Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

324 267. országos ülés 1903 május 11-én, hétfőn. államjogi helyzetünkkel nincsenek tisztában; — Szerbiának, Bulgáriának, Romániának állam­jogi viszonyát mindenki ösmeri, azzal mindenki tisztában van, de ezen ezer év óta fennálló Magyar­ország viszonyait nem ismerik. T. képviselőház! Midőn mi rengeteg mil­liókat adunk ki erre a czélra, igazán szoIvorú, hogy 36 esztendő óta tűrjük ezen állapotok fen tartását, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) és a helyett, hogy a magyar képviselőház mint egy ember állana sorompóba, hogy végre 36 évi várakozás után érvényesítsük nemzeti követel­ményeinket, felállanak a túloldalról férfiak, a kik a magyar nemzetnek a magyar nyelvhez való jogát letagadják. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Pedig, ha a törvényt végre­hajtanák és minden külügyi képviseletünkön ott volna a magyar czimer és a magyar lobogó egyenjogulag elhelyezve az osztrák czimerrel és az osztrák lobogóval, az első szempillantásra mindjárt meglátná mindenki, hogy itt két ál­lamról van szó, mely két állam teljesen függet­len, teljesen önálló. És hogy állunk a hadügyekkel ? Egy hosszú vita indult meg január 26-án azon al­kalomból, midőn a t. kormány ugy látta, hogy ez az ország még mindig nem elég szegény, hogy még mindig bir eszközökkel és pénzzel arra, hogy ezt a közös hadsereget növelje és táplálja. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy ennek a hadseregnek többé egyetlenegy ujonczot sem szabad adni, (Ugy van! a szélsőbalolda­lon.) mert ez a hadsereg nemcsak nem a miénk, még csak nem is közös, hanem tisztára sült osztrák. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nézzük meg ezt a hadsereget közelebbről. Mit látunk ott? 36 esztendő óta nem voltunk képesek kMívni azt, hogy az 1867 . XII. t.-cz. annak szellemében, annak betűjéhez hMen végre­hajtassák, nem voltunk képesek azért, mert egy magasabb hatalom ugy kívánja, hogy ezen tör­vény a nemzet érdekében végrehajtva sohase legyen. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ez az oka annak, hogy mi ezt a nemzeti ellenállást szervezzük, s ebben a nemzeti ellenállásban hMen ki fogunk tartani mindaddig, mig végre ki tudjuk csikarni attól a hatalomtól, hogy a mi nemzeti jogaink elismerést nyerjenek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen képtelen hely­zet az, hogy a magjar nemzetnek fiai a saját pénzével fentartott hadseregben kénytelenek le­gyenek egy idegen nyelvet tanulni; képtelen helyzet az, hogy a magyar nemzetnek gyermekei, a kik soha német szót nem hallottak, a magyar állam egyik szervezetében ne tudjanak előre­haladni akkor, ha egy idegen és hozzá még ál­talunk gyűlölt nyelvet meg nem tanulnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hol van itt a paritás? Hol van a paritás az egyéb dolgokban: a hadsereg czimerében, a hadsereg zászlajában, a hadsereg egyéb jelvényeiben? Ott van például a szolgálati szabályzatban, — hogy csak egy pontra mutassak rá — hogy a hadseregben a himnuszt használják és alkal­mazzák. És mit látunk? Hogy nem a magyar nemzeti himnuszt használják, hanem daczára annak, hogy sehol nincsen a szolgálati szabály­zatban, semmiféle rendeletben, annál kevésbbé törvényben intézkedés arra, hogy az osztrák császári himnuszt használják, minden utón, min­den helyen azzal inzultálják a mi nemzeti ér­zelmeinket és azzal zaklatják fel a mi vérünket, hogy egy nekünk teljesen idegen himnuszt ját­szanak, a melyhez nekünk semmi közünk sincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Na­gyon jól mondotta valaki azt, hogy ez az osz­trák császári himnusz Magyarországon semmi egyéb, mint a magyar nemzetnek kottába sze­dett gyalázata! (Igaz! Ugy van! a szélsobal­óldalon.) És akkor, a midőn mi most több mint egy esztendeje lelkünk minden erejével küzdünk a mellett, hogy ezen állapotok megváltoztattassanak, akkor az önök sorából nem áll fel senki, a ki a nemzeti követelményeket támogatná, hanem tűrik a szolgaság állapotát tovább. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Miféle szoIvorú fényt vet a mi állapotainkra, t. ház, az, a mi a napokban történt meg a Ludovika - Akadémiában ? (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy gr. Buttler Jánosnak, a Ludovika-Akadémia egyik alapitójának szob­rát leplezték le, s ebből az alkalomból, mMel ezt a szobrot több felvidéki vármegye adakozá­sából létesítették, ezen vármegyék küldötteiket megnevezték és elküldték erre az ünnepélyre. Ezen küldöttek között több függetlenségi kép­viselő is volt, a kik aggódásukat fejezték ki azon, hogy elmehetnek-e oda a nélkül, hogy pi­rulni legyenek kénytelenek, és a nélkül, hogy hazafias érzézükben meg legyenek támadva ? Megkérdezték tehát a honvédelmi miniszter urat, vájjon ezen a tiszta magyar ünnepen fog­ják-e játszani azt az utált Grotterhaltét ? És a t. honvédelmi miniszter ur azt mondta nekik, hogy nagyon örülök, hogy eljöttetek hozzám, hogy megbeszélhessük a dolgot, mert igenis, a mikor én meg fogok jelenni, mint a király kép­viselője, akkor a Gotterhaltét fogják játszani. Én tehát arra kérlek benneteket, jöjjetek később, a mikor már ezt a nótát nem húzzák. (Mozgás a szélsobalóldalon.) Hát nem szoIvorú állapot-e ez, a mikor az ország alkotmányos minisztere ilyen módon kénytelen paktálni? (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nem szoIvorú dolog-e, a mikor ő maga kénytelen beismerni, hogy ez egy olyan dal, a melyet a magyar fül nem hall­hat megbotránkozás nélkül, és arra kéri őket, hogy ne jöjjenek akkor, a mikor ezt a dalt ját­szani fogják, hanem jöjjenek később! (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) S önök azt mondják, hogy legyünk lojáli­sak. Ne nekünk mondják, ne nekünk hangoz­tassák, hanem hangoztassák a lojalitást fölfelé, mert ez a nemzet lojális az uralkodójával szem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom