Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

264. országos ülés 1903 hagyományai, a melyek azt mutatják, hogy an­nak az időnek és kornak vezető emberei a többségi akaratnak és a hatalomnak fen tartá­sáért oly útra tértek, hogy gazdaggá, hatal­massá tettek mindenkit, a ki ezt a hatalmat támogatta, de elpusztítottak az utből minden eszközzel, tönkretettek vagyonában, becsületében mindenkit, a ki a hatalommal szembeszállt, mert azt tartotta, hogy hazájának boldogságát más utón fogja elérni, (Ugy van! Ugy van! a szélsö­báloldalon.) T. miniszterelnök ur! A többségi akaratra hMatkozni talán lehet Angliában, abban az or­szágban, a mely a parlamentarizmusnak eredeti forrása, a melynek parlamentje évezredes tiszta hagyományokon alapszik, s azokból táplálkozik; de nem lehet hMatkozni Magyarországon. Mert Angliában a választási rendszer olyan, hogy ott a közvéleménynek kifejezője mindig a parla­ment ; ott a választási törvények ugy vannak megcsinálva, hogy a választót védik, s nem ki­zárólag a hatalmat és hatalmasokat; ott a vá­lasztási törvények olyanok, hogy egy választás utján megalakult parlament soha, de soha a nemzeti akarattal szembe helyezkedni nem me­részkedik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobal­oldalon.) De Magyarországon, t. ház, az ország­nak többsége ugy van összealkotva, hogy ez a többség többség maradjon mindig, még akkor is, hogy ha a legélesebben menne a nemzettel és a nemzeti követelményekkel szembe. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Itt ugy vannak megcsinálva a választási törvények, hogy az ország lakossága alig egynéhány perezenijének adnak választói jogot akkor, s az állami omni­potenczia még ezen választók nagy kontingen­sére is a legnagyobb mértékben ránehezedik, hogy szabad vélemény-nyilvánitása és szabad akarata érvényre nem juthat a parlamenti több­ség formájában. A másik irány, t. képviselőház, a mely itten szemben küzd a többséggel, az, a mely a nemzeti jogok mellett áll, ezekért, a nép ter­heinek megkönnyítéséért küzd, és a mely szu­verenitásunkat, a mi államiságunkat akarja ki­építeni. Ez a kisebbség ép oly élesen áll, mint a hogy állanak önök ez alkalommal, és e közt a két irány közt, t. miniszterelnök ur, ön nem a kibontakozás, nem a kiegyenlítés útját keresi, hanem mikor ezt a rendeletet kiadta és az ex-lex-állapotba belement, ön hatalmába került a többség legszélsőbb irányának. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Azok az urak, a kik ma, t. miniszterelnök ur, önt vezetik, ne hMatkozza­nak arra, hogy itt egy kisebbség áll, a mely erőszakoskodik, mert ők épugy erőszakoskod­nak a maguk véleménye mellett, sőt még jobban, azzal a különbséggel, hogy a mi erőszakosko­dásunk legfeljebb ellenállásban nyilvánul, de az ő erőszakoskodásuk az, a mely az alkotmány­szegesbe, a mostani törvényenkMüli állapotba belevitte a miniszterelnök urat, és a mely lehe­május 7-én, csütörtökön. 235 tétlenné teszi azt, hogy ennek az országnak bár­mily csekély eredményt is kMívjunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nézem a helyzetet, azt látom, hogy ebben a küzdelemben a szélsőjobb és a szélső­bal áll ma egymással szemben, néz egymással farkasszemet; én is azt követelem, hogy önöket verjük le, önök is azt követelik, hogy minket verjenek le. A t. miniszterelnök ur, a t. ház­elnök ur és az ő volt pártja, annak idején a mérsékelt elemek, most elhallgattak, ki is men­tek a parlament terméből. Hát ne tessék akkor velünk szemben kifogást tenni. Minket itt jako­binusoknak meg nihilistáknak, nem tudom mi­nek neveznek . . . Gál Sándor: Forradalmároknak! Lengyel Zoltán: Pedig a szélsőjobbnak em­berei sokkal nagyobb nihilisták, sokkal nagyobb jakobinusok, a kik épugy a mi lefejezésünket hirdetik, mint a hogy nem hirdetjük mi az ő lefejezésüket. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbál­oldalon.) Ennek a két iránynak, t. miniszterelnök ur, a mely most egymással szemben áll, a mely két szék között ön fog a pad alatt maradni, (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) ennek a két iránynak igen régi gyökerei vannak. A kurucz és labancz iránynak évszázados a múltja és mi­kor egymással szembekerülnek, az nem azt mu­tatja, hogy most uj dolgok kerültek elő, hanem csak azt mutatja, hogy ez a két irány most ki­élesedett egymással szemben, mert ez mindig megvolt, mindig is meglesz." a mig Magyar­országon labanczpolitikát fognak követni, addig mindig lesznek itt kuruczok. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Gabányi Miklós :Kuruczabbak leszünk ezután mindennap! Lengyel Zoltán: T. miniszterelnök ur, ön az ön múltjában igen szép példáját mutatta annak, hogy éles ellentéteket tud kiegyenlíteni, meg­mutatta ezt annak idején, nagyon régen. A t. miniszterelnök ur a maga dicsfényét, a mMel övezték annak idején, annak köszönheti, a mint mondottam, hogy visszavezette az alkotmányos életbe az országot, megszüntette ezeket a viszá­lyokat, képes volt munkát adni a parlamentnek és visszavezette a munkához. Hát, t. miniszter­elnök ur, a fa, mikor fiatal, hajlékony, mikor azonban megvénül, megrevesedik az oldala, törékenynyé válik és nem hajlik többé. A t. mi­niszterelnök ur politikája is négy esztendő alatt oda jutott, hogy ugyanabba a makacsságba esett bele, a melyben elődje volt és ugyanúgy akar a többségi akaratnak abszolutizmusával uralkodni a nemzeti jogokért küzdők ellenében, mint a hogy annak idejében elődje tette. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) És, t. miniszterelnök ur, a tegnapi jelene­tekből láttam, hogy ebben az ex-lexes állapotban csodálatosképen ugyanazok a legerősebb támo­gatói, a kik Bánffy Dezsőnek háta mögött ál­30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom