Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-264
234 S6'4. országos ülés 1903 május 7-én, csütörtökön. az utódok számára. Mi ebből az álláspontból egyetlen lépést sem tágíthatunk, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ezen az állásponton a legszilárdabban, a legmerevebb visszautasítás formájában állunk meg. A t. miniszterelnök ur háromszor is módosította előterjesztését, azt hívén, hogy ez a párt majd engedni fog . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Csak hogy igazoljam, micsoda semmiség ez a vita! Lengyel Zoltán: ... és meg fogja tenni, hogy a vitát abbahagyja. Ha volt ennek a jelentésnek valami értelme, akkor meg kellett volna állania következetesen az első javaslatnál, ha pedig nem volt értelme, tetszett volna ezt a jelentést őszintén visszavonni és azt mondani: tévedtem, uraim, bocsássák meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs; nem tévedtem, dehogy tévedtem! Lengyel Zoltán: Ezen javaslatnál nem az a fő, hogy ki fog-e nyomatni; a sérelem az, hogy ez a jelentés a ház elé került és a ház előtt nyugszik. És míg ez meg nem szűnik, mi, a mig bírjuk, ezt a vitát folytatni is fogjuk. Széll Kálmán miniszterelnök: Gratulálok hozzá! Lengyel Zoltán: Kérem szépen. Ha nézem a mai helyzetnek inditó-okait, melyek egyik pontját jelzi ez a kormányrendelet, melylyel a kormány igazolni akarja a maga működését és tájékoztatni akarja az országot arról, hogy mit tett: azt látom, hogy két irány küzd egymással szemben a legélesebb oppoziczióban. Az egyik az, mely a legerősebben, a leghatározottabban és a legridegebben megáll a hatalommal és a hatalom mögött és azt mondja: sem elvi okokból, sem politikai okosságból, sem nemzeti okokból nem engedek azért, mert én számbeli többség vagyok, és bár a nemzet hasznára válnék, a mit adok, habár örök dicsőség dolga lenne a nemzetre nézve: nem engedek, mert a többség én vagyok és ezért nekem kell ebben az országban dirigálnom. (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a tiszta formalizmus álláspontja. A parlamenti élet nem egyedül a többségen nyugszik; az ország érdeke sem egyedül az, hogy kizárólag a többség akarata érvényesüljön. Lehet, hogy egy többség nagyon sok bolondot csinál. Példa rá a franczia forradalom kora, mikor a többség volt az, mely ezer számra gyilkolt; és ha megkérdjük a miniszterelnök urat, hogy, mert az volt a konventben a többség, helyes volt-e az, a mit cselekedett, azt fogja rá mondani, hogy többség és igazság, két teljesen különböző dolog is lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt is mondják, hogy mert többségben vannak, ezért az a nemzet érdeke, a mit a többség akar. Erre azt felelem, hogy a nemzet érdeke és a többség akarata nagyon, de nagyon ritkán azonos fogalmak. Különösen oly esetben, midőn egy többség igen régen van a kormányon, és mikor vannak külön többségi érdekek a nemzeti érdekek mellett vagy azok felett, mikor a miniszterelnök ur és a többség oly hagyományokból táplálkozik, mely hagyományokat azon az oldalon ülő nagyon sok képviselő ur is nagyon, de nagyon elitélt, melyek ellen évekig küzdött és a mely hagyományokkal mi magunkat soha azonosítani nem fogjuk. Gabányi Miklós: Nem, soha! Lengyel Zoltán : Oly hagyományokból származik ez a többség, melyekről annak idején irtóztató czikkeket irtak. Rettenetes elkeseredéssel küzdöttek ellenük, és oly beszédeket tartottak, minőket forradalom idején sem szoktak tartani. Egy többségnek hagyományaiból keletkezett, a mely azt mondotta: mindent a hatalomért, de semmit a nemzet érdekeiért, a mely megmutatta az országnak, s megtanította az országot, hogy lehet politikai elvfeladás utján hatalomra jutni, hogy lehet a hatalmat a legnagyobb czinizmussal megtartani; (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy lehet, t. miniszterelnök ur, ezt a hatalmat ugy kezelni, hogy dússá, vagyonossá tegyen . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nekem szól? Lengyel Zoltán: Nem; a hagyományokról szólok, a melyekből e többség keletkezett. Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor ne szólítson ! Mert ha rám vonatkoznék, a leghatározottabban visszautasítom. Lengyel Zoltán : T. miniszterelnök ur, önre vonatkozólag is elmondom majd véleményemet. Én önhöz beszélek; de ha ön nem óhajtja, hogy nevét vagy állását számba vegyem, készséggel megteszem. Széll Kálmán miniszterelnök: Ebben a vonatkozásban nem, mert az kétértelmű. Ha valaki kikapja ezt a beszédéből odakünn, máskép érti. Lengyei Zoltán: Az én beszédeimet nem szokták ugy kiadni, mint a t. miniszterelnök úrét. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondtam, hogy kiadják! Lengyel Zoltán: De ha azért, hogy az én véleményem is ugyanúgy nyilvánosságra kerüljön, megteszi azt a miniszterelnök ur, hogy kiadatja ugyanazon az utón: készséggel fogom megköszönni. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondtam: kikajDJák a beszédéből! Lengyel Zoltán: Nem is tartok arra igényt, hogy beszédemet csak annyira értékeljék, hogy az Igazmondó füzetének minden sarkában ott legyen, hogy »ingyen.« Ha beszédet tartok, megkívánom, hogy pénzért árulják, hogy értéke is legyen. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Visszatérve ahhoz a fonálhoz, a melyet elhagytam, arra az útra, a melyből kMágódtam, t. képviselőház, azt állítom, hogy ennek a többségnek hagyományai vannak a múltban, olyan