Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-267
326 267. országos ülés 11103 május 11-én, hétfőn. 1867-ben a nemzet vagyonával gavallér módjára rendelkezett és elalkudta a nemzet jogait: akképen hibáztatunk mi minden olyan ténykedést, a mely az országot még szegényebbé akarja tenni, és a mely annak jogait el akarja alkudni, különösen midőn látjuk, hogy a quótadeputáczió tagjaiul mindig ugyanazok küldetnek ki, a kik abban eddig részt vettek, a kik tehát már bizonyos elfogultsággal és elkötelezettséggel jelennek meg a quótadeputáczió tárgyalásain. Hát nincs abban a háromszáz emberből álló pártban tizenötnél több ember, (Felkiáltások: Tíznél!) a ki képes e kérdéshez hozzászólani? Éu meg vagyok győződve, hogy a t, többségnek is igen sok tagja óhajtja a quótadeputáczió vérének felfrissítését. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Akkor talán más eredményt érnénk el, talán nem adná magát ugy oda az a deputáczió az osztrák hatalom követeléseinek, miképen a régi. Mi a közösügyeket elvileg perhorreskáljuk és nem adunk eszközöket azok fentartására, annál kevésbbé, mert azok az ország hátrányára használtatnak fel. De nézem az 1901-i határozatot és látom, hogy a quótaküldöttség tagjai is kimondották valamennyien, hogy az ország a magasabb terhet nem birja és végre mégis gavallér-módra odadobnak egy számot; és a miniszterelnök ur hozzájárul ahhoz, hogy ez a számszerűleg is helytelenül megállapított összeg még feljebb emeltessék és felfelé kikerekittessék! Ezt ajánlja az uralkodónak! Nem gondolja meg, hogy a magyar nép ma már érez és gondolkodik és tudja, hogy ez a quóta jogtalanul terheli őt! Nem gondolják meg, hogy a dinasztia és az uralkodóház szempontjából nem észszerű, tehát nem is dinasztikus és egyáltalán nem okos politika, ha a koronát, a mely hMatva van a pártok felett állani, beleviszik a pártküzdelmekbe és kényszeritik arra, hogy ő döntsön ebben a kérdésben, a mely kérdésben dönteni a törvény értelmében csak akkor van hMatva, ha e kérdés előre meg van vitatva a két állam törvényhozásában, a mi azonban a törvény ellenére nem történt meg. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Eszembe jut boldogult Horánszky Nándor szoIvorú sorsa. (Halljulc! Halljak) SzoIvorú azért, mert épen akkor kellett az országnak őt elvesztenie, mikor itt lett volna az alkalom, hogy nagy tehetségét, nagy szorgalmát, nagy tudását az ország érdekében felhasználhassa. De eszembe jut különösen az ő életének az a nagy tragikuma, hogy ő, a ki nagy fáradsággal, nagy munkával egy tanulmányt adott ki, a melyben kimutatta, hogy az ország teherviselési képessége nem emelkedett oly mértékben, hogy ez okul szolgálhatna a quóta felemelésére, még életében maga volt kénytelen e nagy tanulmányát megtagadni. (Halljulc! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Nagy fáradsággal tudtam megszerezni — annyira elkapkodták — ezt a tanulmányt. És ebből látom azt, hogy óriási fáradsággal, óriási munkával és minden tényezőt tekintetbe véve, — tekintetbe véve a földet, a házbirtokot, a tőkét, a bányászatot, a kohászatot, az ipart, — kiszámította azt, hogy Magyarország aránya 29.54, Ausztria aránya 70.46°/o, a 2°/o határőrvidék-preczipuumot is beleszámítva. Ez az igazi arány a jelenlegi számítási alapon. Ha pedig a preczipuumot külön számítjuk, akkor is Magyarország aránya 31.31°/ 0 , Ausztriáé pedig 69.69°; 0 . Hát nem szoIvorú dolog-e, hogy, midőn e tanulmányt akkor egy egész párt megtapsolta, ma az az egész párt megtagadja ? Nem szoIvorú dolog-e, hogy azt, a mit akkor igaznak ismertek el, a mi ma is színarany igazság, most le akarják czáfolni és nem akarják megengedni, hogy ez az arány, a mely egyedül igazságos, állapíttassák meg, hanem gavallérságból, azért, mert ez az ország boldog és gazdag, odaajándékoznak 3.1°/ 0-ot Ausztriának? Hát nem volt elegendő Ausztriának közel 400 esztendő arra, hogy kiszipolyozza ezt az országot, nem volt elégedő, hogy 1867 óta is folyton jogtalanul adóztatnak meg bennünket Ausztria javára ? Nem elég az, hogy elvállaltuk Ausztria államadóságainak egy részét csupán gavallérságból és fizetünk e czimen évenkint 30 millió forintot ? Nem elég, hogy mindaz, a mit Bécsben látunk, a mi pénzünkön épült, a mi jténzünkön lett berendezve, nem elég-e az, hogy az osztrák császár udvartartásának évenkint 4,650.000 forinttal adózzunk? Nem elég mindez, hanem még ezután is meg akarnak bennünket sarczolni, s valósággal le akarják ennek a magyar népnek a bőrét húzni, még pedig nem egyszer, hanem háromszor? Midőn ezt látom, nincsen lelkem hozzá, hogy hozzájáruljak bármihez, a mi a közösügyek fentartásához szükséges; nincsen lelkem, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy a quóta megállapítására deputáczió küldessék ki. Várady Károly: Halljuk Horánszky quótatanulmányát! Nessi Pá!: Annál kevésbbé vagyok hajlandó megszavazni a quóta-bizottság kiküldését, mert látom, hogy a magyar quóta-bizottság mindig beadta a derekát, látom, hogy az osztrákok milyen perfid módon járnak el a magyarokkal szemben, mint minden téren, ugy ezen a téren is. Azt hiszem, nagyon jól méltóztatnak emlékezni arra, hogy mikor a harmadik cziklusban megállapított quóta lejáróban volt,akkor Ausztriában kiadták a jelszót, hogy Magyarországon fel kell emelni a quótát. Tették ezt a nélkül, hogy bármMel indokolták volna, a nélkül, hogy bármiféle számítással támogatták volna ezt a kívánságukat ; tették egyedül számítva a mi gyöngeségünkre és államférliaink pulyaságára. Hát Ausztria perfid módon 43 százalékot követelt Magyarországtól, a nélkül, hogy bármMel tudta volna ezt a követelését támogatni, de tudta, hogy ha erőszakkal fog fellépni, ha erősen fog bennünket támadni, akkor a mi államférfiaink
