Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

255. országos ülés 1903 április 27-én, hétfőn. 13 Mit mondott ekkor egy nem kisebb ember, mint maga Kossutb Lajos? Kossuth Lajos felállt és ezt mondta (olvassa) : »A felolvasott királyi leiratban két lényeges pont van. Az egyik az ország pénzügyét, a másik a bonvédelem rendszerét és szerkezetét illeti és ezek iránt véleményem kimondására magamat felhívottnak érzem. E dolgok elintézésében, melyek most szóban forognak, egyet nem kell szemünk elől téveszteni, azt t. i., hogy mi e perczig a hűség alapján állunk az uralkodóház irányában, mely egyszersmind az ausztriai birodalomnak koronás feje. Innen bizonyos kapocs, bizonyos viszonyok közössége következik, melyek iránta nemzetnek, állása fentartásával, teljes szabadsága szerinti elhatározásával közösen intézkedni mindaddig elkerülhetetlen szükséges le3z, valameddig a fejedelem egységénél fogva közöttünk és az ausztriai monarchia többi tartományai között a pragmatika szankczió kapcsa fenn fog maradni.* (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ugron Gábor: Az a hadsereg külön hadsereg volt. Mészáros Lázár volt a hadügyminiszter ! (Folyton tartó nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: A közös viszonyoknak kérdése tehát 1848-ban a vezető nagy államférfiak elméjében benn volt és azt kifejezésre is hozták. Ebből a közösségből, ezen közös viszonyoknak és érdekeknek el nem tagadható létezéséből és a védelmi kötelezettségből foly aztán az az eszmemenet, melyet Deák és társai — Andrássy Gyula és a többiek — és az 1867-iki alkotmányozó országgyűlés a közösügyek létezéséről, a közösügyek megállapításáról, azoknak megajánlási módjáról Magyarország alkotmányába bele íratott. Hát ebben van a hadsereg kérdése is. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ebben nincsen!) Ebben az 1867-iki törvényben. Hiszen ha lármáznak, nem is hallják, miről szólok. Az 1867 : XII. törvényczikkben van megformulázva a hadsereg kérdése. És most térek rá az 1867-ik évi Xll-ik törvényczikkre. Annak a 12-ik és 13-ik §-ai megállapítják a hadügynek közösségét bizonyos vonatkozásokban, .. . Polónyi Géza: Az már helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: ... nem mindenben, de a hadsereg költségeire nézve világosan. De fentartották igen is a magyar hadsereg kiegészítési feltételeinek megállapítására, az élelmezésre, elhelyezésre és a védelmi rendszernek, bár egyező elvek alapján való szabályozására nézve . .. B. Kaas Ivor: Tíz esztendőre! Határidőre! Széll Kálmán miniszterelnök: Az 1867-iki törvényczikk tíz évet nem ismer. Megállapították, mondom azokra a dolgokra nézve, az országnak önálló és szabad elhatározását. Miképpen definiálják a hadsereget? Azt mondják, a magyar hadsereg kiegészítő része az egész és együttes hadseregnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: De nem az osztráknak! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Hol van az együttes szó? (Zaj és félkiáltások a szélsöbaloldalon: Az a szó nincs a törvényben!) Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, t. ház... (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: A törvényben az van, hogy összes; de hisz (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) összes, vagy együttes, az egészen mindegy. Az nem bizonyít semmit. Sem nem ad hozzá, sem nem von le. Mert az »egész« kifejezés, mely a törvényben van, sokkal nagyobb fogalom, mint az »együttes«, vagy az »összes.« Én okoskodásaimat csak erre alapítom. Azt mondja tehát a törvény: »az összes hadseregnek kiegészítő része.* Hát az »összes« benne van. Vertán Endre: De nem az együttes. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az együttes. Jól van. Korrigálom magamat, hogy az »összes* van benne. De ismétlen, ez nem tartozik semmiképen sem a dologhoz. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. (Zaj.) Épen most kértem a képviselő urakat csendre és Holló Lajos és b. Kaas Ivor képviselő urak mégis folytatják a közbeszólásokat. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Néni azt akarom vitatni, hogy az »összes« és

r »együttes« között micsoda különbség van. Én nem érvelek másból, mint a törvényből, a mely az »egész hadsereg és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének« tételéből indul ki. Már most, t. képviselőház, itt különbséget kell tennem. Vannak, a kik ugy állítják fel a dolgot, hogy az önálló magyar hadsereg, a mint Polónyi Géza képviselő ur is mondta, nem az 1867-ik évi XII. t.-cz.-nek tétele ugyan — és ebben igazsága van — de azért, a »magyar hadsereg« kifejezés benne lévén, a hadseregnek nem olyannak kell lennie, a hogy 35 esztendő óta fennáll, hanem olyannak, a mely a magyar önálló hadseregnek minden attribútumával bírjon. Mert ha uem áll ez, akkor nem értem a vitát. A vitának csak akkor van jogosultsága, ha azt állítják, hogy az a kitétele a törvénynek: »a magyar hadsereg az egész hadsereg kiegészítő része,« olyan hadsereget kontemplál, a mely minden részében és egészében magyar hadsereg. Ha nem ezt állítják, akkor a vitának nincs tárgya. Ezt kell, hogy mondják; mert különben diffikultálhatják a mi felfogásunkat. Nos hát, én a képviselő urakat egyre figyelmeztetem. Mikor a magyar hadsereg tételét az 1867-iki törvénybe betették, annak megvolt a maga históriája. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Itt van előttem a 67-iki bizottságnak munkálata, az első szövege a törvényjavas-