Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

268. országos ülés Í903 május 12-én, kedden. 349 és a külügyminiszter előterjesztésére megadni a szankczíót és a köteles bizalmat megszavazni, a mit Falk Miksa Budapesten megcsinál, és ugy viszi fel előre Bécsbe. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A vám- éa a vámkezelés és a vámbevételek oda vannak dobva egyenesen a császári politikának zsákmányul, hogy azt csi­nálja velük, a mi neki tetszik. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ez, t. képviselőház, a kvótakérdésnek a vámokra vonatkozó része. Hanem továbbmegyek. Itt van a közös aktívák kérdése. (Halljuk! a szélsöbáloldalon.) A mint mondám ugyanis, nekem fel kell vet­nem a kérdések egész komplexumát azért, mert a quóta-bizottságban, a delegáczióban részt nem veszünk, és mert a quóta-bizottság kiküldése egyértelmű a quóta megállapításával, sőt több, teljes mértékben felhatalmazás arra, hogy ha tetszik, akár száz perczentes quótát állapítsanak meg, mert a két országgyűlés meg nem egyezik és a császár azt határozza, a mit akar minden felebbezési fórum nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Kubik Béla: Az adatok alapján! Molnár Jenő: Az adatok alapján Széll Kálmán felliczitálta nyolcztized perczenttel. Meg­javította magát. Lengyel Zoltán: T. ház! Föl kell vetnem a közös aktívák kérdését és pedig azért, mert hi­szen a mérlegnek csak egyik oldala az, hogy mennyMel járulunk hozzá az évi költségekhez, a másik oldal az, hogy mit kapunk belőle és mi a vagyonunk abból, a mi ezen évi hozzá­járulás folytán előáll. A mikor megkérdeztük a t. miniszter urat a közös aktívák tekintetében, azt mondta, hogy erről nem terjeszthettek elő kimutatást, mert azok nincsenek. Hát legyen igaza a tekintetben, hogy azok a nagy pénzala­pok talán elfogytak már az idők folyamán, min­den ellenőrzés nélkül, a népeknek minden tudo­mása nélkül egyszerűen elpárologtak, de az is tény, hogy nemcsak ebből állnak a közös aktí­vák, hanem ingatlan és ingó vagyonból is. Ma­gyarországon egy csomó várat, egy csomó terü­letet, a mely hajdanában mindenkor magyar állami birtok volt, a magyar szent korona jogán vette kezébe az osztrák katonaság. Mikor ezen ingatlanok eladásáról van szó, éa a magyar államkincstár a maga nevére akarja telekköny­vezni, milliókat kell értük önmagának fizetnie. Mikor eladásról van szó, a katonaság azt mondja, hogy ez az enyém, mikor venni kell, akkor azt mondja, hogy ez állami dolog, tessék a telket megvenni, mi majd felépítjük. Ha ez nem leoninus állapot, akkor nem tudom, hogy mi az. Itt van előttem a közigazgatási bíróság 103. számú döntvénye, a mely azt mondja, hogy a cs. és kir. közös hadügyminisztérium egy in­gatlant vásárolt 4410 korona értékben, ezután kiróvatott 44 korona 10 fillér városi átiratási illeték. A közigazgatási bíróság kötelezi a ma­gyar államkincstárt, hogy ezen átiratási illeté­ket megfizesse, mert császári és kir. katonai kincstár kifejezés Magyarországon a magyar államkincstárral azonosnak veendő. Mikor fizet­nünk kell 44 korona illetéket, akkor a ható­ságok kimondják, hogy közös haza, közös ál­lam, közös tulajdonos nincs, hanem van vagyon­jogi tekintetben önálló magyar állam, a mely­nek meg kell azt fizetni. Mikor elfogadni kell valamit, akkor a közös kaszsza megvan és a czitadelláért, meg a Károly-köruti kaszárnyáért a milliókat a katonai kincstár nagyon szívesen zsebre rakta! (Igaz ! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Rátérek a quóta-kérdés közgazdasági szem­pontjainak tárgyalásánál az utolsó momen­tumra. Azt mondják, hogy a quóta-kérdés bi­zonyos számadatok alapján lett eldöntve, és ki­jött egy bizonyos numerus, 0"6 °,o-kal kevesebb, mint a mennyi a mostani felemelt quóta ösz­szege. A megállapodás nem jött létre számada­tok alapján. A két bizottság nem tudott egy numerusban megállapodni, és akkor felállott Tisza Kálmán, a quóta-bizottság elnöke, és azt mondotta, hogy ne akadjunk fel ezen a 0'6°/o-on, ez lehet számítási hiba is, ne helyez­kedjünk kizárólag a számok törvényszerűségének alapjára, hanem politikai okokból, két ország népének békessége okából, fogadjuk el a 0*6°/ 0-ot, kerekítsük ki a numerust, legyen közöttünk bé­kesség és egyetértés. (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Hadd diskurálják ki magukat! Majd megvárjuk! Lengyel Zoltán: Ezek a politikai okok azok voltak, . . . (Egy hang a jobboldalon: Úgyse hallgatja senM!) Nem tehetek róla. háromnegyed kettő van, de én bennem még nagyon sok anyag van. (Derültség.) Azt nem tehetem, hogy itt egy csonka beszédet adjak elő. A politikai okok azok voltak, hogy Ausz­triában össze voltak veszve a népek és a parla­ment nem volt munkaképes. Konczot kellett nekik dobni, hogy békesség legyen közöttük. Ez pedig volt a nagyobb quóta. Akkor Magyar­országon béke volt. Sem Sándor Pál, sem Mün­nich Aurél képviselő urak nem panaszkodhatnak arról, hogy 1896-ban, vagy Széll Kálmán mi­niszterelnök alatt 1899-ben és 1900-ban obstruk­czió lett volna Magyarországon. Ellenkezőleg, Ausztriában volt obstrukczió. Annak terheit Magyarországnak kellett viselni. Az osztrákok rosszak voltak, mi jók voltunk, minket meg kel­lett ezért büntetni. Hogy a béke helyreálljon, a jó gyereket áldozatul dobták a rossznak, hogy bánjék vele tetszése szerint. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Most azt hallom, hogy Ma­gyarország rengeteg károkat fog vallani azáltal, hogy mi obstruálunk. Mondja meg nekem valaki, hol itt az igazság? Mikor ők obstruáltak, kap­tak valamit. Mikor mi obstruálunk, elvesznek tőlünk valamit. Érdemes-e tehát a magyar par­lamentet akár munkaképessé tenni, akár harczot I vívni benne? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom