Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

14 255. országos ülés 1903 április 27-én, hélfön. latnak, vagyis inkább a 67-es bizottság munkálatának, mert ez nem volt még törvényjavaslat, hanem elaborátum — nem tartalmazta ezt a kifejezést: ^kiegészítő rész«. Ebben csak ugy állott : »Magyar hadsereg.« Már most az operátumot, a melyet az albizottság készített, az 1867-es bizottság tárgyalta, és indítvány történt arra nézve, hogy a mikor a hadsereg szót említi a 11. §.: akkor tétessék oda, hogy »mint az összes hadsereg kiegészítő része.« Tisza Kálmán, a ki akkor a közjogi ellenzék alapján állott, ellenezte, még pedig azzal az érveléssel, hogy ő nem akarja azt belevenni, mert az nem lesz önálló magyar hadsereg minden részében, ha e kifejezést odateszik, pedig ő önálló magyar hadsereget akart. Azt mondták, annak a kifejezésnek, hogy: »kiegészitő része a magyar hadsereg az összes hadseregnek*, okvetlenül az a következése, hogy elválasztott, külön egészet képező, modern fogalmak szerint minden részében magyar hadsereget alkotni majd nem lehet, hanem igenis lesznek csapatok, magyar csapatok, magyar ezredek, a melyek azért a hadseregben nem tűnnek el, és nem is tűnhetnek el, mert a magyar ujonczokat csak magyar ezredekbe lehet ujonczozni — és azokban akarjuk, hogy magyar tisztek legyenek, mint később rájövök, — mondom, nem tűnnek el, de nem birja ez a hadsereg az önállóságnak azt a karakterét, a melyet birna akkor, ha azt mondanók róla: külön, önálló magyar hadsereg. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsöbaloldahn.) Már most ha önök azt mondják, hogy ebben igazam van, (Halljuk! Sálijuk!) miért mondják, (Zaj.) hogy mi meghamisítottuk az 1867 : XII. törvényczikket? (Mozgás.) Miért mondják, hogy csak végre kell hajtani és meg van a magyar hadsereg? Ezt akarom fejtegetni. Hogy értették hát azok, a kik megalkották az 1867-iki törvényczikket, azt a tételt, hogy van magyar hadsereg, de, mint kiegészítő része az összes hadseregnek? Hogyan értettek ? Ugy-e, a mint önök, vagy a mint mi értjük ? Azt hiszem, hogy azok hMatvák interpretálni, a kik megalkották a törvényt, hogy mi volt a törvény czélja és szelleme. És (Mozgás a szélsöbaloldahn.) ime itt fekszik előttem gróf Andrássy Gyula 1868 augusztus 1-én tartott beszéde. Polónyi Géza: Megkérdezzük Madarász Józsefet. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Gróf Andrássy Gyula ebben a beszédében ezeket mondotta (olvassa): »A t. képviselő ur azt mondotta, hogy a magyar nemzet egy ezredévig függetlenül mindenkitől gyakorolta a hadügy körében törvényhozási jogát és védrendszeréről teljesen függetlenül rendelkezett; továbbá mondotta azt, hogy a jelen törvényjavaslat készül a nemzetnek ezen mindig függetlenül, mindig önállólag gyakorolt jogát feladni. Én ezen állitásnak, melyre azért vagyok bátor válaszolni, mert igen hangzatos és arra van számítva, hogy az országban azoknál, a kik a részletekbe nem szoktak belemenni, hanem egyes hangzatos frázisokat vesznek irányul, bizonyos hatást idézzen elő: mondom, kénytelen vagyok ezen állitásnak mindkét részét tagadni. Magyarország, a mióta a felséges uralkodó dinasztiát szabad választás utján trónjára hívta, a védelmet mindig közösnek tekintette. Különböző módon járul ahhoz, a módot mindig maga határozta meg, de a védelmet mindig közösnek tekintette, (Éllenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt az 1848-iki törvény sem szüntette meg jogilag a közös hadsereget, hanem csak honvédséget állított fel. (Zaj. Elnök csenget.) Igaza van tehát a t. képviselő urnak abban, hogy itt valami uj történt. Ezer év óta ; de az uj nem az, hogy mások avatkozzanak be a mi hadügyi dolgainkba, hanem az, hogy mi avatkozzunk mások hadügyi dolgaiba.« Ezt mondta akkor Andrássy Gyula. Már most az 1867-es törvényhozásnak mi volt az intencziója? Azt a kifejezést: »magyar hadsereg«, ugy tekintette-e, hogy az az összes hadsereg kiegészítő része, vagy ugy tekintette, hogy ez egy külön, önálló, elválasztott hadsereg? (Zaj a szélsöbaloldahn.) Ha igy tekintette volna, akkor a 67-es törvényhozás még a XII. törvényczikk meghozatala előtt, mikor felajánlotta 1868-ra az ujonczokat, ezeket a »magyar hadsereg« számára ajánlotta volna fel, pedig nem annak a számára ajánlotta fel. Itt van előttem az 1867. évi IX. törvényczikk, mely az u. n. kiegyezési törvényczikket megelőzi, mely az ujonczokat egyenesen magyar csapatokba, magyar ezredekbe, nem pedig magyar hadsereg számára ajánlja meg. Létrejött az 1867. évi XII. törvényezikk. Miképen hajtották azt végre? Nem is beszélek arról, hogy az 1868. évi véderőtörvény nem tartalmaz semmi olyant, a mi arra engedne következtetést, hogy a magyar hadsereg egy külön hadsereg; pedig tételes intézkedéseiben, a hol beszél az ujonczállitásról, az élelmezésről stb., csak keresztül kellett volna csillámlani az eszmének, hogy mi egy külön hadsereget akarunk. (Zaj a szélsöbaloldahn.) Azokat a törvényeket, melyeket előttünk felsorolt a múlt ülésen Polónyi Géza képviselő ur, én is ismerem. Rátkay László : Van-e még egy parlament, a hol a miniszterelnök igy beszél? (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök: Rátkay képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon közbe. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Polónyi képviselő ur ezt a kérdést történelmi alapon fejtegette. És azt hiszem, hogy ezt a felfogást ezen nagy kérdés megítélésénél nem lehet semmi körülmények között sem ignorálni, mert a kérdés megítéléséhez az tartozik, hogy miképen alkalmazták azok, a kik megalkották az 1867diki törvényczikket, azt a kifejezést, hogy a