Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

24 255. országos ülés 1903 április 27-én, hétfőn. s annak idején az államadóssági quótától való megszabadulásának feltételei meg vannak szabva és ki vannak eszközölve? Hát ez semmi? Ez szerinte a rossz. Majd szólunk róla, ha ütközetbe kerül ez a kérdés; akkor majd kifejtem bővebben, most csak megütöttem, hogy rámutassak, hogy a képviselő urnak teljességgel nincs igaza. De a képviselő ur igy itél, s én csak azért szóltam erről, különben nem szóltam volna, hanem ezzel tartozom magamnak. (Helyeslés jobbról.) Azt mondja a képviselő ur, hogy én a gazdasági kiegyezésben megszegtem a paktumot. O ennek a teóriának édesapja; mások aztán átvették tőle és igy került a zsurnalisztikába és a házba. A ki kegyes emlékezni arra, hogy ebben a kérdésben talán háromórás beszédben kifejtettem álláspontomat, az emlékszik reá. hogy én akkor be tudtam bizonyítani mindennel, a miből bizonyítékot lehet meríteni, törvényből, paktumból, minden elhangzott beszédből, minden dologból, a mely ahhoz tartozik, hogy az hamis tétel, (Ugy van! Ugy van ! jobbról.) ezt én res judicatanak tekintem, abba belemenni többé nem akarok. Ha a képviselő urnak tetszik, maradjon meg vélekedése szerint; ezt csak közbeszólására jegyzem meg. Hogy a törvényt és a paktumot megtartottam, azt épen az bizonyítja, hogy még ma se tárgyalunk, mert tarifa nincsen és a szerződések össze fognak, épen a mi politikánk folytán, esni. De ezt hagyjuk. Azzal azonban tartozom magamnak, hogy reflektáljak a képviselő ur azon kijelentésére, hogy ez a kiegyezés rosszabb, hogy mi elfogadtunk az állategészségügyi egyezményben egy olyan stjpulácziót, a mely a magyar állam és törvényhozás szuverén jogait lábbal tapossa. Ez olyan vád, a melyet nem tudok magamon hagyni egy perczig sem. Az állategészségügyi egyezmény, melyet csináltunk, mint akkor ismertettem, olyan szerencsés megoldása ennek a dolognak, hogy mig egyrészről Ausztria kedvező megoldást látott azon kérdésben, a mely nem a mi érdekünk, t. i. a sovány sertésekre vonatkozó megoldásban, addig nekünk világosan fikszirozva lett érdekünk a hízott sertések kMitelének kérdésében, a mi szabad még inficziált községekből is, Ausztriának 287 piaczára. Ez stipulálva van. Itt a mi érdekünk 60 millió koronát képvisel, a másiknál 3 milliót; de ott nincs egyéb, mint az állategészségügyi rendszabály szigorítása. Azt mondja a képviselő ur, hogy mi az állam szuverenitását sértettük meg azzal, hogy megengedtük és megengedjük azt, hogy idegen hatóságok beavatkozzanak itt a dolgokba, s ennélfogva ez megrontása a régi kiegyezésnek. A mi először a tételt illeti, a dolog ugy áll, hogy az a megoldás a mi szuverenitásunkat, az állam és a hatóságok intézkedési körét abszolúte nem gátolja, mert ott csak kölcsönösen van megállapítva az, hogy kölcsönös felvilágosítás és tudomásszerzés végett kontrolirozhassuk egymásnak eljárását. Kölcsönösen, mert Bécsben állandóan ott ül — a földművelésügyi miniszter ur erősíteni fogja — egy kiküldött orgánumunk, a. mely szupervigilál, ellenőriz, felvilágosítást ad és szerez és általában a mi érdekeinket képviseli. Es ha a t. képviselő ur akarja tudni, ez magyar érdek, nem osztrák érdek, s mi követeltük, de nem most. És itt van a képviselő ur igazságszeretetének nagy és elementáris dokumentuma. Azt mondja, hogy megrontottuk a kiegyezést. Hát vegyen magának fáradságot, mielőtt igy szegény fejem felett a pálezát eltöri. S nézze meg, hogy az 1897-iki és 1899-iki egyezségben ez szóról-szóra benne volt. Hát ha rossz, nem én csináltam, nem rontottam benne semmit, nem változtattam, mert marad a régi, de nem rossz, hanem jó, okosan csinálták és kölcsönösen egymásnak biztosítva érdekeik megóvását. Es hogy ez semmiféle állam szuverenitását nem tangálja, mutatja az, hogy magyar érdekből mi követeltük, hogy a mi embereink ott legyenek, mert épen mi vagyunk a bevMők és a mi embereinknek ottléte igen nagy hasznára van a mi bevitelünknek Ausztriába, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) -És hogy ez nem sérti a szuverenitását senkinek, még csak az utolsó bizonyíték, hogy ugyanez megvan a Németországgal kötött állategészségügyi egyezményben, a hol kölcsönösen megvan ez a jogunk nekünk és Kémetországnak. Hát a németek is lemondtak a maguk szuverenitásáról ? Igy néz ki a t. képviselő urn;<k kritikája. Én többel nem fogok foglalkozni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem átmegyek arra az elméletre, melyet a képviselő ur az obstrukezió okául felállított, mert az nagyon fontos. T. képviselőtársam a nemzeti ellenállás jogosultságának bizonyítására angol példákat hoz fel. Először is azt bátorkodom megjegyezni, hogy az angol viszonyokra Gladstone-nak 1861-ben az irek ellen követett eljárása folytán hMatkozni az obstrukezió jogosultsága mellett szerencsétlen eszme, mert Angolországban igenis, violáMá az akkori házszabályokat, a klotürnek behozatalával, az obstruáló íreket, a kik akkor is az akkori jogezimen obstruáltak, egyenesen bojkottirozták és a parlamentből kiűzték. De hát ebből nem akarok himet varrni. T. képviselőtársam hMatkozik egy nagy angol íróra, az oxfordi egyetem tanárára, Dicey-re, a ki szerinte, a nemzeti ellenállásról írottakban az obstrukeziót legitimusnak mondja. Hát én azt a czitátumot átolvastam. Ez egy tudományos könyv, a melyben igenis az az iró az ellenállás ellen hozott törvények ellenében, a parlamentnek szuverenitása ellenében, a mely angol felfogás szerint a törvényhozás szuverenitását jelenti ám, az egész törvényhozásét, a nemzeti ellenállást bizonyos esetekben jogosultnak tartja. Ez igaz, de ez nem bizonyít az obstrukezió jogosultsága mellett semmit, mert én nemcsak azt az el-