Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

348 268. országos ülés 1903 május 12-én, kedden. pedig megdrágítják az egyes ezikkeket. így egyedül és kizárólag mindenben csak a nagybirtoknak használnak, már pedig Magyarországnak nem érdeke, hogy 19 millió szegény ember érdekét kiszolgáltassuk egypár nagybirtokosnak. jSTem tértem volna ki ezekre a dolgokra, ha a t. képviselő ur közbeszólásával beszédem irányától el nem téritett volna, de most már visszatérek tárgyamhoz, jelezvén azt, hogy a kiegyezési eljárásnak első stádiuma az volt, hogy az ipari vámokat az osztrákok felemelték, a mi több száz millióra menő évi adótöbbletet jelent Magyarországon. Következett azután a kiegyezési komplexum tárgyalása. Akkor azt nem revideálták, hogy Magyarország előnyét .és hátrányát mórlegeljék, hanem a kiegyezést mint egy egész komplexumot vették elő, ^és Ausztria ismét kMívta az összes előnyöket. És mikor az októberi országgyűlés megnyílt, előállott Körber miniszterelnök, s elárulta, hogy nem lehet kiegyezni, mert bármint zárjuk is le a tárgyalásokat, mindig uj követelésekkel állnak elő. S akkor, midőn a magyar kormány a rekompenzáezióval mindent egyensúlyban tartani vélt, ráadásul keresztülvitték, hogy az osztrák szállításoknak adóját Magyarországon megszüntették ; keresztülvitték az ipari raktárak adómentességét, de megmaradt a tiroli gabnavám, és az, hogy a kiegyezés miként érvényesül, a vis majortól lehetővé van téve; ez pedig megvan az osztrák kormány túlerejében és a császári akaratban. (Ugy van! Ugy vem! a szélsöbahldalon.) Vázoltam a kiegyezési tárgyalásokat, melyek a quótakérdéssel teljesen egyformák. Számításba vettek mindent, a mi Magyarországra nézve előnyös és kihagytak mindent, a mi Magyarországra káros. Hát ha a quótát felemeltük, itt az átutalási eljárásból a hasznot számításba vettük és reá megkaptuk, a mit nem vettünk számításba, a czMillistát. (Derültség a szélsöbaloldálon.) Mert hiszen a czMillista három millió évenkint; ennyit fizetünk rá a császári udvartartásra. Az átutalási eljárásból 6,370.000 korona volna a haszon; de magánál a czMMillistánál elvesztünk 3 millió koronát. így azt hiszem, hogy az .átutalási eljárásból eredő hasznot tekintetbe venni nem lehet; mert hiszen a czMillista is olyan, mint az átutalási eljárás. A quóta emelkedik, az átutalási eljárásból eredő haszon apad és a czMillista szintén emelkedik. Ugy látom, t. ház, hogy lejtőre lépett az ország és a parlament többsége, a melyen megállani nem tud, mert nem vagyunk biztosítva arról, hogy ugyanaz a. bizottság, mely már egyszer felemelte a quótát, nem fog-e ujabb quótafelemelésbe belemenni. Beszédemnek ezen első közgazdasági részében be fogom mutatni, hogy a politikai vonatkozás, ennek tekintetbe vétele semmi hasznára nem volt az országnak és hogy a politikai viszonyok milyen mértékben esnek a mérlegbe. De mielőtt erre térnénk, foglalkozni akarok a quóta-kérdés második részével: az érdembeli részszel. Mi a quóta? A quóta az az arány, a melylyel a közösügyek költségeihez járulunk. Ennek megállapításánál, azt hiszem, legelső szükség volna megállapítani a közös vámterület forgalmát Magyarország és Ausztriára nézve, megállapítani a vámbevételeket: mennyi esik Magyarországra, mennyi Ausztriára. Itt pedig ugy, a mint a quóta-bizottság tette, egyedül és kizárólag az ország vagyoni viszonyainál a pluszt és mínuszt tekintetbe venni a jövedelemnél, de nem venni tekintetbe a vámterület forgalmánál a Magyarországra eső részt: bizonyosan óriási számadási hiba, annál is inkább, mert ugy Ausztria, mint Magyarország kölcsönösen megcsalatottnak mondják magukat. És addig semmiféle quótadöntésbe és megállapodásba jogosan, lelkiismeretesen belemennünk nem lehet, a mig pontos statisztikánk arról nincs, hogy a közös vámterület forgalmából mennyit visel Magyarország a vámadóból és mennyit Ausztria. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldálon.) Mire támaszkodunk ma? Támaszkodunk kizárólag a posta, a vasút, a hajózási vállalatok megbízhatatlan, elferdített, sokszor valótlan adataira, valótlanok és felületesek pedig ugy a bemondás, mint az ellenőrzés hiányosságánál fogva. Molnár Jenő: Határozottan felületesek. A szállító tölti ki a szállitóleveket! Lengyel Zoltán: Arra, hogy Magyarország mit fogyaszt el a megvámolt árukból és Ausztria közvetlenül vagy közvetve, feldolgozva, vagy feldolgozatlanul mit fogyaszt, határozott adataink egyáltalán nincsenek, mert Magyarország és Ausztria között nemcsak vámhatár nincsen, de statisztikai vámhatár sincs. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Sehol a vámokról elszámolást nem kapunk, sehol sem kapunk kimutatást, sehol a vámkezelés ellenőrizve nincsen. A delegáczió elé tartozik, de hogy mennyire ellenőrzi ezt, arra nézve 37 év elég tapasztalatot nyújtott. Elég bizonyíték az, hogy a mikor egy-két ellenzéki képviselő be akar menni a delegáczióba, hogy a tárgyalást meghallgassa, oly szoros ott az ellenőrzés, hogy ülést nem tartanak, mert »nincsenek határozatképes számban.« Nem szeretik a nyilvánosságot. Ebben a kérdésben is, mint a többiben, homályban van a nemzet, a parlament, és mMel homályban van és tudatlanságban szenved, ki van szolgáltatva a felsőbb parancsnak, az osztrák érdeknek és annak, a ki vele parancsol. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) A delegáczió nem ellenőrzi, nem is teljesítette sohasem a kötelességét. A delegácziónak egyéb hMatása nincs, mint a hadügyminiszter