhoz fűződő igen fontos alkotmányjogi szempontok teljes megvitatása és megvilágítása után határozzon.« (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én nem habozom kijelenteni, hogy a mai állapotoban a magyar királylyal olyan dolgokat követtetnek el, a melyeket a magyar törvények egyáltalában tiltanak. (Igaz! Uqy van! a szélsöba loldalon.) Mert mit mondanak az 1867 : XII. t.-cz. 16., 17., és 18. §-ai? Azt mondják, hogy a quóta megállapítása alku tárgyát képezi. A 18. § igy szól (olvassa): »Ezek azon tárgyak, melyeknek a fentirt módon közössége a pragmatika szánkczióból folyik. Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a megállapodás, kölcsönös alku által előre kell meghatározni azon arányt, mely szerint a magyar korona országai a szankczió pragmatika folytán közöseknek elismert ügyek terheit és költségeit viselendik.« Hiszen, t. képviselőház, már 1867-ben a kiegyezés előtt Deák Ferencz azt a nagy problémát akarta megoldani, hogy miként egyeztethető össze a törvénynyel a pragmatika szankczióból folyó közösség és erre csinálták meg a 19. §-t, a mely azt mondja (olvassa): »Ezen alku s megállapítás oly módon történik, hogy egyrészről a magyar korona országainak országgyűlése, másrészről ő Felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről, egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség, az illető felelős minisztériumok befolyásával részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni, az emiitett arányra nézve.« A 20. § pedig azt mondja (olvassa): »E javaslatot mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok utján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni.« A 21. § pedig igy szól (olvassa): »Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye, mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna