Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

288 2ö6. országos ütés 1903 május 9-én, szombalon. hogy a magyar királynak kétségtelen joga volna a magyar nemzettől kapott alkotmányos katonai felségjogai alapján a magyar hadseregnek a magyar nyelvét németté tenni. Ettől a rettentő közjogi sülyedéstől még talán Münnich Aurél is tartózkodik. Már pedig a magyar hadsereg nagy közjogi kérdése tisztán és egyesegyedül csak ezen fordul meg. Ezen és semmi máson. Minden más katonai kérdés csak iappália, csak tizedrangu kérdés ennek az egyetlenegy kérdésnek a fontosságához képest. A közjogi kérdést tehát ugy formulázhatjuk meg, hogy a magyar katonai felségjogok tartalmazhatják-e a nemzeti nyelvet akképen, hogy azzal a magyar király kénye-kedve szerint rendelkezhessék ? Hogy a nemzeti nyelv a nemzetnek ugy egészben, mint egyes részeiben elidegeníthetetlen, senkire — még magára a királyra sem — át nem származható joga, közjogunk szerint királyi felségjogot sohasem képezett, igy a magyar nemzeti nyelvet a magyar király katonai felségjogai sem tartalmazhatják: azt közjogi, történeti, köz joglogikai és tudományos törvénymagyarázási érvekkel és okokkal megczáfolhatlanul be lehet bizonyitani. Itt most mi röviden csak a közjogi érvekkel foglalkozunk, s fölállítjuk a következő tételt: Hogy a nemzeti nyelvvel való rendelkezés tekintetében a királynak olyan jogai lennének, a melyek őt akképen illetnék meg, hogy azt az állam bármely organizmusában, s igy a magyar hadseregben is, akár egészben, akár részben eltörölhette, vagy 1844 előtt a latinon kMül más nyelvvel helyettesíthette volna, vagyis, hogy a magyar nemzeti nyelv valaha is királyi felségjogot kéjjezett volna: azt Szent Istvántól kezdve, egész le a mai napig, egyetlenegy törvénynyel sem lehet bebizonyítani. De még közjogi szokással sem, olyannal t. i., a mely Verbőczy Tripartituma szerint: a bona, antiqua és approbata consuetudo törvényes kellékeinek felelhetne meg. Ellenben, hogy a nemzeti nyelv kizárólagosan csak nemzeti jogot képez, tehát sohasem felségjogot: azt régebb és ujabbkori törvényeink nagy száma bizonyítja. Csak szemelvényül hozom föl, hogy az 1830: VIII., az 1832/36-iki törvényekben, az 1840: VI. t.-cz., az 1844: II., az 1868: XLM. törvényczikkelyekben mindenütt ki van mondva az, hogy a magyar állam nyelve a nemzeti magyar nyelv. S minthogy az 1844: II. törvényczikkelynek a helytartótanácsra vonatkozó intézkedései jelenleg egész összességükben — tehát a nemzeti nyelvet sem véve ki — a kormányzati ágakat felölelő minisztériumokra, vagyis az öszszes végrehajtó hatalomra alkalmaztatnak: következésképen a nemzeti nyelv az államhatalom semminemű ágazatában, kormányzatában, tehát a hadsereg szervezete tekintetében sem lehet felségjog. Azonban mélyen elszoIvorító, de egyúttal a szMeket dühre is fakasztó dolog magában véve már az is, hogy egy szabad országnak a nemzeti nyelvére vonatkozó jogoknál különbséget kell tenni a királyi felségjog — és a nemzeti jogok között, és bizonyítani kelljen azt, hogy a nemzeti nyelv a • nemzetnek elidegenithetlen joga lévén : az Magyarországon a magyar király felségjogait nem képezheti, mert ha a törvény, vagy közjogi szokásnál fogva azt képezné: a magyar királytól félni lehetne, hogy nem élne nyelvében a nemzet. Nemzeti nyelvünkre vonatkozó idézett közjogi törvényeink magát a királyt is kötelezik. Minthogy pedig a magyar hadsereg az állam végrehajtó hatalma körébe tartozik; s minthogy a végrehajtó hatalmat az 1791: XII. törvényczikkely 2. bekezdése értelmében a király is csak a törvények értelmében gyakorolhatja, a mikor világosan rendeli: »ExecutMa autem potestas nonnisi in sensu legum per ítegiam Nostram Majestatem exercebitur« — ennélfogva még azon esetben is, ha a nemzeti nyelvnek a hadseregre vonatkozó rés^e a szervezeti és vezényleti katonai felségjogok köréhez tartoznék: a királynak még ezen esetben sem volna joga a magyar hadsereg magyar nyelvét — németté tenni.« Tehát hogyha a Felség jogai közé tartoznék a nyelv meghatározása, a mint hogy nem tartozik, akkor sem volna joga a hadsereg magyar nyelvét németté tenni. (Olvassa): »Nem volna joga, mert az 1867; XII. t.-cz. 11. §-a a következőket rendeli: O Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el.« A t. miniszterelnök ur a nyelvre vonatkozólag azt mondotta, hogy czélszerüségből a király a német nyelvet használhatja a hadseregben, íme törvényekkel, közjogi tekintélyekkel ez megczáfolást nyert. De én meg vagyok róla győződve, hogy bensejében a miniszterelnök ur is egészen másként gondolkozik ezekben a kérdésekben és csak a helyzet hozza azt magával, hogy oly makacsul kell ragaszkodnia oly állásponthoz, mely álláspont nem tarthatja magát sem közjogilag, sem irott törvényekből kifolyólag, sem pedig, ha ugy veszszük, a szokásjognál fogva, mert nem hiszem, hogy volna az egész világon egy olyan népfaj vagy törzs, a melynek két nyelvet kelljen beszélnie és nem egyet. És épen csak a magyar nyelv olyan alkalmatlan, az nélkülözi azokat a finom kifejezéseket . .. Beőthy Ákos: Olyan silány! Molnár Jenő: . . . olyan silány, a melyen nem