Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

266. országos ülés 1903 Széll Kálmán miniszterelnök: Hiába fogja ennek pártját Beőthy Ákos képviselő ur. Én sem beszélek a kassaiakról, vagy a szentesiekről. (Derültség a jobb- és a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Nessi Pál: Nem is szavazzák meg a létszámfelemelést, ha jó magyarok! Gabányi Miklós: Tiszteljük a rátótiakat! Széll Kálmán miniszterelnök: Próbálják idehozni őket! Nessi Pál: Ide hozzuk ? Papp Elek: Megpróbáljak! Molnár Jenő: Nem mondtam, hogy nem magyarok, de alföldi magyar parasztot még nem látott a miniszterelnök ur, nem beszélt velük, nem ismeri azokat, a kik liferálják az adót, a katonát, a kik fentartják a niagyax hazát. (Zaj a jobb és a baloldalon. Felkiáltások: Mások is!) De ezek nagyobb mértékben teszik; kimutattam. Ugron Gábor: Igaza van! Molnár Jenő: Kimutattam, hogy ma Magyarországon a magyarság rovására mennek ezek a törvények. Kimutattam, bogy a határSzéll megyékből kMándorolnak az emberek és ott a sorozási kontingenst nem adják meg, és azért azt az alföldi megyékből kell pótolni. Ez tiszta dolog. Statisztikai adatok bizonyítják. (Igaz! Ugy van! a bal- és a ssélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mondom, a t, miniszterelnök urnak le kellene szállnia a magasból és szét kellene néznie. Be kellene járnia az országot, mint a külföldi államférfiak szokták, a kik elmennek városról-városra, felvilágosítják a népet és informáczióikat nem oly forrásokból szerzik, mint a t. miniszterelnök ur. Beőthy Ákos : HMatalos körökből! MolnárJenö:Nem képzelhető, hogy az a főispán olyat mondjon néki, a mi kellemetlen, önmagáról tudhatja, a mikor a koronának referál, hogy nem referál olyat, a mi kellemetlen a koronának. A főispán is ugy tesz, a mikor referál a belügyminiszternek; csak olyat mond, a mi a miniszterelnök urnak kedvesen hangzik : hogy teljesen rendben van minden, a vármegye közgyűlésén meglesz a bizalmi szavazat, és nincsenek kMándorlók. Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda képtelen beszéd ! B. Kaas Ivor: Szaporodnak a bizalmi szavazatok ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ne fogjon reám olyat! Nem tud hozzá! Nem tudok arról semmit, hogy azt mondtam volna, hogy nincsenek kMándorlók ! Nessi Pál: Nem aat mondta! Molnár Jenő: A főispán mondja neki! Nyegre László: Honnan tudja, mit mond a főispán ? Molnár Jenő: Elég őszintén beszélek a miniszterelnök úrral, hogy azt is meg merném mondani. lájus 9-én, szombaton. '287 Tegnap azzal indokolta a miniszterelnök ur a quóta-bizottság megválasztását, hogy a törvénynek eleget kell tenni, mert hiszen nem ő az oka, hogy a jelen helyzet előállott, mert az ellenzék olyat kMan, a mi nem áll a nemzet érdekében, és a magyar nyelvet sem lehet megadni, mert a magyar nyelv czélszerüségi szempontból nem alkalmazható a hadseregben. Hát, t. ház, van egy igen ügyes, talán ma elsőrendű közjogász Magyarországon, Kalmár Antal, a ki Beksicscsel is vitatkozott. Van szerencsém itt felolvasni Kalmár Antalnak erre a czélszerüségre vonatkozó nézetét. (Olvassa): »Azt mondta Széll Kálmán, hogy a magyar király czélszerüségi szempontokból teszi a magyar hadsereg magyar nyelvét németté. Felmerül azonban a kérdés, hogy kinek czélszerü az: az osztráknak, vagy az osztrák császárnak r — a magyarnak, vagy a magyar királynak ? És a mi az osztráknak és az osztrák császárnak czélszerü, az egyúttal czélszerü-e a magyarnak és a magyar királynak? Hogy a német nyelv kinek czélszerü: az osztráknak-e vagy a magyarnak, ezt az utolsó kanászbojtár is megmondja Magyarországon, ehhez nem kell Széll Kálmánnak 12 iskolás esze.« Széll Kálmán miniszterelnök: Szép közjogi kifejezések ! Molnár Jenő: »Amde mióta árulják az osztrák czélszerüséget a magyar közjoggal egy gyékényen? Mióta és miért árulja azt épen Széll Kálmán, mikor itt első sorban nem a czélszerüségről, hanem a jogról van szó, arról t. i., hogy van-e joga a magyar királynak a magyar nemzettől kapott magyar katonai felségjogai alapján a magyar hadsereg magyar nyelvét németté tenni ? Van-e joga vagy nincs: ez a kérdések kérdése. Mert czélszerüségről csak akkor lehet beszélni, a mikor már előbb megvan a jog. A jogomon belül intézhetek akármit czélszerüen, de a jog hiányában, a jogon kMül egyáltalában nem intézkedhetek sem czélszerüen, sem czélszerütlenül. Széll Kálmánnak azonban erre a logikája, hogy ott van a törvény, annak 11. §-ában a három katonai felségjog, — ezt a magyar nemzet adta 1867-ben a saját királyának, tehát ezen katonai felségjogok birtokában intézkedhetik a magyar király czélszerüségi szempontokból akképen, hogy német legyen a magyar hadsereg magyar nyelve. Ez, mondom, Széll Kálmánnak csak a logikája, de dicséretére legyen mondva, hogy sem ő, sem más — Beksicsen és Andrássyn kMül — a magyar országgyűlésen még egész mereven nem mondotta, hogy erre az istentelenségre joga van a magyar királynak. Nem, ezt ilyen formában még Széll Kálmán sem szalajtotta ki a száján. Hanem kertelik a dolgot: emlegetnek közösséget, emlegetnek egységet, emlegetnek czélszerüséget, emlegetik a kiegészítő hadsereget, füvei-fával érvelnek, izzadnak és kínlódnak ; de ezt a merev közjogi formulát még nem szögezik ki a magyar országgyűlés ajtajára,