Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

264-. országos ülés 1903 május 7-én, csütörtökön. 237 Széll Kálmán miniszterelnök: Mikor a kinyomatást is ellenzik és én azt mondom, hogy hát ne nyomassák ki, ez kapkodás? (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Igenis, ha a miniszter ur ebben a dologban nem akar határozatot hozatni, tessék visszavenni a jelentést a ház asztaláról; ez az egyenes ut! Széll Kálmán miniszterelnök: A kinyomatás egér fark-kérdés! Lengyel Zoltán: Mi még ezt az egérfarkot sem akarjuk lenyelni! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor önök kapkodnak! Pozsgay Miklós: Béka-egérharcz ez, miniszterelnök ur! Széll Kálmán miniszterelnök: Ki a béka? (Elénk derültség a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Majd eldönti a hálás utókor ! Lengyel Zoltán: Ebbe a háborúba én nem megyek katonának, legyen nyugodt a miniszterelnök ur, sem béka, sem egér nem akarok lenni. Hanem ez a három különféle indítvány: valami, kevesebb, semmi, — bocsánatot kérek, ha ez nem kapkodás, hát akkor egy bizonyos, hogy t. i. ez folytonos engedés az eredeti álláspontból, a mit egyenes útnak, szilárd állásfoglalásnak nevezni teljességgel lehetetlen. T. miniszterelnök ur, a mint mondtam, ez a jelentés amolyan Tisza-lex-féle dolog: (Egy hang a szélsobaloldalon: Ugyanaz!) Nem ugyanaz! A Tisza-lex a t. elnök akkori szavai szerint palotaforradalom volt az országgyűlés ellen, egyenesen forradalmi ténynek nevezte, tekintette az ország. A Tisza-lex abban állott, hogy a jjarlament tagjainak egy klubban összegyűlt számszerinti többsége törvénypótlást akart statuálni az által, hogy ők maguk között ott a klubban aláirtak egy törvényjavaslatot, ezzel dokumentálni akarván, hogy Ők számszerinti többségben vannak, tehát az a törvényes, az a helyes intézkedés, a melyet ők csinálnak. Ezzel egyszersmind a felmentvényt is meg akarták adni a kormánynak, és pedig előzetesen, minden jövendőbeli tényeiért is. (Uqy van! Úgy van ! a szélsobaloldalon.) Ezt a Tisza-lexet annak idején a legrettenetesebben elitélte az ország. Megbuktatta annak szerzőjét, keresztapját, beterjesztőjét, egész családját. (Derültség a szélsobaloldalon.) Csak a neve maradt meg, mint elrettentő példa arra, hogy politikusnak Magyarországon ezentúl mit nem szabad bűnhődés nélkül elkövetni. (ügy van ! ügy van ! a szélsobaloldalon.) Ez a Tisza-lex édes gyermeke volt egy öreg kormányférfiunak, a ki 15 esztendeig egyebet sem tett, mint a hatalmat kezelte és élvezte minden gyümölcseMel egyetemben, és a ki már akkor lekerült a hatalomról, s csak abban gyönyörködött, hogy egy szer-másszor még valami rettenetes merénylettel eddigi múltját is túlszárnyalni tudja. (Igaz! ügy van! a szélsőbalodalon.) Igazán utószülött, torzszülött volt ez a Tisza-lex, a mely keserves fájdalmak között jött a világra, rövid néhány nap alatt pedig megkereszteletlenül halt meg. (Derültség a szélsobaloldalon.) Saját édes apja is megtagadta és az fordított először hátat neki, a kinek kezéből kellett volna a ház asztalára kerülnie, a menynyiben az kilépett a szabadelvű-klubból, otthagyta az elnöki széket és akkor irt egy rettenetes kritikát, a melynek alapján igazán azt hitte mindenki, azt hitte az ország, hogy államférfiú többé ilyen, vagy ehhez hasonló eszközhöz nyúlni nem fog merészelni. Gsodálatosképen igy érzett akkor az egész nemzet, igy érzett a ház mostani igen t. elnöke is; ő a nemzet gondolkozását a legteljesebben honorálta, magáénak vallotta, együtt is működött SzilágyMal a kibontakozás előkészítésében. T. képviselőház! Ezt a súlyos dokumentumot szeretném a maga teljességében a ház naplójába beleiktatni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Sajnos, nem tehetem ezt az egészszel, — bár érdemesebb volna rá, mint ha ez idő alatt én a magam véleményét mondanám el, — ámde, akkora, terjedelmű az egész és különben annyira is ismeretes mindnyájunk előtt, hogy e dokumentumnak csak azon részeMel fogok foglalkozni, a melyek mai napig is aktuálisak. (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Fel fogok olvasni egypár igazságot, a melyek a többségről, a többségnek a jövőben történendőkért a felelőségbe való előleges bevonásáról, azután arról a szolidaritásról szólanak, a mely egy párt és az ő miniszterei között van akkor, a mikor a miniszterek törvényenkMüli állapotban akarnak kormányozni. Mellőzni fogom azon részek felolvasását, a melyek kizárólag az akkori politikai viszonyokra vonatkoznak és a melyek az akkori miniszterelnök személyét és rendszerét a legsúlyosabb kritikával illetik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Dezső levelének bevezetésében reámutat a többség és a kisebbség erőszakos állásfoglalására egymással szemben. Azt mondja (olvassa): »Ily helyzetben, ily, az alkotmányosságot fenyegető fejlődéssel szemben mindenkinek, a kormánypárt és az ellenzék vezető elemeinek és első sorban a kormánynak a kibontakozási módokra kellett volna gondolnia.« (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon és felkiáltások: Igaz! ügy van! Most is!) Ma a helyzet tökéletesen ugyanaz. S ebben az alkotmányosságot fenyegető helyzetben mi a kibontakozás útjait keressük. Mi azt mondottuk: ha a kormány nyíltan és őszintén beszélt akkor, a mikor az indemnity-javaslat indokolásában azt mondta, hogy nem volt idő arra, hogy a költségvetés törvénynyé váljék, erre neki időre van szüksége, akkor mi őszinte választ adtunk és