Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

324 267. országos ülés 1903 május 11-én, hétfőn. államjogi helyzetünkkel nincsenek tisztában; — Szerbiának, Bulgáriának, Romániának államjogi viszonyát mindenki ösmeri, azzal mindenki tisztában van, de ezen ezer év óta fennálló Magyarország viszonyait nem ismerik. T. képviselőház! Midőn mi rengeteg milliókat adunk ki erre a czélra, igazán szoIvorú, hogy 36 esztendő óta tűrjük ezen állapotok fen tartását, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) és a helyett, hogy a magyar képviselőház mint egy ember állana sorompóba, hogy végre 36 évi várakozás után érvényesítsük nemzeti követelményeinket, felállanak a túloldalról férfiak, a kik a magyar nemzetnek a magyar nyelvhez való jogát letagadják. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Pedig, ha a törvényt végrehajtanák és minden külügyi képviseletünkön ott volna a magyar czimer és a magyar lobogó egyenjogulag elhelyezve az osztrák czimerrel és az osztrák lobogóval, az első szempillantásra mindjárt meglátná mindenki, hogy itt két államról van szó, mely két állam teljesen független, teljesen önálló. És hogy állunk a hadügyekkel ? Egy hosszú vita indult meg január 26-án azon alkalomból, midőn a t. kormány ugy látta, hogy ez az ország még mindig nem elég szegény, hogy még mindig bir eszközökkel és pénzzel arra, hogy ezt a közös hadsereget növelje és táplálja. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy ennek a hadseregnek többé egyetlenegy ujonczot sem szabad adni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez a hadsereg nemcsak nem a miénk, még csak nem is közös, hanem tisztára sült osztrák. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nézzük meg ezt a hadsereget közelebbről. Mit látunk ott? 36 esztendő óta nem voltunk képesek kMívni azt, hogy az 1867 . XII. t.-cz. annak szellemében, annak betűjéhez hMen végrehajtassák, nem voltunk képesek azért, mert egy magasabb hatalom ugy kívánja, hogy ezen törvény a nemzet érdekében végrehajtva sohase legyen. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ez az oka annak, hogy mi ezt a nemzeti ellenállást szervezzük, s ebben a nemzeti ellenállásban hMen ki fogunk tartani mindaddig, mig végre ki tudjuk csikarni attól a hatalomtól, hogy a mi nemzeti jogaink elismerést nyerjenek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen képtelen helyzet az, hogy a magjar nemzetnek fiai a saját pénzével fentartott hadseregben kénytelenek legyenek egy idegen nyelvet tanulni; képtelen helyzet az, hogy a magyar nemzetnek gyermekei, a kik soha német szót nem hallottak, a magyar állam egyik szervezetében ne tudjanak előrehaladni akkor, ha egy idegen és hozzá még általunk gyűlölt nyelvet meg nem tanulnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hol van itt a paritás? Hol van a paritás az egyéb dolgokban: a hadsereg czimerében, a hadsereg zászlajában, a hadsereg egyéb jelvényeiben? Ott van például a szolgálati szabályzatban, — hogy csak egy pontra mutassak rá — hogy a hadseregben a himnuszt használják és alkalmazzák. És mit látunk? Hogy nem a magyar nemzeti himnuszt használják, hanem daczára annak, hogy sehol nincsen a szolgálati szabályzatban, semmiféle rendeletben, annál kevésbbé törvényben intézkedés arra, hogy az osztrák császári himnuszt használják, minden utón, minden helyen azzal inzultálják a mi nemzeti érzelmeinket és azzal zaklatják fel a mi vérünket, hogy egy nekünk teljesen idegen himnuszt játszanak, a melyhez nekünk semmi közünk sincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól mondotta valaki azt, hogy ez az osztrák császári himnusz Magyarországon semmi egyéb, mint a magyar nemzetnek kottába szedett gyalázata! (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) És akkor, a midőn mi most több mint egy esztendeje lelkünk minden erejével küzdünk a mellett, hogy ezen állapotok megváltoztattassanak, akkor az önök sorából nem áll fel senki, a ki a nemzeti követelményeket támogatná, hanem tűrik a szolgaság állapotát tovább. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Miféle szoIvorú fényt vet a mi állapotainkra, t. ház, az, a mi a napokban történt meg a Ludovika - Akadémiában ? (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy gr. Buttler Jánosnak, a Ludovika-Akadémia egyik alapitójának szobrát leplezték le, s ebből az alkalomból, mMel ezt a szobrot több felvidéki vármegye adakozásából létesítették, ezen vármegyék küldötteiket megnevezték és elküldték erre az ünnepélyre. Ezen küldöttek között több függetlenségi képviselő is volt, a kik aggódásukat fejezték ki azon, hogy elmehetnek-e oda a nélkül, hogy pirulni legyenek kénytelenek, és a nélkül, hogy hazafias érzézükben meg legyenek támadva ? Megkérdezték tehát a honvédelmi miniszter urat, vájjon ezen a tiszta magyar ünnepen fogják-e játszani azt az utált Grotterhaltét ? És a t. honvédelmi miniszter ur azt mondta nekik, hogy nagyon örülök, hogy eljöttetek hozzám, hogy megbeszélhessük a dolgot, mert igenis, a mikor én meg fogok jelenni, mint a király képviselője, akkor a Gotterhaltét fogják játszani. Én tehát arra kérlek benneteket, jöjjetek később, a mikor már ezt a nótát nem húzzák. (Mozgás a szélsobalóldalon.) Hát nem szoIvorú állapot-e ez, a mikor az ország alkotmányos minisztere ilyen módon kénytelen paktálni? (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nem szoIvorú dolog-e, a mikor ő maga kénytelen beismerni, hogy ez egy olyan dal, a melyet a magyar fül nem hallhat megbotránkozás nélkül, és arra kéri őket, hogy ne jöjjenek akkor, a mikor ezt a dalt játszani fogják, hanem jöjjenek később! (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) S önök azt mondják, hogy legyünk lojálisak. Ne nekünk mondják, ne nekünk hangoztassák, hanem hangoztassák a lojalitást fölfelé, mert ez a nemzet lojális az uralkodójával szem-