Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

S65. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. 265 retem, ezt követem mindig és minden téren és minden kérdésben. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Azt kérdezi azután tőlem a t. képviselő ur, hogy tettem-e és intéztem-e magamhoz azt a kérdést, hogy mi és ki következik majd utánam. Hát, t. képviselőház, azt a kérdést igen sokszor feltettem magamnak, hogy mi következik utánam; tisztában is vagyok vele. De azt, hogy ki következik utánam, azt a kérdést nem intéztem magamhoz. Mert én nem nézem azt, hogy annak az eljárásnak és állásfoglalásnak, a melyet egész meggyőződésem erejével — ime — itten vitatok és a melytől nem állhatok el, — hogy ennek az állásfoglalásnak mik a következései én reám személyileg: azzal én nem törődöm, én meggyőződésemet követem és egyedül azt. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) És ime, t. képviselőház, rájövök arra, — mert a múltkor nem felelhettem — a mit a képviselő ur múltkori beszédében hasonlatul mondott, különben nagyon szMes, nagyon kegyes, nagyon elismerő szavakban,amiért fogadja köszönetemet; csak a lojális vitatkozási modort ismertem fel benne és az ő politikai és parlamenti karakterét. Azt mondta nekem akkor: gondoljam meg,hogy az, ki a szénás-szekérnek a tetején ül, nem képes a szénás-szekeret, a mely megakadt a kátyúban, onnét kMontatni. Hát, t. képviselőház, az igaz. De azt a kátyút, azt az akadályt, azt az állapotot, a mely megakasztotta ezt a szénás-szekeret, nem én teremtettem . . . (Elénk tetszés és helyeslé>; a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) ... az teremtve lett az önök eljárása által és az önök mindent elsorvasztó s a parlamentarizmus elveMel ellentétbe helyezkedő eljárása által. (Ugyvan! Ugy van! a jobboldalon. Élénk ellentmondások a szélsöbaloldalon.) A kisebbség akaratának erőszakolása: ez az a kátyú, a melyben a szénás-szekér megakadt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellentmondások a szélsöbaloldalon.) És én azt tartom, hogy akkor annak, a kit véletlenül a szénás-szekér tetejére helyeztek, feladata nem az, hogy a széna tömegében elbújjék, hanem, hogyha még oly nagyot esik is, ha fel talál is fordulni a szénás-szekér, hát maradjon ott a szénás-szekér tetején. Én ott maradok annak veszélyére is, hogy onnét a legnagyobbat esem, (Hosszantartó, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások bal felöl: Hol van Vészi ?) Elnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök ur beszéde folyamán felmerült az az állítás, hogy Gabányi képviselő ur egy sértő természetű közbeszólást használt volna. (Zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Nem volt közbeszólás! Ugy, mint Fejérvárynál! Tessék elintézni a miniszterelnök úrral! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) Kecskeméthy Ferencz: Csak magunk között beszélt, mint Fejérváry! (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XV. KÖTET. Elnök: Teljesen ugyanazt az eljárást követjük mindenkMel szemben! (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) A gyorsírók a közbeszólást nem hallották, erről nekem jelentést nem tehettek, ennek folytán egyszerűen a képviselő úrhoz fordulok, hogy derítse fel, miből állott ez az inczidens: közbe szólott-e, vagy pedig tévedés forog-e fenn? Én az ő nyilatkozatában megnyugszom. Gabányi Miklós: Mit mondjak? Elnök: Akart-e közbeszólni a képviselő ur? Gabányi Miklós: Nem ! Magamban mondtam, és nem közbeszólásként, mert ha közbeszólok, akkor ugy szoktam szólani, hogy hallja az egész ház. Most csak motyogtam! (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A képviselő urnak ezen nyilatkozata folytán épen ugy, mint egy előző, egy más alkalommal történt esetben, az elnökségnek többé oka és joga közbelépni nincs. (Altalános helyeslés.) Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót! (Halljuk! Hallják!.aszélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urnak nevét megnevezték, tehát kétségtelen joga van, hogy személyes kérdésben szólhasson. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Hol van a nádor? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon; felkiáltások: Hol van Vészi?) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Az ülés elején nem voltam itt, Most értesültem róla, hogy itt közbeszólások történtek mindkét oldalról és erre Vészi József képviselő ur felállott és oly vonatkozásban beszélt rólam, illetve a pártnak egyes tagjairól, a melyet én szó nélkül nem hagyhatok. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Arról volt szó, t. ház, ha jól tudom, hogy valaki Vészi József képviselő urat a miniszterelnök ur Deák Ferenczének nevezte . . . Förster Ottó: Ez tévedés! Lengyel Zoltán: . . . érdemetlenül. Csodálatosképen az igen t. képviselő ur ez ellen a szerep ellen, ez ellen a megtiszteltetés ellen egyáltalában nem tiltakozott, sőt azt készséggel el is fogadta. (Mozgás jobbfelől; felkiáltások: Ez már nem igaz! Rosszul informálták!) Mandei Pál: Nem volt itt, hát nem tudja, hogy mit mondott! Lengye! Zoltán: Hát ahhoz, vájjon ő a miniszterelnök ur Deák Ferencze-e, vagy nem, önöknek, azt hiszem, semmi közük; ehhez csak a miniszterelnök urnak és Vészi József urnak van köze. Az utókornak lehet esetleg köze hozzá, hogy, ha a miniszterelnök ur háta mögött vagy két szék között a helyet üresen hagyják, fekete betűkkel ráírják raajd annak idején Vészi képviselő ur nevét. (Felkiáltások jobbfelöl: Ejnye, de szellemes!) Hát, t. képviselőhoz, énnekem ahhoz semmi közöm, hogy a t. képviselő ur erre a szerepre hMatott-e vagy 34