Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

255. országos ülés 1903 április 27-én, hétfőn. 2:\ 1898-iki obstrukczióra, s ott egyik közbeszóló képviselő ur, nem most, de a múltkor, — talán Bakonyi képviselő ur, mert épen ő jut eszembe, és talán más is, — megtisztelt engem azzal, hogy én akkor hasznát vettem annak az obstrukczíónak, hát most miért ellenzem? Azt is hallottam a viták folyamán, hogy^ én aláirtam a Tisza-lexet az obstrukczió ellen. Én megmagyaráztam, miért irtam alá, megmagyaráztam, hogy nem értettem vele egyet, feleslegesnek tartottam, de olyan perczben irtam alá, mikor arról volt sző, hogy a kibontakozás módjai talán összedűlnek, és az obstrukczió, mely akkor dúlt, mindent fel fog dönteni. Most azonban megfordítják a dolgot és azt mondják, hogy hasznot húztam belőle. Nohát azt a hasznot, a mit abból húztam, én Bakonyi képviselő urnak igen szívesen átengedem. (Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloläalon.) Ismétlem, azt a hasznot, mit én abból húztam, igen szívesen kiutalványozom bárkinek, akár politikait, akár Ivorálisát, akár fizikait, akár materiálist. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ha valamikor, most követeli a méltányosság, hogy meghallgassák a miniszterelnök urat! (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: De hagyjuk ezt, nem tartozik a dologra. Hanem az tartozik a dologra, hogy én akkor helyeseltem-e az obstrukcziót ? Hát én nem helyeseltem. Bakonyi Samu: Elitélte ? Széll Kálmán miniszterelnök: Elitéltem, elejétől végig, és a kik tudják, és — vannak elegen, a kik tudják — tanúságot tehetnek róla, {Ugy van! JJgy van! jobbról.) de ki is fogom fejteni, hogy az más volt, mint a mai. Sokan tudják, hogy én az akkori miniszterelnök urnak kijelentettem, hogy ha neim törvénytelen és erőszakos intézkedés, ha az országgyűlés fel nem oszlattatik, el nem napoltatik és semmi alkotmányellenes lépés nem történik, én a passzív rezisztencziában akár három évig is kitartok az elv végett. (Mozgás a szélsöbaloläalon.) Ezt minden ember tudja. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) De más természetű volt az az obstrukczió, mint ez az obstrukczió, melyet bejelentett Polónyi Gréza képviselő ur különösen, mert a többi urak, Kossuth Ferencz képviselő ur nem ily mértékben tették. Most, az indeninitási törvény ellen irányul az obstrukczió, azon törvény ellen, mely, ha nem jön létre, öt nap múlva Magyarország kiadásait és bevételeit, államháztartását és állami gépezetét, alkotmányosan vinni nem lehet. Akkor az obstrukczió nem ezen törvény ellen irányult. Októberben keletkezett, és ez csak beleesett abba a nagy fazékba, a melyből akkor az obstrukczió táplálkozott, az akkori rendszer, és az akkori állapotok ellen. Most Polónyi képviselő ur teóriájával kívánok foglalkozni; mielőtt azonban ezt tenném, csak egyet engedjen meg a t. ház, mert ezzel tartozom önönmagainnak. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi képviselő ur pálczát tört felettem, elitélte működésemet minden izében, szerinte mindennek, a mi rossz történt és történhetett volna, egészen a fővároíi adóvégrehajtásokig, az én kormányzatom az oka. Polónyi képviselő ur ezen Ítéletét hagyom a magam fejére zúdulni. Nem is fogok részletesen foglalkozni azokkal, melyeket felhozott, csak megütöm azt, a mit mondott, hogy az egyszerűsítéssel az adminisztrácziót, a szakértők szerint, összebonyolítottam. Az igen tisztelt képviselő ur szakértői szerint lehet, az én szakértőim szerint nem. Én az ország minden részéből az adminisztráczióban jártas, tapasztalt és elismert férfiak tanácsával éltem. Kérdezze meg, közel áll hozzá, a fővárosi árvaszék kMáló, igen nagyrabecsült elnökét, mi nézetben van ő. De nem vitatkozom erről többet. Azok, kik minden újítástól félnek, kik azt hitték, hogy az egyszerűsítés azt teszi, hogy nem lesz munkájuk, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) azok nem szeretik, de a kik az egységet, a rendszert, az egyöntetűséget, a rendes eljárást a munka eredményeiből Ítélik meg, azok meg vannak elégedve. De ezt majd az idő^fogja megmutatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt tartom, hogy az adminisztráczió reformjának oly nagy alkatelemét oldottam meg ezzel, hogy a szervezeti kérdések megoldása előtt nagyobb és jótékonyabb nem lehetséges. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez is nagy alkotás ?) Én annak tartom, mert nem mindig az ám a nagy alkotás, mely nagy frázisokkal kodifikáltatik, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hanem az, mely kielégíti az élet bajait, szükségleteit és azokon segit, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és az az ember, ki vaskos kötetekben, nyolcz-tizben, szabályrendeletekben ennek az országnak az adminisztráczióját egységessé és magyarrá és gyorsabbá teszi, és az illető tisztviselőknek munkáját, talán nem kevesebbé, de a felekre nézve megbizhatóbbá teszi, az legalább is oly alkotást csinál, mintha hangzatos frázisok mellett kodifikálná az adminisztráczió szervezetét, (üdénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) De hagyom ezt, ne tessék engem ebben a vitában továbbvinni, én körül akarom sánczolni magamat, mert sokat lehetne erről szólani. Nem szólok többet róla. Azt mondja Polónyi Géza képviselő ur, hogy mi gátolt engem abban, hogy a valutát helyreállítsam, hogy a konverziót keresztül vigyem, ugy, a mint azt Barta Ödön képviselő ur egyszer egy szakszerű beszédében jelezte ? Ez is hiba ? Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy ma kevesebb gát volt, mint volt azelőtt? Azt hiszi a képviselő ur, hogy az nem megoldás, a mit mi itt hoztunk és nem becses alkateleme annak a kiegyezésnek, a melyet csináltunk, hogy abban az ország pénzügyi és gazdasági függetlenitésének