Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

267. országos ülés 1903 május 11-én, hétfőn. 325 ben, de kell, hogy az uralkodó is lojális legyen a nemzettel szemben. (Elénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) A lojalitásnak legelemibb követelménye az, hogy a midőn látja a dinasztia azt, hogy ennek a nemzetnek, a mondhatnám, egésze, de ha önöket kMeszem onnan, ennek a nemzetnek legnagyobb része ezt a dalt gyűlöletes érzéssel fogadja, a lojalitásnak legelső követelménye, hogy ezt megváltoztassa és a tüskét a nemzet testéből kitépje, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház! annyira jutottunk már, hogy magyar pénzen, a magyar közönség költségén fenntartott katonai zenekaroknak nem adnak engedélyt a játszásra olyan vendéglőben, a melybe hazafias közönség jár el. Ha ellenzéki vacsorát akarunk rendezni egy vendéglőben, a vendéglős ijedtében összecsapja a kezét és kér bennünket, hogy ne menjünk oda, mert megvonják tőle a katonai zenekarra szóló engedélyt, és ezáltal tönkre teszszük őt. Rákosi Viktor: Budapesten csak császárikirályi vacsorákat lehet rendezni! Nessi Pál: Hát nem szoIvorú állapotok ezek, t. ház, és nem nagy megalázása ez a magyar nemzetnek? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Hát ennyire jutottunk már 35 éves lojalitásunk következtében, 35 év óta viselt szolgaságunk következtében? De ugy kell nekünk, miért tűrtük 35 éven át ezt a szolgai állapotot! (Helyeslés és mozgás a szélsőbaloldalon.) És jól teszik az osztrákok, ha még jobban ostoroznak bennünket, még jobban kinoznak bennünket, mert a magyarnak arra van szüksége, hogy végre felébredjen lelkében, szMében az ellenállás érzete. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S én azt hiszem, bogy itt az ideje már annak, elérkezett az a perez, a midőn azt kiálthatjuk oda, hogy eddig és ne tovább és midőn nem tűrjük tovább ennek a nemzetnek megalázását. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Itt az ideje ennek, ha valamikor, ugy most leginkább, a mikor az egész nemzet feltámadt • és a mikor az egész nemzet a függetlenségi párt és a függetlenségi eszmék köré sorakozik s e pártnak hazafias akczióját támogatja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha önök azt állítják, hogy nem igy van, hát miért nem mennek az urak kerületeikbe népgyüléseket tartani? Miért egyedül csak az ellenzék megy ki a nép közé, hogy a maga gondolatait, a maga eszméit vele kicserélje és lelkesedést merítsen nagy és hatalmas küzdelmében? Méltóztassék elhinni, t. képviselő urak, fenséges látvány az, midőn az ember kimegy a nép közé és látja ezt a tisztességes, becsületes, jó magyar népet, melyet a hatalom erőszaka nem képes visszatartani, melyet semmiféle csábítás nem képes eltántorítani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Hiszen ennek csak a legutóbbi időben is láttuk példáját az ugrai választókerületben, hol a választók meg voltak hMa egy nagy ur asztalához. Ámde nem oda ment a magyar nép, hanem költséget és fáradságot nem kiméMé a szomszéd községbe ment el, hogy a függetlenségi eszméknek hódoljon. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Fenséges látvány az, t. képviselőház, midőn a választók ezrei ott hagyván házi tűzhelyüket és nem kímélvén költséget és fáradságot, eljönnek ide a képviselőházba, hogy itt fejezzék ki tiltakozásukat a nemzet ellen megkisérlett merénylet: az ujonczlétszám felemelése ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) És ily viszonyok között önök, t. többség, még most sem látják elérkezettnek az időt arra, hogy a Felség elé járulva megmondják azt, hogy ezek az állapotok tovább fenn nem tarthatók; megmondják azt, hogy ezt a népet még jobban elszoIvorítani, még inkább tönkre tenni, még nagyobb mérvben elszegényiteni nem szabad? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még most sem jött el az ideje annak, hogy végre nyíltan, férfiasan, emelt fővel járuljanak az uralkodó elé és megmondják neki, hogy tenni kell valamit az ország érdekében, mert egyúttal dinasztikus érdek, hogy ez az akczió tovább ne folytattassék ? Hiszen, ha a kő megindul a hegyről, gurul az lefelé és senki sem tudja, hol fog megállani, útjában pedig elpusztít mindent, a mi elébe kerül, és hogy mit fog elpusztítani, azt bizony előre sohasem lehet tudni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A mi akcziónk is megindult ; megindult a hazafias felbuzdulás erejével; hogy hol fog megállani, azt Magyarországon senki sem tudja megmondani. Azt már látjuk, hogy a kormányt, a mely útjában állt, elsöpörte. (Derültség és mozgás a jolboldalon.) Igenis elsöpörte, mert én ezt a kormányt nem tekintem alkotmányos kormánynak, nem tekintem olyan kormánynak, a mely jogositva volna Magyarországon kormányozni, a melynek joga volna Magyarországon adókat szedni avagy egyébként intézkedni. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Épen ezért követeltem legutóbbi felszólalásomban, hogy ezután minden intézkedés tétessék le a ház asztalára, hogy láthassuk, hogy mit merészel még ez^ a kormány Magyarország ellen cselekedni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn,) T. képviselőház! Ily viszonyok között önök quóta-deputáczióra gondolnak. Nincs más gondjuk, mint az, hogy kiküldjünk ismét egy deputácziót, a mely ismét elalkudja ezen ország jogát, — és ha nem, — alkalmat adjon az uralkodónak arra, hogy az ország érdekei ellenére, az ország érdekeMel szemben, döntse el a quóta kérdését ? Molnár Jenő : Hiszen tudjuk, annak a bizottságnak a tagjai a legnagyobb gavallérok ebben az országban! Nessi Pál: Mi ahhoz hozzá nem járulunk, és a miként hibáztatjuk, hogy Deák Ferencz